értékellek mint embert

Ez egy katatón állapot, bár a jobbik fajta, mégha nincsenek is együtt a párok. Vagy ez már az?

Sziasztok!

Nyáron történt az eset, abból a szempontból nem szakítás, hogy valószínűleg együtt sem voltunk, na de erről később:)

Én éppen egyedül voltam, egy hosszabb kapcsolat után, ahol mindkettőnk részéről elmúlt a szerelem, így nem is volt semmi bajom utána. Keresgettem én, egy újabb alkalmas egyedet, de nem sajnáltam, hogy éppen nincs, jól éreztem magam, nyár volt, bulik, stb.
Egyik nap kaptam iwiw-en egy levelet egy régi ismerőstől, nevezzük Károlynak. Károllyal találkoztam régen párszor, voltunk kis korunkban együtt nyaralni, ilyesmik. Annyit írt, hogy mi van velem, msn? Kicsit elgondolkodtam a válaszon, nem beszéltem vele vagy 10 éve, na de mondom majd akkor msn-en. Visszaírtam a címemet neki, hozzátettem, hogy csak este leszek fent. Károly röpke két hét múlva fel is vett, addig nyaralt:) Kicsit dumcsiztunk, aztán megbeszéltünk egy találkát, de ugyan menjek már én át, mert neki nincs kocsija, jogsija se régen (25 éves, nem mondom, hogy elvárás nálam, no de első randin én menjek??). Persze, belementem, átmentem hozzá (!!!), Károly mégiscsak egy menő gyerek volt ám. Ja, előtte talán beültünk valahová.

Van egy-két kamuszagú rész a sztoriban, főleg ez az újságos majomkodás, de ki tudja, egy újságban mit meg nem engedhet magának az ember. Persze tanulság is van sok, hajrá.

Peti, az öltönyös
Kedveseim!
Több, mint fél éve olvasom a blogot, és szinte minden másodikból magamra –vagy valaki másra ismerek! A „szerelem” kb hatéves korom óta vájkálja belém tejfogát. Elhatároztam hát, hogy idővel mind megírom Nektek. Okulásképp többnyire el is szoktam mesélni a keményebbeket a nálam fiatalabb lányoknak. A fiúkkal meg általában csak nevetünk ezeken a sztorikon.
20 éves koromban kezdtem dolgozni egy autószalonban. Idegen volt a hely, de tetszett a munka. Az „idegen” jelzőt főképp az öltözködési szokások miatt kapta.. elég fiús, farmeres, pólós, túrabakancsos lány vagyok, a munkahely azonban megkövetelte a picsás ruhákat, kopogós cipőket és a csilli-villi fülbevalókat. Bedőltem.

Egy 37 éves nő élete a lovásszal, a nőgyógyásszal, a kanadaival és egy mérnökkel. Szex és Budapest a szakítósblogon.

Olvasgatom ezt a blog-ot. És furcsán érzem magam. Egyrészt kicsit megnyugtat (tudom, magyar szokás, ha "megdöglött a tehenem, legalább a szomszédé is dögöljön"), másrészről azért sajnálattal konstatálom azt is, hogy a legtöbb történet a tinédzserkorhoz és a húszas évekhez kötődik. Én viszont a mai napig (37 évesen) is belefutok valahogy. Mintha a homlokomra lenne írva, hogy "szadizzatok"...

Én lassan már azt is fair-ebbnek érezném, ha strapálnák a pasik magukat legalább valami szakítós szöveggel, nem pedig nekem kéne kitalálnom, hogy "jé, megint dobtak"...

Néhány szemelvény (avagy Szex és New York budapestiesen...):

"Mérnökúr":

Egy ifjú kisgyermek panaszait hallgathatjuk meg, mert ez inkább egy kezdő írő vallomásos próbálkozása, mint egy őszinte szakítós történet, de döntsetek ti. Ember nem ismerkedik így, hogy holnap a Lánchíd oroszlánjánál.

Egy olyan történetet szeretnék Nektek elmesélni, amit két év alatt hevertem csak ki, de a mai napig kutatom az okát, mi történhetett. Nem tudom.

Történik 2006-ban Magyarországon.

16306 karakteres történet, soha ilyen hosszú történet nem jelent meg még a szakítósblogon. Ha a bánatot leütésszámban lehetne mérni, akkor ő lenne a világ legbánatosabb embere. Bevallom, nem is értem a végére. Ha valaki megtudja, mi történik az értelmiségi családból származó fiatalemberrel, aki a 3d-vetítésen zenei cd-t nyert az Olaszországban táncoló barátnőjének, az írja le kommentbe.

 

Ez a történet nem csak pusztán egy kapcsolat története.

Ez a történet egy fiú és egy lány útkeresése sőt még talán annál is több, két ember, a fiú és a lány útra lelése.

Ez a történet nem akar moralizálni, de tökéletes példa arra, hogy bemutassa azt a régről jól ismert tényt, hogy a szerelem vak.

Rég nem volt senkim, aki valami jót hozott volna ki belőlem, nem is reménykedtem sok jóban a nők terén. Valahogy a két nem rituális táncára sosem voltam képes. Inkább az őszinteség és az érzelmek motiváltak, mintsem a nemek hatalmi játszmái.

Ezért nem jártak se a moziba, se az utcára. A srácnak ciki volt a csaj, de azért dugta volna. Hát hogy van ez?

Innen

Sziasztok!

Gondoltam, megosztom veletek a legdurvább dolgot, amit valaha a fejemhez kaptam, és a barátaim egytől egyig állítják, Top 10-es!

Az illető srác 24 volt, én 22. Alig 2 hete éltünk idillben, mikor kiderült, h az édesapja nagyon beteg, csak pár hónapot adtak neki az orvosok. Érthető módon nagyon megrendítette a hír, én pedig próbáltam támogatni, ahogy tudtam. Nem szóltam érte, ha nem jött, mikor megbeszéltük, sem akkor, mikor heti 7 napból 6-ot nálam töltött, és én fizettem a kaját meg a dupla rezsit egyetemistaként, tudtam, hogy most másra kell a fizetése. A helyzet egyre nyomasztóbb lett, már nem jártunk sehova, de a családjának sem mutatott be, mert nem ez volt a megfelelő idő,a barátainak sem, mondván, ő sem találkozik most velük. Az apja hol jobban volt, hol még rosszabban. 5 hónap után már nagyon boldogtalan voltam ebben a kapcsolatban, de mindig mondta, h csak én vagyok neki a megnyugvás, a biztos pont, nem tudtam neki előállni az érzéseimmel. Az apja végül fél év után meghalt. Megkönnyebbülés volt ez mindenkinek, és én abban reménykedtem, egy kis idő múlva minden jobbra fordul, visszatér az élet a régi kerékvágásba. Most napokig nem találkoztunk, h az anyja mellett legyen, megértettem.

Minden kedves olvasónktól elnézést kérünk, az archiváló majom elszúrta a munkáját, valószínűleg másik archiváló majomra cseréljük. De cserébe itt egy szerelmi sokszög.

Innen

Kedves Olvasók!

Az én történetem egy szép esős májusi napon vette kezdetét.Jópár barátnőm szerint hobbym a BKV-n való ismerkedés.Lehet is benne valami;)
Szóval, eme kedves,magas, jólöltözött "fiatalemberrel" egy buszon ismerkedtem meg.Aktív szemkontaktus,után,mikor nekem le kellett szállnom ő is ezt tette,majd megszólított.Beszélgettünk,telefonszámcsere.

A ma reggeli több szempontból is a szakítósblog történetének egyik legjobbja lehet, ha nem kamu, de ez most nem érdekel. Nézzük, miért lehet a legjobb: 1, a szűz csaj randizik 2, a faszi ezredesével gond van 3, a kastélyszállóban bekapcsolja a meccset. Mellé rengeteg meglepetés azoknak, akik szeretnek elmerengeni az ismerkedés folyamatán.

Innen

Szaisztok, én is szeretném elmesélni azt, ami velem esett meg 8 évvel ezelőtt.

28 éves voltam akkor és érintetlen - vagyis szűz.
Á, most mindjárt jön a felhorkanás, hogy bolond ez a nő, pedig nem. Olyan hiper-ultra konzervatív családban nőttem fel, ahol anyám szerint a szex mocskos bűnnek számított (csak tudnám, hogy jöttem én), apám pedig - miközben engem vasmarokkal fogott - össze-vissza csalta anyámat.

Mielőtt jönne a történet: ma már nem vagyok érintetlen. Férjem, gyerekem van, szóval helyrejöttem.

2001-ben egy könyvtárban voltam helyettes vezető, s egy unalmas nyári hétköznap délelőtt felmentem a csetre. (Jöhet a második felhorkanás, bolond, aki így tesz, ma már én is tudom.)
Hosszas semmittevés után rámkattan egy srác, nevezzük Bélának. Nem ez az igazi neve, de ez nem is lényeges.

A szakítás a legszarabb dolog a földön, és ócska mélabúban csak az ilyenek dobnak fel. Egy ajándék poszt délre, hogy kiderüljön, ki az igazi elsőző, ki az, aki valóban várja a posztot.

Elég sok rövid szakítós történetet olvastunk már itt, ez is egy rövidre zárt „kapcsolat” „szakítós” szövegét ígéri. Tehát íme a történet.
Barátnőmmel ismét ellátogattunk kedvenc szórakozóhelyünkre, hogy kicsit kilazítsunk és kitáncoljuk magunkból a feszültségeket a kemény munkahelyi hetek után. Barátnőmről tudni kell, hogy 10 év után elköltözött, mivel párja megcsalta őt egy huszasévei elején járó lánnyal, akivel azóta is együttél a „Hímegyed”, így barátnőm egyedül neveli közös, lassan 6 éves kisfiúkat. Ezúttal a szórakozóhelyen barátnőmet megszólította egy szimpatikus fiatal srác, beszédbe elegyedtek, melynek végül a következő párbeszéd vetett véget:

Srác: - Mi a horoszkópod?
Bnőm: - Halak, éés a tiéd?
Srác: - Skorpió.
Mire Bném: - Ááá, a fiam apjának is ez a horoszkópja!
Srác: - Bocs, most meg kell keresnem a haverjaimat.

Hát így járt... Elképzelhetőnek tartom, hogy nem ez volt a megfelelő mód és alkalom, hogy közölje a kisszobában játszadozó „Kis Testi Hibáját”...

Ez egy jó sztori, nem is vasárnapra való.

Nem megy a képfeltöltés, ez a kép is volt már

Kedves Szakítós Blog!

Nem igazi szakítós történet,lekoptatósnak is alig nevezhető, de az öcsém nagyot mulatott rajta, talán itt is elmegy könnyed sztorinak.

Pár éve ugyan a fővárosban élek, de egy vidéki város egyetemének levelező tagozatán vagyok diák pedagógiai karon.  Hétvégente vonatozás, reggeltől estig előadások, szállás a kollégumban. Néhány csoporttársammal rendszeresen egy helyütt szállunk meg, megkedveltük az egyik szakközépiskolás kollégiumot. Olcsó, közel van a sulihoz, belvároshoz és a teszkóhoz is. Bár a szobák sokágyasak, a fürdőszobák kicsit lepukkantak, és a sokat mosott ágynemük némelyikén olyan feliratú pecsét szerepel, hogy Hévíz-SZOT üdülő, mindezért kárpótol az épület hangulata. Bár tudtommal eredetileg is diákotthonnak épült (igaz, vagy száz éve) úgy néz ki, mintha egy valahai kastélyt alakítottak volna át. Hatalmas kapu, tágas fogadócsarnok, kovácsoltvas keretben méretes tükrök, kétméteres fikuszok, ódon, kőbábus lépcsőház, kopott, de igenis vörös szőnyeg, Egry József alkotásainak derűs színeivel megfestett szocreál gyermekidillek a falon, grófi könyvtárba illő kulcsos könyvszekrények, bennük az Obádovics-féle Matematikával és az 1968-as Lányok Évkönyvével, amelyeket a  teremfoci bajnokságon megnyert óarany színű kupák támasztanak meg.

Tél, vizsgaidőszak, a bizonytalan vonat- és busz közlekedés miatt egy relatív korai időpontba helyezett vizsga alkalmából előző estére már szállást foglaltunk. Az ország több csücskéből való a társaság, a véletlen úgy hozta, én érkeztem meg legkorábban, hogy átvegyem a szobakulcsot. A portán épp nem volt senki, a portás néni valahol talán a wécépapír-fejadagot osztja ki, gondoltam, jobb ha megvárom, mintha a zegzugos folyosókon a nyomába erednék. A fogadócsarnok egyik foteljében cókmókoltam le. Csend, félhomály, nyugalom.

Ekkor érkezett meg ő.

Felforgatott csendet, félhomályt, nyugalmat, megjelent, és közölte, hogy meglett a mai vizsgája, az utolsó az államvizsga előtt, merthogy agrármérnök lesz, milyen kár, hogy vége a sulinak, mert nem fogja látni a cimboráit eztán, mert ki szarvasmarha telepre megy dolgozni, ki gyógynövénytermesztőnek, ki pedig hibridkukoricafajtákat fog kutatni. És hogy ugye én tanár néni leszek, hát persze, hogy az leszek, kedves kis tanár néni, látszik rajtam. Megkereste az összes létező villanykapcsolót, fölkattintgatta őket, és ekkor már nemcsak hallottam, hanem teljes valójában is láthattam őt. Ha ifjúsági filmet forgatnék Lúdas Matyiról, tuti, hogy fölkérném Döbrögi szerepére.

Portás néni megjött, lehetett kulcsokat átvenni, először én, így Döbrögink első kézből értesült a szobaszámról. Többiek csúszós utakon még messze a várostól, egyedül foglaltam el a szállást. Negyed óra múlt el talán, Döbrögi látogatóba érkezett.

Nagyon beszédesnek bizonyult, csak úgy ontotta a történeteit. Nem tudtam eldönteni, hogy tájszólása igazi-e, vagy csak játszik vele, talán az előbbi. (Mielőtt félreértés lenne: semmi bajom a parasztokkal, én is az agrárium gyermeke vagyok, kapáltam cukorrépát, ganyéztam nyulat, és még tyúkot is tudok belezni. )

Tőlem csak döbbent félmondatok teltek, amúgy jószándékú fiúnak tűnt, de hát mit csináljak én egy Döbrögivel? Rövidesen értesültem, hogy van egy helyes kis kocka Ladája, piros, mint a villám, és azért is jó, mert lehet vele téglát gyűjteni. Mert ez a hobbija. Különböző téglákat gyűjt. És például amikor a környékbeli Esterházy-majorságokat bontották, dőzsölt a szépséges hercegi koronás téglákban.

Egyébként pedig kártevőirtásból vizsgázott OKJ-n, és az egy komoly szakma. Nem lehet ám a poloskairtó permetet csak úgy ide-oda spriccelgetni, pont ilyen kollégiumokat szoktak ők felülvizsgálni, mint ez is.

De amúgy van ám ideje, mert hogy ő jól be tudja osztani a napját. Jut ideje dolgozni, tanulni, a hobbijára, meg aztán… esetleg udvarolgatni…

Ekkor jött el az ideje egy határozott koptatószövegnek, amiben még igazság is leledzett:

-Ne haragudj, de azt hiszem, még nem tudok eleget a személyiségfejlődési zavarok pszichológiájáról.

Fent említett tantárgyból másnap négyest kaptam, és remélem Döbrögi nem pont akkor fog szárnyashangyát irtani a „kastélyban”,  amikor én is ott vagyok.

 
Üdvözettel:
Kata