értékellek mint embert

Levélváltás, hogy minden kiderüljön. Egy utazás mindent megváltoztat.

Kedves Szakítós!

Valentin-nap alkalmából küldök néhány levélrészletet, amit a volt szerelmemtől kaptam. A Valentin-naphoz úgy kapcsolódik, hogy igazi ünnepi szakítás volt, sok szerelemmel:) A négy éves évfordulónkra elmentünk Tunéziába, utána kaptam az alábbi leveleket. Én (a fiú) ekkor 25, ő 21 éves volt. (Tunéziában fejedelmi ellátásban volt részünk, nagyon finom és bőséges volt a félpanzió, ez szerepelni fog az alábbiakban.)

Hazaérkezés után 1 nappal (vizsgára készült aznap)

De édi vagy, írtál!:)

Akik magánéletüket gtalkon vagy msnen élik, hogy ezt felejtsék el, mert a szakítósblog brit tudósok segítségével hazai és külföldi környezetben tesztelt kutatásai során kiderült, hogy igenis a virtuális én képes teljesen összezavarni a valódi ént. Végre egy lány, aki egy blogra indul be. Aki a szakítósblogra indul be, az magánban írjon, mert a héten én szerkesztem. Egy kérdést tennék csak fel: miért kell a pároknak önmagukat mutogatniuk userprofilnak? Egy magamutogatós oktondi társaság vagyunk.

Kedves Szakítós Blog és olvasók!

Nem túl régóta olvasom a blogot, de nagyon megtetszett és úgy gondoltam, én is megosztom veletek a történetemet. (kicsit hosszú, de kérlek olvassátok végig!)

Eddig minden szakításban az egyik fél -vagy mindkettő- volt a hibás, de most itt egy példa, hogy külső tényezők is szétszakíthatják a szerelmeseket. És hogy milyen az igaz szerelem.

De miért fontos, hogy ki akart szakítani előbb a másikkal? Mert csak az eredmény számít, a végtelen magány, amikor a takarítónő se viszi már ki utánad a szennyest.

Ennek a hétnek olyan szomorú alaphangot adok, hogy senkinek nem lesz kedve elindulni dolgozni, délután leállnak az erőművek, a kutyák magukat sétáltatják. 

Az én történetem már kb. 1 éves már régóta gondolkozom rajta hogy leírjam hát most megteszem. Ne várjatok tőle semmi xtrát. Ő (fiú) 2 évvel fiatalabb nálam ez miatt már alapból durva, hogy össze álltam vele de hát ugye a kor nem számít a szerelemben és nincs a homlokára írva hogy hány éves. Az egész úgy kezdődött hogy ő sasolta egy közös ismerősünk ismerőseit és ott rámtalált.

Ma Valentin-nap van, a szerelmesek napja. Tavaly a szakításnak szenteltük ezt az ünnepet, idén viszont esküvőre megyünk. Méghozzá egy olyan pár esküvőjére, akik egyszer már szakítottak, és ezt a lány nekünk meg is írta. Úgyhogy a mai nap az övék, olvassátok el újra, milyen mondattal koptatták le a lányt, aki ezek után hozzámegy.

NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁN A SZAKÍTÓSBLOG!

------------------------------------------------------------------------------------ 

Imádom az érett, tapasztalt nőket, erre jöttem rá e levelet olvasva. Őket nem éri semmi váratlanul, viszont mindent tudnak. Ennél már csak azok a mindentudó, tapasztalt és érett nők a legjobbak, akik huszonévesek.

Sziasztok Szakítósok!

Volt már olyan, hogy dolgok úgy nem jöttek össze, hogy a srác nagy csokor búcsú virágbokrétával állított be az uccsó randira, és teljesen nyugodt körülmények között megbeszéltük, hogy nem illünk össze, ne erőltessük…..

Volt már olyan, hogy a dolgok azért nem jöttek össze, mert a fantasztikusnak induló első randin a srác elbőgte magát az „exe" telefonhívása miatt, és a vállamon sírta ki magát….

Kétrészes sztori, és kívánságműsor is van, ha akarjátok lesz folytatása is.

A kép innen

1 rész. Szakítás az első csók után:

Fiú vagyok, mert a pasi szót van aki nem szereti én meg szeretek mindenkit így engem is tessék szeretni...a történet ahova visszanyúlok, olyan régen volt, hogy talán még a lány arcára sem emlékszem. Talán szőke? Az első csók, a nyelves és a hozzá kapcsolódó szakítás története a kályha. Melegedjünk fel a feltörő emlékek kellemesen bizsergető áradatában. Nekem Május 1 volt a nap, Éljen! Majális volt a kis városunkban. A zöld füvön fetrengett a város apraja nagyja. Mi akkor már nagyok voltunk, készültünk a középiskolába persze, hogy ittunk sört. Ez többnyire hagyományos módon zajlott, a 2. után már tudtuk, hogy ennek folytatása lesz.

A lány már nem tudom honnan került oda, az emlékeim csak azt a képet őrzik, hogy esteledik mi (több ifjú hős és dolgos leány) fekszünk a fűben és nézzük a csillagokat. Én is ott fekszem  a lánnyal és tudom, ez nap más lesz. A hajunk ér csak össze és néha félénken a kezünk. A lányt még soha nem láttam ezelőtt és szentül meg voltam győződve róla, hogy miután a nagy szerelem T. alsó 4. ben elköltözött, én már senkit sem fogok szeretni többet. Vele álmodtam csak olyat, hogy összeölelkezve hemperegünk a fekete semmiben...talán mert mindig a szülők franciaágyán tanultunk suli után. Most mégis ott volt ez a lány, aki idősebb volt nálam és teljesen megbabonázott.

Eljött az idő, menni kell haza. Lovag voltam, elkísértem egy darabig. Kézenfogva sétáltunk szótlanul egymás mellett. Az utcán kellemes félhomály volt a hiányosan égő és néha pislákoló közvilágításnak hála. Én már akkor tudtam, hogy az eseményeket kötni kell valahova, nem lóghatnak csak úgy a levegőben. Így történt, hogy az 5. villanyoszlopra esett a választásom. Majd ha odaérünk megcsókolom. Tudtam, hogy ezt kell tenni, mert ezt várja el. Persze az oszlophoz gyorsabban odaértünk és a következőhöz és következőhöz is. Talán 3 alkalommal is módosítottam a terven, mire a lány megállított és lekapott. Éreztem a nyelvét a számban és egy gondolat töltötte be az agyamat...ez nem is olyan nagy szám, plána nem jó. Persze ekkor még az nem volt szempont, hogy jó is legyen, azért szerelmes lettem. Megtudtam hol lakik és megbeszéltük, hogy 1 hét múlva az ő falujukban találkozunk, főleg mert diszkó lesz!

Hol van a korrekt szakítás határa? Kérdezi a levélíró. Sehol, korrekt szakítás nincs.

A kép innen

Szisztok!
 
A ma reggeli postról eszembe jutott egy korrektnek tűnő (!) szakítós sztorim. Csak a szitu másik oldaláról...
 
Jó pár éve már, hogy összekeveredtem egy sráccal egyik baráti társaságomból. Régóta ismertük már egymást, így nagyjából könnyedén alakultak a dolgok. Én épp egy húzós időszakban voltam (munka, egyetem utolsó vizsgaidőszakainak egyike), amikor a reggel 8-tól este 10-ig rohangászás után jól esett egy kellemes, bizalmas de nem túl megterhelő kapcsolat. Elvárások nélkül léptünk bele, és pont ezért is alakult úgy, hogy pár hónap után érzelmileg is erősebben kötődtem hozzá. Szerintem részéről sem volt másképp, legalábbis ezt éreztem a viselkedéséből. Nagyjából 3 hónapja voltunk együtt, amikor ő elutazott szokásos évi két hetes pihenőre jó pár ezer kilométerrel messzire. Az első hétévégn én pedig wellnesskedtem egyet Tesómmal. Kellemes volt és kikapcsoló, ám a hazaúton a vonaton egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy a srác úgy jön haza messzi országból, hogy nem kellek neki. No ez kellemetlen bizonytalanságérzést és végeláthatalan várakozást eredményezett, és nem csak a hazaérkezéséig...

És akkor hogy helyre álljon az egyensúly, egy lányszopat-fiúszív, főnyeremény reggeli-készítő, ám hazudós lánnyal, egy őskommentelő tollából.

A kép innen

Szia Szakítós!

A történet úgy kezdődött, hogy két teljesen reménytelen udvarlás után
(Tündérmanócska és Csácsika, csak hogy világos legyen mindenkinek, ki is
írja a posztot :) ) végre összejött egy doktorcsernusos eset. Nem volt az a
kimondottan gyönyörű nő, de szép szemei voltak és húsos ajka, és amikor
hozzám bújt, olyan gyönyörűségesen mosolygott, hogy az szebb volt mindennél.

Az első hétvégénk után fél négykor kellett kelnem, négyre jött a taxi.
3:28-kor magamtól felébredtem, próbáltam halkan felkelni, ne ébresszem fel
az Édesem. Bár este megígérte, hogy megcsinálja a reggelimet, dehogy akartam
én felébreszteni három óra alvás után (fél 12-től 1-ig és 2-től :) ). Miután
negyedóra forró zuhany után magamhoz tértem, Édesem már várt a konyhában egy
nagy bögre forró mochaccinóval, pont úgy, ahogy kértem, a munkalapon meg ott
voltak az útravaló szendvicseim, tüchtig csomagolásban, bordó szalvétákkal.
Na, mondom, megütöttem a főnyereményt. Mint Dövan ukrán csaja, aki azzal
kezdte, hogy kiganézta a konyhát. Csók, ölelés, hálás köszönet a reggeliért,
taxiba be, irány a ködös Albion.

Ez az igazi fiúszopat, lányszív, és még tudományos alapokra is helyezte a szentem.

A kép innen

Életem legkellemetlenebb szakítása egy rövid kapcsolathoz fűződik, de így utólag már csak nevetni tudok a dolgon, remélem a másik fél -a lány- is csak mosolyog már rajta.
Egy kellemes vidéki városban járok egyetemre, és nagy előszeretettel látogatom a különböző, egyetemistáknak szóló rendezvényeket. Nem volt ez másképp 2 éve sem, amikor egy 3 napos koncertekkel-programokkal teli bulin közepesen spicces állapotban szóba elegyedtem egy lánnyal. Hogy pontosan miről beszélgettünk arra már nem emlékszem, de csipkelődtem vele, majd elváltak útjaink. A jelek szerint tetszett neki a hozzáállásom, mert kis hazánk nagy közösségi portálján másnapra már ismerősnek jelölt. Mivel kedves leányzó volt, (és különben is komoly kutatási tevékenységet kellett neki folytatnia, hogy megtaláljon) ezért elhívtam randevúzni, melyen ő a fentiek fényében annyira nem is meglepő módon meg is jelent. Elég jó hangulatban telt az este, sokat beszélgettünk (igazából azt hiszem leginkább én beszéltem, ő meg hallgatott). Majd hazakísértem, de az első csók akkor még elmaradt. A következő találkozásra várni kellett két hetet, amikor is egy hasonló keretek között lezajlott második randi végén csak elcsattant az a bizonyos első csók. Párszor találkoztunk. Romantikus séták, beszélgetések, kávézgatásâ026 Hamarosan rájöttem, hogy az én részemről nem lesz a dologból szerelem. Én eléggé bulizós alkat vagyok, ő sokkal visszafogottabb nyugisabb életet élt, és meglehetősen zárkózott, érzékeny személyiség volt. Talán ez is volt az oka, meg a vallásos neveltetése, hogy akkor (21 évesen) még szűz volt. Sajnos az én érzelemmentes hozzáállásom a másik oldalon nem tűnt fel, éreztem, hogy egyre inkább kötődik hozzám, és hogy a szüzességét is szívesen vesztené el velem. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen lánnyal szemben nem etikus eljárás, ha én egyszerűen csak a hús bűnös öröméért (J) lefekszem vele, úgy hogy nem vagyok szerelmes, sőt még a közös programokban sem lelem örömem, és a társaságára sem vágyom.
Ezért rájöttem, hogy az egyetlen helyes lépés az, ha szakítok vele.

"Szexről is szó lesz, de semmi "kutyával csináltam", csak a "szokásos", de gondoltam, időben szólok, ha ki akarjátok rakni a 18-as karikát xD"
 

A kép innen

Kedves Szakítós Blog!

Miután örömmel forgattam a könyveteket, felötlött bennem néhány régi kép, miként bántak el velem vagy én a fiúkkal és gondoltam, egyik legfrissebb történetem megosztom a nagyérdeművel - ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek :) Igazából önmagamon is tudok már nevetni, mert az, hogy egy szánalmas pasassal összekerültem, az én hibám is, de legalább eggyel több szaftos bejegyzéssel bővülhettek. :D Szexről is szó lesz, de semmi "kutyával csináltam", csak a "szokásos", de gondoltam, időben szólok, ha ki akarjátok rakni a 18-as karikát xD
Nemrég óta, viszont annál nagyon lelkesedéssel űzök egy keleti harcművészetet. Jól kijöttem az edzőtársaimmal, de különösebben senki meg nem dobogtatta a szívem. Egyik nap barátnőmmel épp melegítettünk be, amikor egy új arcot pillantottunk meg a teremben. Magas, intelligens és egész jóképűnek, jókiállásúnak tűnő srác jelent meg nálunk. Azonnal összefolyt a nyál  a számban és epekedve vártam, hogy párban lehessek vele egy gyakorlatnál. Lopva sikerült megtudakolnom tőle egysmást, pl. milyen suliba jár (egyetemista volt és nem valami kamu "bétékás" szakon - bocs, bölcsészek, én is az vagyok, tudjuk, milyen a bölcsészkar, de az más történés), mióta űzi ezt a harcművészetet stb. Lelkes voltam és VAK, vak mint egy bányaló. Igen, lányoknál, különösen velem elő-előfordul, hogy megtetszik valaki és annyira akarom, hogy képes vagyok direkt szemet hunyni olyan dolgok felett, amikről tudom, hogy soha az életben nem tudnék hozzászokni. Például amikor megláttam edzés után, utcai ruhában és szemüvegben - mindjárt olyan stréber külsőt kölcsönzött az egész neki, egy karót nyelt, sótlan stréberét, de hát én még ugye VAK voltam.
Járogatott edzésre, és már kb. 2-3 alkalommal összefutottunk ugye az edzés színterén, amikor a mesterünk felhívta a figyelmet a közelgő edzőtáborra. Természetesen barátnőmmel mi ilyen nem hagyhatunk ki - igen ám, de a srácot (nevezzük T-nek!) hogy vegyük rá? Na, elmondhatom, nekem van a legbelevalóbb, legtökösebb barátnőm, addig-addig dumált a gyerekkel, míg az engedett az erőszaknak és a tábor borsos ára sem riasztotta vissza.
Tudni kell, hogy edzőtábor alatt legtöbbször nem az "ottalvós-pizsipartis" táborra kell gondolni, hanem jön egy külföldi mester és pl. 3 napon keresztül délelőtt-délután tart edzéseket egy kijelölt helyen, oda el lehet fáradni egy csekélynek nem mondható összeg fejében és gyorstalpaló módon fejlődni.
Meg is beszéltük hárman aztán, barátnőm, T és én, hogy a sulim előtt azon a kedden, pontban du. 3-kor megvárnak. Hát 3-kor még csak T volt ott. És elindult valami kémiai reakció. Megdicsértem a parfümjét (tényleg finom parfümöt használ - kár, h gyárilag büdös, mint a görény, de erre is ki fogok térni ám), ő megdicsérte a hajam és megfogta a lófarkam, én levettem a pulóveréről egy hajszálat majd a következő momentum az volt, h szájon csókol és smárolunk. A fellegekben jártam, és mégis, a józan eszem ott sikítozott, h ember!! Hát hogy csókol ez az állat?! Szétharapta a számat, ahogy illik. Én picike vagyok, ő minimum 25cm-rel volt magasabb tőlem és kb. 30kg-mal nehezebb is - magához szorított, de úgy, h majd összetörte a csontjaimat és kipréselte belőlem a szuszt. A számat egy az egyben bekapta. De hát első csók, gondoltam, majd finomodik ez még.

Nem elég a boldogsághoz ha csak az egyik fél érzi jól magát.

A kép innen

Két éve élek a világ vége után két utcával egy szigeten, ahonnan már fél lábbal elköltöztem (bár imádom a helyet, de tudom hogy nem lennék boldog itt)
 
Hónapok óta magányosan éltem amikor regisztráltam egy társkeresön, elsösorban barátokat keresve (a helyi lakosok bár szimpatikusak, sok jó ismerösöm van itt, de mégis más nemzet). Hetekig tényleg nem is történt más, csak kedves beszélgetések, chatelés, msn, skype stb hasonló "sorstársakkal", jó néhánnyal a mai napig tartjuk is a kapcsolatot-mind kizárólag csak haver-egyet kivéve.
Szóval hetekig csak irogattunk msnen, ritkán egy telefon, majd egyre gyakrabbá váltak a telefonbeszélgetéseink )akkoriban mindketten költöztünk, nem mindig volt internetlehetöségünk), igy szép lassan ezek az esti beszélgetések belopták magukat a hétköznapjaimba. Bár nem vettem komolyan, kicsit megijedtem amikor felvetette a személyes találkozás lehetöségét. Nem tudtam eldönteni, hogy csak jópofizás vagy valóban sok hasonló dolgot kedvelünk. Sok mindenben egyet értettünk (vagy csak én láttam igy:)
Eljött a rettegett hétvége, péntektöl hétföig itt volt (több száz kmre lakik, nehéz lett volna csak ugy beülni egy kávéra). Meg voltam gyözödve hogy egy számomra (talán mindkettönk számára) kellemetlen pár nap lesz - de mégsem csinálhattam s..gget a számból (bocsánat). Hát csalódtam. Kellemesen. Pont azt kaptam aminek látszott, vagy talán egy kicsivel többet (mint tudjuk a neten mindenki szép és jó - ezért elötte elosztottam mindent kettövel ami addig a telefonon meg neten "lejött")