értékellek mint embert

Vonaton, buszon sem ismerkedünk, oké?

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk

Sziasztok!
Itt egy "fiú összetör egy lányszívet" sablonsztori, melynek nem éppen szokásos ezközökkel vetett véget a srác akibe persze szörnyenyen belevoltam pistulva.
Minden majdnem egy évvel ezelött kezdődött.A szokásos: a buszon minden reggel együtt járó fiú és csaj összeismerkednek, a srác udvarol hevesen a kiuszemeltnek, aki beadja a derekát, őrült szerelemre lobbannak stb...  Tudjátok hogy megy ez. Szóval látszólag minden rendben ment fél évig.Majd az utolsó hónapban megváltozot. Eléggé megváltozott. Nem hívot sehova, került, hirtelen elkezdett vonattal járni, mert az neki "kényelmesebb". Mindenféle olyat tett amit soha nem tűrtem volna el, ha nem lettem volna vak a szerelemtől. Mindig azzal vígasztaltam magam, hogy biztos a családi problémái miatt van, meg ilyesmi. Nem akartam meglátni az igazságot.

Ez a csávó teljességgel idióta, örülhet a levélíró, hogy megszabadult tőle. Bár az ügyes, ahogy keresztülverte az asszonykán a swingerklubot.

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk

Kedves Szakítós!

Az internetes ismerkedés hőskorában, több mint 7 éve történt ez a szakítás.
Tehát a neten megismertem M-t. Ez a fajta ismerkedés akkoriban kuriózumnak számított, épp egyedül voltam, gondoltam, miért ne. Levélváltás során kiderült, hogy a fiatalember egy nyugat-dunántúli városban lakik, de sebaj, mert munka ügyben sokat jár Budapestre.

Jött is, találkoztunk, megismerkedtünk, tetszettünk egymásnak. Elmondta, hogy most válik, az asszony a gyerekekkel külföldön él az új élettársával. Az első találkozást később egy három napos kirándulás követte, amikor összejöttünk. Telefon, email és hetente találkozások, mindig Pesten, mindig hétköznap.  Pár hét elteltével rákérdeztem, hogy találkozhatnánk-e legközelebb nála. Azt mondta, legyek türelemmel, hétvégente ő mindig utazik külföldre a gyerekeihez, ez most egy átmeneti időszak. Éreztem, hogy itt valami nem stimmel, de ő elhallgattatta a gyanúmat egy kéthetes együttléttel, ami a családi nyaralójukban történt. Szerelmes lettem.

Így telt el egy-két hónap, többször utaztunk el együtt ide-oda, volt, hogy egy hétre. Aztán egyszer csak eltűnt. Megbeszéltük, hogy együtt töltünk egy hétvégét, de nem jött a megbeszélt időben, nem telefonált, nem vette fel, amikor hívtam. Néhány nap múlva jött az email, hogy sajnálja, beteg volt, ágynak esett, és egyébként pedig, ő nem tudja nekem azt nyújtani, amit megérdemelnék, ezért elköszön tőlem. Szeret, a legfontosabb vagyok az életében. Ki tudja, milyen oknál fogva, csatolta a levélhez a gyerekei fotóit. Írtam neki, hogy rendben, értettem, de azért nagyon fájt.

Sokszor elmondtuk már, hogy kevés dolgot reméltünk a szakítósblogtól, amikor útjára indítottuk, aztán azóta lett belőle egy csomó minden, aminek tökre örülünk, pénteki parázslás, trikó, könyv, stb. De ennél egy sokkal fontosabb dolog is történt: azt eddig is tudtuk, hogy a szakítósbulikon a résztvevők ismerkednek, egymásba szeretnek, szakítanak.....vagy éppen összeházasodnak.

A szakítósblog szerkesztősége nagyon sok boldogságot kíván Szaffynak!

(Kép innen)

Egyben várjuk a meghívót.

Újabb pontokat veszünk fel: mindig kérdezzünk! Bónusz: az álnéven írogatást is elítéljük ezentúl. 

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk

Olyan jól indult. Persze melyik kapcsolat nem. A nyáron egy közösségi oldalon figyeltünk fel egymásra Tamással, egy ideig csak az üzenetek repkedtek közöttünk, hol ő volt külföldön, hol én. Ám egy délután érkezett az sms, hogy találkozzunk. Akkor este együtt vacsoráztunk, bort kortyolgattunk és beszélgettünk a gyertyafénynél. Fantasztikus első találkozás volt.  Ám teljesen hirtelen felállt, hogy most már késő van, mennie kell. Nem beszéltünk meg semmi konkrétat, de másnap érkezett egy üzenet, hogy köszöni az estét, most ugyan pár napra el kell utaznia, de hamarosan újra itthon lesz. Teltek a hetek, semmi. Gondoltam, ezt természetes, megértem, nagyon elfoglalt a munkája miatt. Majd egy este érkezik az üzenet: Korán kell holnap kelned? J Kiderült, hogy éppen külföldről tart hazafelé, és inkább hozzám jönne, nem haza. Persze én ebből rögtön azt szűrtem le, hogy de jó, nem is vár egy percet sem, hosszú útról hazaérve, egyből látni akar. Másnap reggel közös teázás az erkélyen. Nálad úgy érzem magam, mintha lenne egy párhuzamos életem - mondta. Büszkeséggel töltött el, hogy ennyire jól érzi magát velem, a munka melletti kis nyugalom szigetet én fogom biztosítani a számára ezután.  De pár telefon után közölte, hogy mennie kell, mielőtt nagyon el kezdik keresni. Hamarosan beállt az a rend, hogy kéthetente találkoztunk.  Mindig hihetetlenül örültünk egymásnak, mesélt a munkájáról, az életéről, a több órás csókcsaták. Azonban többet nem aludt nálam, mindig: sajnos mennem kell. A rózsaszín álmok mellett, felmerült a gyanú is, hogy itt valami nem stimmel. Mert a nagyon elfoglalt vagyok a munkám miatt egy idő után már nem állja meg a helyét. (Hiszen mint tudjuk, mindenkinek arra van ideje, amire akarja.) De talán azért, hogy idő előtt ne törjem szét az ábrándokat, vagy mert milyen égés lenne, ha alaptalanul vádolnám bármivel is, nem szóltam neki erről semmit.

Legalább tisztességes volt a fiú, még időben szólt, hogy nincs meg a szikra. De miért maradt a lány a lakótárssal, ha azóta is a másikkal álmodik?

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk

Kedves Szakítósok,

Nemrég történt az eset, engem így koptattak le:)
Vagyok 30 éves nő, aki kapcsolatban él egy ideje pasi 1-el, akivel minden jó, egy szépséghibával: nincs szex, mert az én homlokomon ott villog a "gyereket szeretnék már" felirat, pasi1 meg még fél, és anyukája különben sem adta még ki az ez irányú napiparancsot. Szóval az én szemszögemből ez nem több lakótársi kapcsolatnál. Én boldogtalan e téren, fél éve regisztráltam egy társkeresőre, mert naívan úgy gondoltam, ha találok egy szimpatikus férfiembert, könnyebben tudok ebből a szánalmas helyzetből dobbantani. Levelezgettem is 3-4 jelölttel, akiket aztán sikítva hagytam faképnél, részben, mert a levelekből nem jött le jellemük átfogó vetülete, részben, mert magam sem hittem volna, de akadt, aki rögtön az első randin felajánlotta, hogy akár lakhatnék is nála, ha ennyire rossz a helyzetem. Hozzátenném ez utóbbi nem strici volt, hanem egyetemi tanár... És nem tudom miért bennem van a hiba, mindegyikkel 20-30 levélváltás történt a találkozókat megelőzően.

 Hétvégén egy follow up, hogy tudjuk, mi történik a levélíróinkkal.

Innen loptuk

Sziasztok!

Először is, xy néven küldtem be pár hónapja az alábbi sztorit, és többen kérték, hogy update-eljem őket, hogy mi történt azóta. Íme a link, Mi lett volna ha? címmel futott.

(Még egyszer köszi a rengeteg kommentet, és jótanácsot.)

Tehát röviden a korábbi történet: nagyon nagy szerelem Annával, ami a távolság miatt szakadt meg, de nem múlt el, és utána hosszú, komoly kapcsolat Orsival, állandó agyalással, hogy visszamenjek-e Annához. De ha tanácsolhatom, olvassátok el újra az eredeti sztorit, mert úgy jobban képben lesztek.

 Van még olyan generáció, amelyikben nem létezik az MSN, de ettől függetlenül nagyon, de nagyon tudnak szeretni. MSN helyett viszont van család és rengeteg bonyodalom, és szerelem legyen a talpán, amelyik meg tudja ezt oldani.

Innen loptuk

Kedves Szakitós,

eddig hezitaltam, hogz megirjam vagy ne, mert MNKs a kezdetétől fogva valószinüleg szerintetek, szerintem meg csak szimplán csak esendők az emberek ( bár tudom, a poszt irók mindig tökéletesek ), és nagyon vágyunk a boldogságra.

Szingli másféléves partyzós korszakom végén történt az eset, tavasszal kezdődött, mintegy mentségként szolgálva a következőkhöz.

A munkahelyemre új kolléga érkezett, akit láttam már a kantinban, és elég bunkónak találtam, mert kigúvadt szemekkel végigmustrált, amikor először látott, nem tetszetrt a tolakodás. Aztán úgy hozta a sors, hogy felém is vezette a munka, egy délutánt töltöttem vele, hogy elmondjam, hogy a mi részlegünk mivel foglalkozik, mit csinál. Ő, hogy megköszönje, a délután végén felajánlotta, hogy vacsizzunk együtt, és én igent mondtam, hozzáfüzném, hogy nem tudtam róla semmit, honnan jön, ki ő, csak munka területéről egy pár szót. De mivel a délután kellemesen telt, és semmi más dolgom nem akadt, igent mondtam.

Volt a Velveten játék, lehetett nyerni szakítóskönyvet és szakítóspólót, lezárult, és ők nyertek:

Endrődi Renáta, Győr
Zsigmond Zsuzsa, Székesfehérvár
Pléh Dániel, Budapest
Schöffer Szilvia, Budapest
Szilvási Csaba, Gyál
dr. Nyulászi Márk, Miskolc
Maretics Pálné, Szigetvár
Márton Zsuzsanna, Kecskemét
Merk Lili , Budapest
Nagy Zsófia, Budapest

A nyerteseket az átvétel módjáról e-mailben értesítettem.

Ha most nem nyertetek, ne keseredjetek el, mert:

1. A könyvet még mindig meg lehet vásárolni nagy kedvezménnyel a Bookline-on.

2. Trikót vehettek Vl-től, ha írtok neki levelet.

3. Hamarosan jön a Szakítósmikulás egy fergeteges buli formájában, részletek később.

4. A Szakítós Jézuska fantasztikus designcuccokat tesz majd a fa alá.

 A másikat ne nézzük hülyének, ez is egy alapszabály. Segget csinálni a szánkból, baromság. És amit a szakítóskönyv második kiadásába biztos felveszünk, hogy ne járjunk focistával, de tényleg ne, reménytelenek.

Sziasztok!

Ezek között a péntek délutáni hogy is mondjam lájtos sztorik között asszem elfér az enyém is. Már régóta készülök leírni, nem nagy cucc vannak ennél jobbak is.

Alaphelyzet: 4 év együttjárás, 2 év együttélés. A 4 év alatt 4szakítás.

Történt hogy x-edik könyörgése után visszafogadtam Cs-t. 3 hónapja mintha a paradicsomban élnék, bármit mondok úgy van, időben jön, mindent megbeszélünk.Kérdeztem is magamtól eddig hol volt ez az oldala. Aztán egyik napról a másikra jött a hidegzuhany. Keddi fősulis buli. Reggel 6-os hazaérés én már ébredezek, hisz jó munkás ember vagyok, beállít Ő, hóttton részegen, megkaparja a torkát, majd közli ő beteg nem megy ma dolgozni. Mondtam neki, jó mire haza jövök akkor pakold össze a dolgaidat és ide se gyere többet. 2nap könyörgés gyertyafényes vacsi, megbocsátás. Eljött a 7vége. Együtt indultunk el bulizni, majd külön váltunk, mindenki a maga társaságához, aztán megint össze, majd szét. Sms hegyek szeretlek, hiányzol. Fél 6-ra értem haza. Mr. sehol. tudtam hogy fél 9-től focimeccse van, ezért rácsörögtem. Kinyomott. egyszer, kinyomott kétszer, hat után meguntam és megírtam neki, hogy akkor talán aludjon ott ahol jól érzi magát. semmi válasz. elnyomott picit az álom, de reggel 9kor még mindig arra ébredek, hogy nincs mellettem. Hívom kicsörög nem veszi fel. Ezt játszotta fél 11-ig. Addigra én már rutinosan összepakoltam a "kis" holmiját az ajtó előtt várta ( belülről). Majd hirtelen telefonhívás: szia. jó reggelt, úton vagyok haza mit aggódsz. Mondom TE hol a ********ba voltál? Válasz: Hát te írtad hogy ne jöjjek haza, ezért hotelben aludtam...pffffffff

Huhh, mai óránkon azt tanuljuk meg, hogy tudjuk elengedni a másikat, ezért talán a levélíró szólhatna az exének, hogy olvassa el a mai posztot.

Sziasztok!

Egy időben nagyon "mozgalmas" életet éltem, és vannak olyan momentumok, amire nem vagyok igazán büszke. Ez is azok közé tartozik.
Akkoriban kezdtem el észrevenni és élvezni, hogy mennyire érdeklem a férfiakat. Egy nálam 9 évvel idősebb pasival futottam akkoriban (én 21 voltam), jó egy évig. Élveztem, hogy jól néz ki, okos, sikeres, kellemes beszélgetőpartner... de nem szerettem őt. Elengedni viszont nem tudott, pedig tisztában volt a kicsapongásaimmal; mindre fény derült, nem igazán tudok és szeretek hazudni. Hogy kompenzáljon, próbálta aláásni az önbecsülésemet; azt éreztette, egyedül ő az, aki elvisel és akinek talán-talán megfelelek (persze csak ha összeszedem magam). Néha talán még el is hittem neki, oylan meggyőző volt.

Aztán megismerkedtem valakivel. Teljesen elvarázsolt, de külföldön dolgozott, és én tartottam egy távkapcsolattól, próbáltam magam teljes erőmből lebeszélni róla. Játszani viszont nem akartam vele, mert tiszteltem mint embert.... El is küldtem, hogy ne kezdjünk bele semmibe, meg hogy az Extől se tudok megszabadulni, mert csak legyint rá, ha én szakítok vele, és hagyom magam rábeszélni, hogy hülyeséget csináltam, felejtsem el az egészet.