ÉRTÉKELLEK MINT
EMBERT

Te hogyan koptatsz le? Barkácsszívek klubja.

2009.11.23. 14:00 |

Tanulság: szűz pasi és kiéhezett tinilány nem alkotnak jó párost.


Sziasztok!

Retteghet valaki 18 évesen attól, h örök szűz marad?Mindjárt kiderül.
Barátosném, Zsanett már két éve kinézett magának egy fiút(Gábort)az iskola folyosóján.Gábort hidegen hagyta Zsanett szánalmas próbálkozása,de ez Zsanit egyáltalán nem zavarta.Folyamatosan zaklatta Gábort,addig amég végül meg nem adta magát(természetesen csak azután,hogy a barátnője kidobta és egyedül gondolom unatkozott.)Na így kezdődött a kapcsolatnak még jóindulatból sem nevezhető valami.Gáborunk minden találkozást igyekezett elkerülni,de Zsanett erőszakos, kissé ideggyenge természet.Kb. hetente egyszer rátört a "ha nem akarsz semmit ,akkor mondd meg most".Ilyenkor kemény SMS ekkel próbálta Gábort cselekvésre bírni.Ezzel azonban csak annyit ért el, h másik találkozót ígért Gábor, amit később ismét lemondott.Az egészben az a vicces,hogy egy iskolába jártak,szóval nagyon meg kellett Gábornak terveznie azt,hogy még véletlenül se futhassanak össze.Egy idő után Zsani azonban ezt megunta,fogta magát és leutazott vidékre a fiúhoz.Út közben felhívta és közölte vele,hogy mindjárt ott lesz(elképzelem Gábor fejét)Ez alól már nem volt kibúvó.Szegénynek esélye sem volt védekezni.

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (3/5)

Először csak az iwiw volt a baj, később már a szex is, persze mindenért a lány volt a felelős.

Amikor megismertem a mostani páromat, lelkileg teljesen odavoltam, de
ez a személyiségemből fakadóan nem tűnhetett fel senkinek se -
szórakoztató, életvidám nőnek tartanak. Eleinte egyszerűen csak
hagytam alakulni a dolgokat; nem küldtem el őt, de nem is
bátorítottam, hogy lehet ebből komoly kapcsolat is. Korrekt és őszinte
voltam vele, de a távolságot sziklaszilárdan próbáltam tartani
közöttünk, mert bár napról napra könnyebben éreztem magam, de lelkileg
nem álltam még készen rá, hogy elköteleződjek. Ettől függetlenül
rendszeresen találkoztunk, egyre több időt töltöttünk együtt. Sőt,
alig pár hónap után még össze is költöztünk. Szerintem a fal, amit
magam köré emeltem, őt akkor csöppet sem zavarta, mert láthatóan üdítő
társaság voltam a számára. Belém is szeretett - nekem úgy tűnt,
túlságosan is hamar, és a tenyerén hordozott. Imádnivaló pasas volt,
és nem az a típusú, aki csak addig teszi a szépet, amíg le nem beszéli
rólad a bugyit, nem, őbelőle sugárzott a kedvesség és a jóság.

A pozitív tulajdonságai mellett egy idő után már feltűntek a
negatívumok is. Kellett idő, mire kibékültem ezekkel a dolgokkal, és
elfogadtam őt olyannak, amilyen. Ekkor pedig fordult a kocka, és ahogy
egyre inkább közelebb engedtem magamhoz, megértő lettem vele, ő úgy
távolodott tőlem. Odalett a kedvesség, a figyelmesség.

Utólag belegondolva, a legtöbb probléma abból származott, hogy
teljesen eltérő emberek vagyunk.
Ő (31) nagyon-nagyon kedves, barátságos, de valahogy egoista módon
teszi mindezt, mert az önértékelési zavarai miatt a viszonzásért
viselkedik így, és szörnyű hisztiket levágott, ha nem úgy reagáltam,
ahogy gondolta, vagy szerinte sértettem az egóját.
Én pedig (25) magabiztos, domináns nő vagyok, és eléggé szókimondó.
Sokszor kiakadt rám emiatt, iszonyat besértődött, puffogott, vágta rám
a pofákat, pedig sose akartam megbántani őt, de lassan már minden
vélemény-nyilvánításomat megbántam.

Sok intő jel volt rá, hogy ő egy "szalmaláng hősszerelmes típus", de
nem akartam elhinni, annyira jól éreztem magam vele.
Ami még a kapcsolatunk elején feltűnt, hogy leginkább az iwiw, az msn
és effélék voltak a projekciós felülete(i). Vicces, de így van.
Az első ilyen sztori, hogy mikor megismertem, és meglestem iwiw-en:
láttam, hogy megtalálta élete szerelmét. Nos, az a nő nem én voltam.
Mondtam is neki, hogy én ilyent nem játszom, hagyjuk inkább békén
egymást, de megmagyarázta, és élete szerelme hirtelen eltűnt - jöttem
én.

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (4/5)

Aztán augusztus 23-án elmondtam neki,hogy marhára kedves volt tőle,hogy átvágott és hogy rohadtúl nincs jó kedvem, erre ő azt írta msnen,hogy neki meg az van.

Sziasztok!
Én egy 18 éves srác vagyok. Kb. 5 évvel ezelőtt,találkoztam egy nagyon helyes lánnyal egy
vidéki strandon(szándékosan nem árulom el,hogy melyiken), csak mivel akkor nem volt még telefonom,
ezért én hülye nem tartottuk a kapcsolatot.
(Annyit még hozzátennék,hogy nem láttam még soha addig
az ideig flegmának,míg nem akarta,hogy szakítás legyen. Utána viszont kőkeményen az volt. Ez volt az első kapcsolatom)

Majd nyár elején szintén a strandon újra megtaláltuk egymást, amiből kapcsolat lett és nagyon jól éreztük magunkat
kb egy olyan másfél hónapig. Addig minden nagyon szuper volt. Msnen beszéltünk,webkameráztunk
és minden úgy ment ahogy kellett mennie! Persze szex még nem lett belőle,de közeledtünk az felé.
Egyszerűen éreztem azt,hogy ekkor még szerette azt,hogy foglalkoztam vele.
(Ekkor el is mondta,hogy a többi férfi,akivel volt,az senki nem törődött vele annyit,mint én)
Majd ahogy egyre jobban telt az idő, úgy vettem észre,mintha már egy KICSIT megváltozott volna.
Úgy vettem észre,hogy már nem közeledik annyira felém,mint én ő felé. Idáig akárhányszor megöleltem,mindig örült,
és persze a smárolás se maradt ki, majd egy idő után már azt mondta,hogy nem szereti,
ha ölelgetik és smárolgatják. Aztán eljött az augusztus 20-a,amikor ott aludtam náluk,vele
szerettem volna egy ágyban aludni,de az anyja nem engedte,de ezt leszámítva egész jól elvoltunk,
filmet néztünk, beszélgettünk,tűzijáték nézés stb stb. Egész nap 1x nem hagyta hogy adjak neki puszit vagy valamit.
Majd másnap reggel(21-én) nagyon fúrcsán viselkedve azt mondta,hogy lehet,hogy most mondok valamit,aminek nem fogsz örülni.
Azt mondta,hogy már megunta azt,hogy vele akartam foglalkozni és hogy már nem szeret. Hát mit mondjak
marha hülyén éreztem magam, úgy éreztem,hogy nagyon át lettem vágva és hogy mekkora egy állat vagyok.
Aztán pár percig gondolkozott és azt mondta, hogy tartsunk egy kis szünetet és majd hív hogyha magához tért.
(Én még mindig nem jöttem rá,hogy miért baj az,ha egy férfi foglalkozik egy nővel,azzal akit szeret, na mind1)
Megbeszéltük,hogy iskolakezdés előtt szeretném látni,azt mondta,hogy jó,okés,rendben.
Aztán telt-múlt az idő, egy pár napig nem beszéltünk msnen és telefonon sem. Ahogy elkezdődött ez a "szünet"
rá pár nap múlva azt vettem észre,hogy eltűntek a közös képek,amiket az iwiw és a myvip-re töltött fel.
Majd egy olyan 2 nap múlva felhívtam,hogy ezt miért csinálta,hogy már nem szeret vagy mi történt?
Erre az ő válasza a következő volt: "Letöröltem, és?"
Innentől kezdve hagytam egy darabig, majd egy pár nappal később délután írt nekem msnen és beszélgettünk,
nos, ebből már gondoltam,hogy minden rendben,magához tért és folytathatjuk.
(bár amiket írt egyből dobnom kellett volna,így utólag belegondolva)
Erre itt jött a fekete leves,ahogy azt hittem,hogy minden rendben van, este már nem akart velem beszélni és mondta,hogy
hadjam élni. Megkérdeztem,hogy mi van, mi a helyzet, dobni akarsz? És megkérdeztem,hogy szeretsz-e még?
Ahogy megkérdeztem,hogy szeret-e azt a semleges választ adta,hogy erre inkább nem válaszolnék!
Aztán augusztus 23-án elmondtam neki,hogy marhára kedves volt tőle,hogy átvágott és hogy rohadtúl nincs jó kedvem,
erre ő azt írta msnen,hogy neki meg az van. Úgy,hogy végülis szakított velem,bár nekem előbb kellett volna,
de hát sajnos nem látunk bele,mi férfiak a nők agyába. (hozzáteszem,néha jobb is:) )

Kérdésem: 1) Lehet-e azt elhitetni közel 2 hónapig,hogy szeret-e egy nő?
          2) És miből lehet azt észrevenni,hogy egy nő mást szeret vagy,hogy már nem szeret?
          3) Szerintetek túl sokat foglalkoztam vele és nem hagytam élni, ezért lett vége, ezért sokallt be?

Köszi,hogy elolvastátok ezt a hosszú történetet ;)
Várom a kérdéseimre a válaszokat,további szép napot!

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (0/5)

Ez abszolút úri nő ( néha, picit sznob tudjátok az, aki elfelejti honnan jött ) aki abszolút racionális és emocionális lénynek tartja magát -kb. mint egy barlangi ászka.

A kép innen

L és B története (augusztustól  – novemberig)

(mindketten 30) 
 
 

„Mindenki okulására”: 

Sziasztok, lentebb olvashatjátok történetemet mottó: óvakodj a volt pasiját elfelejteni nem tudó infantilis nőktől: 

  1. felvonás 

A történet egy Internetes társkeresőn indult (szép augusztusi nap) , fénykép szimpatikus  egy levél még egy levél sok levél telefonszám csere, hangteszt is jól sikerült- egyre erősebb a kíváncsiság….

Találkozás, innentől viharosak az események csók érzelem hegyek - szerelem Siófok ketten együtt összeforrva – első sex fergeteges neki is nekem is.

Mint a mesében megtaláltam az igazit J – elfogadom olyan amilyen külső és belső – a fellegekben járok- SMS- hegyek – oda – vissza

Szerelmes SMS-ek, sok –  sok sex , beszélgetés. Múltunkról és a Jövőnkről- irány Portugália tavasszal esküvő. J én vagyok a végzete Ő is engem kereset stb…… 

  1. felvonás 

Elköltözik a „volt”  férjétől kivesz egy lakást – félig hozzá bútorozom, na itt kezdődtek a gondok – megváltozott sajnálja a volt férjét 11-éve ismeri szegény mi lesz vele stb….

Hiányzik a régi jómódú  élete BMW stb………

Segíteni kell a volt férjének, ennyivel tartozik neki stb……….. 

Kitalálja, ritkábban találkozzunk – összefüggéstelen gondolatok, alapvető emberi problémák

( pl. képtelen volt azt mondani ,hogy ne haragudj)és még sorolhatnám – de rendben van, szeretem, kitartok mellette nehéz időket él meg – ki kell bírni. 

Közben, ha találkozunk sex és beszélgetés minden happy.

Nála voltam beteg lettem 40C láz nem bírtam felkelni stb….. kocsival elvitt orvoshoz …..

Na de a lényeg: miután rendbe jöttem a fejemhez kaptam, hogy milyen gyenge vagyok, mert neki kellett engem orvoshoz vinnie nem tudtam taxival menni …stb………….

(Akkor már láttam, hogy „L” olyan nő, aki a pasikban a hibát nézi, s nagyon magas elvárásai vannak tipikus: „másban a szálkát, magában a gerendát” ) 

S neki nincs szüksége ilyen pasira szakítás (mindezt részegen közli velem) Majd másnap mentem a helyzetet meghívom ebédelni akkor minden happy,- Indoklás : fél tőlem mert nagyon szeret!!!!! 
 
 

  1. felvonás 

 

Ott alvás nála felkelés kis szóváltás (vihar a biliben) majd délután hívnám, de nem tudom, mert letiltotta a telefonomat!!!!! Én meg aggódom mi történt már megint – este nagy kegyesen felhív s „kvázi „ lebasz ,hogy miért hívtam és nekem meg kellett volna várnom,amíg hív summa – summarum nem vagyok elég érett érzelmileg, mert akkor tudnám ,hogy mit játszódik le ilyenkor egy igazi nő fejében!!!! S erre telefonon kirúg – én kivagyok nem értem – másnap jön az e-mail „ilyen férfi nincs, mint én „tökéletes vagyok mind testileg és lelkileg „ a végzet „ - Vasárnap találka  

Megbeszélés sírás (nagyon szeret, s az megrémíti) Na jó akkor ugorjunk neki még egyszer időt kér s majd ha mindent lezár felhív s teljes mellszélességgel mellettem lesz-  Rendben van

adok időt – igen ám de másnap jön az SMS – így meg úgy eltelik egy hét kávézás megint

Megbeszélés, hogy Ő azt akarta, hogy várat engem áprilisig s akkor felhív, s előröl, kezdjük az egészet – de próbáljuk meg még egyszer  

  1. Felvonás 

 
 

Hétvége nálam vacsi ahogy kell pezsgő leves stb…………………..sok-sok sex csók, ölelés, romantika – közben persze hívta a „volt” vagy meglevő férje előttem fel is vette csacsogtak jó 5-percig ( végül is ez teljesen normális-  nem ? ) Szombat este elment.

Következő tali szerda este lenne, megbeszéltük nála alszom, reggel jön a levél, hogy nem szerelmes, és nem tud hozzám ragaszkodni, többet érdemelek stb……. 

Ami a non – plus ultra : Ez abszolút úri nő ( néha, picit sznob tudjátok az, aki elfelejti honnan jött ) aki abszolút racionális és emocionális lénynek tartja magát -kb. mint egy barlangi ászka J

Felajánlja nekem a laza kapcsolat státuszt – legyek szerető –!!!!!!!!! ( Ő meg visszamegy a férjéhez akivel évekig nem volt sex , de pénz az van )

Hát ennyi dióhéjban  

Várom a kommenteket 

B.

SZERINTÜNK: (3/5)
SZERINTETEK: (1,6/5)
Tudom, vacak sztori, konkrétumok nélkül, biztos unalmas, szánalmas, értelmetlen, nyálas, meg mittudomén micsoda.
 
 
 
32 éves vagyok. Ő tíz évvel idősebb. Én vagyok a nő. Meg a naív, meg az idealista. És az is maradok, ha beledöglöm is.
 
Elhittem neki, hogy van tartása. Hogy erős. Hogy aszerint él, amit érez, de úgy, hogy közben nem bántja azt, akihez tartozik. Elhittem neki mindent, mert szerettem, úgy szerettem, ahogy tudok szeretni. Nagyon jó manipulátor. Nagy tehetsége van hatást gyakorolni emberekre. De nincs tartása. A tartást nem helyettesítik a manipulatív szavak és tettek. Csak rövid távon. De persze ezt csak most mondom.
 
Bedőltem mindennek. Mert nem tudtam mást hinni, mint amit hinni akartam. Másfél évig hittem, és küzdöttem a hitért. Azért a hitért, amit ő csak hazudott. Nekem, és magának is, talán magának is. Azt mondta egyszer korábban, teljes személyiséggel kell hazudni, úgy megy. Még együtt sem voltunk akkor. Megjegyeztem, de nem vontam le belőle a kellő konzekvenciákat. Hát, most rákényszerültem.
Úgy tudtunk beszélgetni, hogy minden más eltűnt körülöttünk. Úgy öleltük egymást, ahogy csak lehet. Úgy néztünk egymásra, hogy kibogozhatatlanná vált a tekintetünk. Soha nem volt rossz együtt. Sem semmilyen. Mindig együtt voltunk, soha nem volt csalódás, amikor mi voltunk.
 
És szeretett. Ahogyan csak tudott. Mégis véget ért. Nem élünk együtt, nem töltünk együtt időt, nem is beszélünk, mert nem tudott értem feladni mindent, mindent, ami körülvette, és amiben nem tudott boldog lenni. Igen, sokminden volt mögötte, nem vagyunk húsz évesek. Érettek voltunk, mikor egymásra akadtunk, de túl sok volt a múltunk, amit nem tudtunk lezárni. Pontosabban, az ő múltja és jelene, amit ő nem tudott lezárni.
 
Végig hittem, hogy mi értékesebbek vagyunk, mint bármi más. De tévedtem.
Végül, azt mondtam, szégyellje magát. Azért, amit ellenem tett, és azért is, amit az ellen tett, aki mellett végülis leéli az életét, boldogtalanul.
 
Rengeteg dolgot kaptunk egymástól, és rengeteg dolgot vettünk is el a másiktól. Nehéz hinnem a szerelem erejében ezek után. De már dacból is hiszek. Azért nehéz ez a kapcsolatosdi, mert hiába tesz meg az egyik mindent, ha a másik nem képes mozdulni - a korlátait felrúgva.
 
Megcsalt engem, megcsalt mást is. Elárult engem is és az ellenfelemet is. Mindketten kitartottunk mellette, pedig tudtunk egymásról. Nekem volt kevesebb jogom hozzá, a társadalomba ivódott morál szerint. Kénytelen voltam feladni. Nem is emiatt. Hanem csak önmagamért. Mondhatom, büszkén, hogy nem érdemelt meg. Valójában pedig, nem volt elég erős hozzám. És mégvalójábban, nem volt elég erős a hite ahhoz, hogy feltételezze, lehet ő még boldog is. De lehet, hogy csak simán nem szeretett eléggé. Na ezt viszont nem tudom elhinni sem most, sem később, azt hiszem.
 
Fantasztikus manipulátor. Még a gerincét is beáldozza a hatás kedvéért. Vajon rájön valaha, mit veszített? Vagy csak én tudom? A manipulátorok legsérülékenyebb pontja az egójuk.Ha azt sértik, nincs vissza út.
 
Számtalanszor szakítottunk, de a végső mondat a szégyelld magad volt, részemről. Egyedül maradt, kiharcolta, hogy így legyen. És én, hát, én is befürödtem. Küzdöttem a hitemért, ettől is vált olyan értékessé. Mármint ő, meg a mi. És most nehéz otthagynom. Nehéz szembenéznem azzal, amire jutottam vele. Egymás nélkül fogunk élni, pedig szeretjük egymást. Csak nem eléggé.
 
Tudom, vacak sztori, konkrétumok nélkül, biztos unalmas, szánalmas, értelmetlen, nyálas, meg mittudomén micsoda. De ez így volt, és nekem jó, hogy leírtam, és mindenki értelmezi, ahogy akarja, és fröcsög, ahogy kedve szerint való. Én így éltem meg életem szerelmével való szakításomat. És csak remélem, hogy keveseknek van aha élménye.
 
Megyek tovább. Holnap biztos jön jobb post. Kitartást mindenkinek

 

SZERINTÜNK: (5/5)
SZERINTETEK: (2,4/5)

Eladtuk a lelkünket az ördögnek, lehet fujjolni, közben meg nem is. Kiderült, hogy Rácz Zsuzsa nagyon szereti a szakítósblogot, amin én nagyon elérzékenyültem, mert én meg Rácz Zsuzsát szeretem nagyon, legalábbis a Terézanyu! számomra fontos mérföldkő volt, sok, itt most nem részletezett szempontból, de emlékszem, hogy kilométer hosszú dedikációt írt nekem arról, hogy mire vigyázzak a média világában, ahova éppen a Terézanyu-film segítségével kerültem be. Na mindegy, ennyit rólam, mert most Rácz Zsuzsáról van szó, itt a könyv második része, aminek az a címe, hogy Nesze neked Terézanyu, de úgyis mindenki csak Terézanyu 2-ként fogja emlegetni, kaptunk belőle egy testhezálló részletet, olvassátok szeretettel. (Lesz rendes poszt is, nyugi.)

Interjú Rácz Zsuzsával az Indexen

Nincs baj mamikám, mert én tudok szeretni (egy szép jelenet rossz minőségben a filmből)

 

 

Feketeleves

Mire kiléptem a fürdőszobából, a hálóban már néma csend honolt. Csak az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra volt szolgálatban. Világító kijelzője vörös fénnyel árasztotta el a szobát.

Láttam, hogy Zé fél nyolcra húzta fel az órát.

Hatalmas franciaágy állt a szoba közepén, sötét szatén ágyneművel.

Az ágy baljós, súlyos tömege úgy lebegett a hálószobában, mint sötét tengeren egy lakatlan sziget. Pisszenés nem sok, annyi sem hallatszott. Zé az ágy ablak felőli szélén feküdt, mozdulatlanul, háttal nekem.

Ébresszem fel? És ha nem is alszik? Hanem meghalt?

Lehet, hogy igaza van Lujzinak: talán az ő korában már a kamatyolás gondolatától is elviszi az agyvérzés.

Óvatosan az ágy bal szélére ereszkedtem. Annyira távol voltam Zétől, hogy még legalább két ember közénk fért volna. Vagy egy ló. Egy muraközi.

Feküdtem mereven. Meg sem mertem mozdulni. Pulzusom ritmusára ugrált alattam az ágy. Ő a másik oldalon meg se pisszent. Mintha nem is lélegzett volna.

Órákon át feküdtünk egymás mellett, síri csendben. Egyikünk sem mozdult. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ennyire zajtalanul bőgni: bár lehet, hogy nem is sírtam, csak sós vízcseppek szaladtak le a szemeim sarkából gyors egymásutánban a hűvös, távolságtartó ágyneműre.

Szerettem volna felkelni és csendben kiosonni, vissza se nézve, ahogy a filmekben csinálják a fasza csajok. De nem tudtam.

Hajnali öt körül hagytam abba a bőgést. A tényekbe kapaszkodtam, jobb híján.

Egy férfi fekszik mellettem, aki kora szerint akár az apám lehetne.

Mégis, mi a fenét hittem? Még ha jól is sikerülne a szex, jobban, mint az amerikai filmekben, és pihegve, kielégülten nyúlnánk el egymás mellett, utána ugyan, mit mondhatna nekem? Légy a feleségem? Éljünk boldogan, míg meg nem halok?

Megvirradt. Kint rákezdték a madarak. A szomszéd szobából lépések zaja hallatszott, vécé zubogása. Egy normális reggel meghitt hangjai.

Az éjjeliszekrényen a digitális ébresztőóra vörös kijelzője könyörtelen szenvtelenséggel mutatta az időt. Tíz perc volt még hátra fél nyolcig.

És akkor, mint valami kétségbeesett vámpír a hajnal első hasadásától megzavarodva, Zé rám vetette magát. Selyempizsamás, csúszós testét a testemhez szorította, száját a nyakamhoz, mintha át akarná harapni, hideg bal keze kétségbeesetten markolta meg a combomat.

Két kézzel löktem el magamtól. Lehengeredett rólam. Felpattant az ágyból, és kirohant a fürdőszobába.

Az ágy szélére ültem, remegő kézzel húzni kezdtem a harisnyámat. A másnapos nejlonharisnyát felhúzni egy átvirrasztott éjszaka után olyan, mintha levedlett bőrét próbálná visszaszuszakolni magára egy zavarodott hüllő. Bámultam a redőny csíkjain át beszűrődő fényt, ahogy vonalakat húz a lábamra.

– Most akkor mi van? Mit akarsz? – termett hirtelen előttem, csípőre tett kézzel.

Felnéztem rá. Közben felvette fekete plüss fürdőköpenyét. Úgy festett benne, mint egy elaggott Batman-imitátor. Egyik kezében kávéscsészét tartott, a csésze szélét ritmikusan kocogtatta a kiskanál. Remegett a keze. Vörös volt az arca, feldúlt. Nem tudtam megszólalni.

– Mit akarsz? – ismételte meg hisztérikusan felcsapódó hangon.

– Nem ezt – mondtam.

– Akkor mit? – csattant rajtam a hangja, mint egy vizes törülköző.

Felálltam. Az egyik lábamra már felhúzva, a másikról félig lógott a nejlonharisnya.

– Hónapok óta várok. De nem egy gyors numerára! Tíz perccel óracsörgés előtt? Gondolod, hogy beérem ezzel? Hogy erre van szükségem?

– Elszállt az írónő, mi? Csak egy kis ribanc vagy – sziszegte a fogai között, és elrohant.

Kávéfoltok jelezték útját a fürdőszobáig.

Miért van az, tűnődtem, miközben kapkodva szedtem össze a holmimat, hogy éppen azok a férfiak kurváznak le, akikkel le se fekszem?!

Felöltöztem, kisétáltam a néptelen utcára. Ragyogó és jéghideg reggel fogadott. Égette tüdőmet a friss levegő, nem találtam egyetlen kibaszott zsebkendőt sem a táskámban és egyetlen öngyújtót sem a cigihez. Minden porcikám reszketett a kialvatlanságtól, a hidegtől.

Somebody loves you baby… Nem tudsz te szart se, Betty. Csak áltattál. Még hogy szeret.

Lehetne még bízni benne aztán, hogy kis híján hét év várakozás után dobbant a családjától, akikről aztán hallani sem akar? Nekem nincs elviselhetetlen hiányom így másfél év után, de mindenképp jobb lenne, ha ő lenne itt, és nem más nő, mert hogyan nézzek eztán a gyerekeim szemébe? Mit lehet ilyenkor tenni?

A kép innen

Tizenhat évesen ismerkedtem meg Edittel, aki ugyanabban a vidéki nagyvárosban járt gimnáziumba, amiben én is. Akkoriban még csak éppen elhagytam kiskamaszos esetlenségemet, és a haveri társasággal kezdtünk egyre „nagyvilágibb” életet élni: majd’ minden héten bulik, az éjszakákat pedig -kényelmesen- szüleink pénzével finanszíroztuk. Én eleinte nem tartoztam a „menőbb” arcok közé, egy egyhetes buli tökéletes megszervezése után viszont elmosódtak azok a falak, amelyek a valóban gazdag társaságtól, elsősorban évfolyamtársaimtól elválasztottak, és varázsütésre mindenki megváltozott. Ma már nem csodálkozom rajta, de furcsa módon ebből a folyamatból időtálló barátságok szövődtek, amelyek közül több a mai napig tart. Ennek az egésznek a kapcsán ismert meg engem Edit is, aki évfolyamtársam volt.

 

Egy bulin történt az egész. Akkoriban már hónapok óta egy nagy szerelmet pihentem ki, nagyjából havonta új egyéjszakás lánnyal; másfél hónap hiányzott a tizenhéthez, amikor először beszélgettünk. A kedvenc helyünkön ültünk, és éppen sörért mentem, mikor egy lány megszólított, amikor a pultot támasztottam; fel akart váltatni velem egy százast két ötvenesre a csocsóhoz. Sokat mondó (mi közöm hozzá, hogy csocsózni akarsz) pillantással ránéztem, majd a pultoslányra… aztán nem szóltam semmit, és adtam neki két ötvenest. Erre az a nagyszerű ötlete támadt, hogy álljunk ki ellenük egy haverommal játszani, de én inkább visszaültem a srácokhoz, mert a lány a legkevésbé sem jött be.

Ettől kezdve ahol csak tudott, követett. Egyszer alaposan bepiálva, 10 feles meg ki tudja hány sör után elindultam a buszpályaudvar felé éjféltájt, mire hallom, hogy valaki követ a néptelen utcákon. Belém karolt és elkísért. Fogalmam sincs miről beszélgettünk, de másnap a suliban a portánál várt, és előadta magát. Meglepett, hogy nem untam a szövegét. Sőt, még a szünetekben sem. Nem telt bele egy hét, és egész jól összespanoltunk, majd egy ereszdelahajam bulin olyan két hónap múlva hozzám bújt, és már nyílt a szája, hogy csókoljam meg, mire ingerszegényen közöltem vele, hogy felejtse el. Berágott, arrébb ült kicsit. Késő éjjelre elszabadult a buli, az asztalon táncoltunk, és engem is meglepett, hogy egy piszokjó nő kezét és meztelen derekát fogom, akinek a teste a rálocsolt sörtől csillogott. Ő később három évig a barátnőm lett; nagyon rendes lány volt, de külföldre költözött.

SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (4,6/5)

Körülöttem kevesebb mint 1 év alatt gyakorlatilag minden összeomlott, a családom, a párkapcsolatom, a terveim. Maradt az eléggé agyhalott munkám, a gyógyszereken élő anyám és a maradék lakásfelújítás.

A kép innen via yummie

Kedves Sorstársak!
 
Gondoltam én is megosztom Veletek a történetemet, ami nem lesz se rövid, se túl vidám, de azért ha valaki veszi a fáradtságot hogy elolvassa, talán okulhat belőle J. Előre is elnézést a helyesírási hibákért, meg a nem túl irodalmi és „ékesmagyar” fogalmazásért, de mindig is matek-fizika szakos „kocka” voltam, így nem erősségem a rímfaragás J.
Szóval az a bizonyos nőszemély (legyen O.) általános iskolai osztálytársam volt (tudom, tudom atomgázJ), de annakidején nem volt semmi köztünk, mert akkortájt más nők voltak a célkeresztben, de mondjuk ez nem jelenti azt, hogy ha kezdeményezett volna, akkor elhajtom J. Aztán gimiben máshova jártunk, de azért gyakran láttuk egymást bulikban, néha találkoztunk, de nem alakult ki semmi, egyetem alatt meg aztán teljesen szem elől vesztettük egymást.
A „fordulópont” akkor következett be, amikor véletlenül találkoztunk egy áruházban vidéken és kiderült, hogy ő is Pesten van mint én, ott talált munkát. Én akkor végeztem az egyetemen és melót kerestem. Aztán pár nap múlva kaptam tőle egy sms-t, hogy néha találkozgathatnánk, ha gondolom. Elég egyértelmű volt az utalás és igen, „gondoltam” J.
Akkor most ugorjunk úgy 3 évet, amiben szinte minden teljesen renden volt, boldogok voltunk, a rokonok már teljesen úgy kezeltek minket hogy mi családot fogunk alapítani, minden évben tengerparton nyaraltunk, sülve-főve együtt voltunk, mindenhova együtt mentünk és gyakorlatilag nem is volt köztünk soha komolyabb vita. Akkoriban mindkettőnknek volt egy kis pici lakása és mivel nekem lett egy kis pénzem, úgy gondoltam befektetek egy nagyobb lakásba, ahol összeköltözhetünk, családot alapíthatunk, ilyesmi… (O.-nak a lakásán még sok hitel volt, szóval nem lett volna logikus eladni, fel sem vetettem neki, meghát nagyon szerette is azt a lakástJ) Elég sokáig kerestem/tük a megfelelő lakást, végül egy felújítandót vettem és ezalatt O.-nál laktunk. Először minden nagyon szuper volt, örültünk, hogy végre együtt lakunk és minden teljesen rendben volt, látszólag J. Aztán O.-nak a munkahelyén felmondott a főnök és átmenetileg őt nevezték ki megbízott vezetőnek, amiben én nagyon bíztattam és támogattam, hiszen ez egy nagy lehetőség volt neki. Aztán persze jöttek a „hétköznapok”, O. egyre többet és többet dolgozott, hiába mondtam neki, hogy ez így nincs jól, nem szabad ennyire sztahanovistának lenni, de ő egyszerűen képtelen volt változtatni és egy idő után én is föladtam, hogy erősködjek vele (a legbizarabb az volt, hogy engem tartott felelősnek azért, hogy kevés időt töltünk együtt). Úgy tekintettem erre mint átmeneti időszakra, gondoltam ha már nem ő lesz a főnök minden visszaáll a régi kerékvágásba, meghát közben ott volt a lakásfelújítás is a nyakamon.
SZERINTÜNK: (4/5)
SZERINTETEK: (4,2/5)

Ez mostmár annyira péntek 13, hogy el sem hiszem. Rövid is, Verás is, ezt már tényleg nem veszem le, jó hétvégét mindenkinek.

Kedves Szakítós!

A blog eredeti szellemiségehez illő dolog történt a minap. Összeröffentünk a baráti társasággal egy kellemes sörözgetésre,  ott volt egyik haverom is a barátnőjével. Kihív minket két csaj csocsózni, játszunk. Andrástól megkérdezi az egyikük hogy van-e barátnője. András gondolkozik a kicsit, közben kapunk egy gólt, odaordít a barátnőjének: Vera, ha hazaértünk csomagolj, költözz, ki vagy dobva. Ezután odafordul a csajhoz: Mostmár nincs.

SZERINTÜNK: (1/5)
SZERINTETEK: (3,7/5)

TÖRÖLT BEJEGYZÉS (a kommentek miatt nem töröltem a posztot - vp)

Értékellek mint embert

 

Gyűjtjük a város legjobb lekoptató dumáit, mert elég volt. Írd meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat: szakithabirsz at gmail pont com A szakítósblog könyv formában is kapható!!!

Egy mondatban

bassza meg, hát mi a fasz van itt, a nőknek vagy pasijuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy rondák, vagy ridegek, vagy szerelmesek, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim)

Keress minket a Fácsén!!!

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkefelhő

alindok (65) anglia (5) anya (9) autó (9) balaton (7) beszólás (119) bi (6) blog (33) búcsúszex (5) buli (49) busz (7) celeb (6) család (101) csók (9) egyetem (25) eljegyzés (8) elutazom (14) esküvő (9) ex (8) fesztivál (6) fiúkoptat (97) fiúszív (488) fiúszopat (660) főiskola (10) gyerek (35) házasság (58) hazugság (8) hiszti (8) internet (84) irodalom (6) iskola (5) iwiw (20) játék (11) kollégium (30) korkülönbség (5) közérdekű (5) külföld (50) külföldi (8) külső (5) külső ronda (10) lányszív (744) lányszopat (473) leszb (6) levél (24) megcsalós (154) msn szakítás (38) munkahely (34) nyár (8) olvir (1019) pályázat (6) pénz (28) pofon (10) sms (35) szakitás (989) szakítósbuli (5) szakítóskönyv (16) szakítósmix (16) szakítósvers (16) szex (318) sziget (8) szilveszter (5) szolgálati (6) szolgálati közlemény (63) tánc (5) társkereső (7) távkapcsolat (16) telefon (8) telefonon (13) terhesség (11) testvér (7) tinisztori (6) utazás (11) válás (13) vallás (11) videó (7) wiw (6) zene (37) Címkefelhő

HTML doboz

süti beállítások módosítása