értékellek mint embert

Kedves szakítósblog olvasók!

Ilyet még nem láttunk, hogy folyamatosan azután érdeklődtök, idén lesz-e feledhetetlen Szakítósbuli a Szerelem legvörösebb éjszakáján, február 14-én. 

Ilyen volt a tavalyi buli

Verespálnéval eléggé el vagyunk havazva, úgyhogy szívünk szerint annak örülnénk a legjobban, ha kivételesen ti szerveznétek meg a szakítósbulit, és ehhez a bloghoz ez illene a legjobban. Persze jó lenne gyorsan leszervezni a helyet, az időpont úgyis adott.

Mi minden segítséget megadunk ehhez, vagyis:

1, ha felmerülnek helyszínek, akkor azt a blogon megszavaztatjuk (a Corvintetőt megkérdezem, ilyen szempontból irányított lesz). Ha valakinek nagy családi háza van, akkor menjünk oda, ha valaki egy szórakozóhelyen él, akkor oda. Budapest legyen a célpont, a vidékiek alhatnak a Pestieknél, ahogy ez lenni szokott. UPDATE: az ideális helyen van pia, lehet táncolni, lehet beszélgetni, mindent lehet.

2, ha van már fix hely, akkor azt onnantól kezdve folyamatosan reklámozzuk. Ugyanígy a Facebookon és a Wiwen is népszerűsítjük.

Mit kérünk tőletek?

Szervezkedjetek (hely, dj, pia etc.), derítsétek ki, minek örülne a nép a legjobban, hányan lennénk, van-e egyáltalán értelme a bulinak, hogy ne ketten legyünk Verespálnéval, bár az sem lenne rossz, hiszen elég jó fejek vagyunk ahhoz, hogy már ketten is jól érezzük magunkat. Mindent írjatok ide kommentbe, vagy jöhet levélben.

Figyelem, kifejezetten 18 éven felülieknek szóló, ocsmány történet!

A következő sztori TELJESEN hihetetlen, és pont ezért kezdek hinni benne, mert biztos rá lehet találni ilyen beteg emberekre. Sőt még levelet is írtam a szerzőnek, aki megerősítette. De hogy valaki a kutyáját dugja? Ilyet csak hallottam, mert ezt még a pornóadón is elkapcsolom. Valaki találkozott már ilyen emberrel? A történetet csak azért közöljük, hogy kiderüljön, tényleg vannek-e ilyen emberek.

Kedves olvasók, a következő példamondatot felvetetjük az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál az érettségi kérdések közé, mert aki egyszerre szeg meg minden létező szabályt, az tényleg magára vessen. A mondat így hangzik: netes ismerkedés után működő távkapcsolat. Hány hibát követett el a lány?

Sziasztok!

Ezt a történetet szemtől-szembe még soha senkinek nem meséltem el végig, mert még mindig szégyellem magam (én, és nem ő) a történtek miatt.

Hosszú évek után az iwiw segítségével újra találkoznak a valaha volt szerelmesek, így minden beindult újra, de a lány így sem felejtette, hogy "a válófélben lévő pasik egyetlen problémája, hogy tulajdonképp nősek."

Kedves Szakítós!

Szeretném Veletek megosztani egy meglehetősen hosszú időt felölelő kapcsolat csúnya végét, mely sztori a "kölcsönszakít visszajár?", avagy (visszautalva egy nemrég írodott történetre) a válófélben lévő férfiak még mindig legnagyobb problémája alcímet viselhetné.
Előre is elnézést kell kérnem a terjedelem miatt, de a mese két felvonásban (egy nagy szünettel) 14 éven keresztül húzódik. (Ha kell, húzzatok rajta! )

"Amiről nem tud, az nem fáj" - mondta az antik bölcsességet a srác, miután hosszú időn át próbálta szegény csak kitalálni, hogy akkor mi a helyzet. Vigyázat, tinisztori!

Lenne egy felettébb érdekes sztorim ami persze megint csak arra mutat rá mennyire kétszínű, állszent, és gyáva tud lenni egy srác!
Íme a sztorim:
2007 nyarán megismertem egy kedves srácot egy társkereső oldalon. Akkor még nem hittem egy percig se, hogy ebből valami komoly fog kisülni. De végül így lett! Sokat, sőt rengeteget beszéltem vele msn-en és e-mailen keresztül is. Eljött hát a nagy nap...találkoztunk végre. A szimpátia a kezdetektől kölcsönös volt. Nagyon kedves volt, őszintének is tűnt, sőt talán egy része az is volt. Majd jött a második randevú, a fiú késett ugyan 3 percet de egy szál vörös rózsával ált elém. Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből!

Sokáig egy kedves iskolai szerelem volt, de a karácsonyra bekötött internet mindentt megváltoztatott.

Kedves szakítósblog-olvasók! Szeretném nektek elmesélni életem egyik legfájdalmasabb szakítását - és talán még most sem vagyok túl rajta 100 %-ig...

A történet elején Jani 17, én 14 éves voltam. Minden egy nyári nap kezdődött. Rám nézett, én rá és szerelmes lettem. Egyik pillanatról a másikra. Pedig régóta ismertem, de sosem vettem észre őt úgy, mint pasi.

Persze ő észre sem vett. A nyár végén táborban voltam, hiányzott. Megszereztem a számát, s írtam neki smst. Mitn kiderült, azt sem tudta először, hogy ki vagyok... OK, akkor ennyi. De aztán mégis több lett.

Elkezdődött a suli. Ő végzős, én meg kis gólya. Ugyanarra az edzésre kezdtem járni, ahová ő (ez véletlenül alakult így). Péntekenként együtt mentünk haza. Levelezni kezdtünk. Aztán kinyögte, hogy nem lesz ez így jó, mert ő nem akar kapcsolatot, mert jövőre egyetemre megy, meg én túl komolytalan vagyok. Nem baj, gondoltam, majd megváltozok.

Aztán utána héten már azt mondta, hogy mégis próbáljuk meg együtt. Aztán mégse. És ez így ment. Minden edzésen végig engem nézett. Én meg őt. Meg mikor együtt mentünk haza, fél órát álltunk, s csak néztünk egymást szemébe...

Ilyen történetünk még nem volt, hogy a szülők ultimátumot adnak a lányuknak, hogy tanulás vagy nem tanulás. Kemény történet, mondjatok véleményt.

Egy ilyen gyerek szulo szakotos sztori. A szulok nem tudják felfogni h
a 8 oras napi beosztason kivul is van elet. Hogy a gyerekeiknek nem az
a feladtuk h az o elvarasaik szerint eljek az eletuket, hogy nem
kotelezo neki is az o demonjaikkal megkuzdeni.

Vannak szulok akiknek az kell a biztonsaghoz h egy masik embert
fuggesben tartsanak az en szuleim ilyenek es ezidaig fizettem az arat.

ha akarjatok publikaljatok

udv,

"A bjutifúl testéhez képest elenyésző méretű a férfiassága" - írja a lány. Remek történet hétfő reggelre.

Kedves Szakítósblogos emberek!

Valamikor néhány éve, munkámból kifolyólag viszonylag gyakran utaztam egy vidéki városba, ahol hamarosan kiszúrtam A TORNATANÁRT. Volt élsportoló, gyönyürűen kidolgozott test, göndör fűrtük, 42 villogó fehér fogacska, szóval maga tökély.

Rögtön el is határoztam, - egy életem, egy halálom - megkaparintom magamnak. De azon nyomban.

Mutatott is rá hajlandoságot, e-mailek, SMS hegyek jöttek-mentek, míg el nem jött a következő vidékre utazás időpontja. Rögtön több napra is mentem, összekötvén a kellemest a hasznossal.

Az érzelmek változnak, egy állandó, a hazudozás.

Sziasztok!

Az én történetem nem valami extra de azt hiszem egynek jó lesz. Érettségi előtt álló, a tavasz közeledtét érző, éppen 18. életévét betöltő srác voltam. A lány kb. 3 évvel volt fiatalabb, aranyos, kis bájos. Az lényegtelen, hogyan és mint ismerkedtem meg vele, a lényeg az jól indultak a dolgok.

A lány az internetes ismerkedésről vallott tételünket erősíti meg, mert aki ismerkedés gyanánt 5 db képet küld a meztelen felsőtestéről, az el van tévedve. Vagy ha nincs, akkor meg azért.

Ne ismerkedjünk interneten

Az alapszabály erősítése

Ismerem a szakítósblog fő szabályát – ne ismerkedjünk interneten. Itt az én rövid sztorim, ami ebben megerősített.

Egy hosszú kapcsolat végén eléggé magam alatt voltam, de néhány hónap után úgy gondoltam, ideje ismét ismerkedni, igaz, ezt csak a virtuális térben bírtam akkor felvállalni. Bejelentkeztem természetesen egy társkereső honlapra és jöttek a levelek. Alig egy hét leforgása alatt kiderült, van egy pasi, akivel remek leveleket váltottunk. A témák a közéletről, kultúráról, társadalomról szóltak, jó volt a humora, díjaztam a stílusát. Ő 3o-as éveinek a közepén járó csúcsértelmiségi (rákerestem a neten, miután kiderült a neve is J) aki éppen külföldön tartózkodott, dolgozott. Furcsa volt, hogy alig néhány hét után már meghívott magához, töltsek ott egy hétvégét, erre azonban nem reagáltam, ő sem említette többet.

Ez a disszidálás dolog kurva idegesítő lehetett régen. Hogy egy hétig nem látsz valakit, majd kapsz egy levelet Kanadából. Hát mi a szart lehet így csinálni?

Sziasztok! Régóta olvasom a blogot, néha hozzá is szólok, úgy döntöttem, leírom nektek életem legkeservesebb szakítását.
A történet már 21 éves, ebből kiderülhet, hogy nem vagyok mai csirke.
1986ban én 18 éves voltam, az úriember pedig 28. Ő elvált volt már, mikor megismerkedtünk. Nagyon szerelmes lettem rövid időn belül, az érzéseim viszonzásra találtak. Együtt voltunk majdnem másfél évig. Sokfelé jártunk az országban, sok érdekes és élvezetes programunk volt (rossz az, aki rosszra gondol!), én részemről Ő volt a nagy Ő, Csaba is szeretett, de neki -korából, és egy válásból kifolyólag-, nem a mindentelsöprő nagy szerelem volt ez a kapcsolat. Megértettük egymást, hozzánk járt haza...