értékellek mint embert

Hosszú történet a vidéki egyetemek, fülledt kollégiumi szobák, zötykölődő volánbuszok, és az egymásnál felejtett jegyzetek világából. A kommentekben lehet MPG-zni. UPDATE: A posztok utólag módosítottuk a tulajdonnevek (kereszt-, településnevek) szintjén az érintettek kérésére.

A kép innen

Sziasztok!

 

A történet ott kezdődik, hogy frissen az egyetemre kerülök, egy egyébként tényleg tanulós természettudományos szakra. Volt ott egy lány, akit tavaly megrántottak az egyik tárgyból, és velünk járt egy órára. Ilyenkor ugye az ember próbál mindenkivel kommunikálni, mivel legjobban azokat az embereket ismertem csak, akikkel gólyatáborban semmitmondó feladatok és igénytelen alkoholizmus mellett találtunk egymásra.

 

Két és fél hónap múlva anyagi problémák miatt el kellett mennem dolgozni, és passziváltam az egyetemet. Utolsó nap mentem búcsúzni a barátaimhoz, mikor belefutottam a főszereplő lányba, aki éppenséggel egy koliban lakott egy ismerősömmel.

 

A lány másfél évvel volt idősebb nálam, pufi, fehér bőrű mézszőke, nem is túl szép arccal. Nekem akkor éppen volt egy komoly kapcsolatom, de azért puncsoltam egy kicsit a lánynak, ő meg kapásból odaadta a telefonszámát, amit jó mélyen eltettem azzal, hogy majd hívom. Persze 10 hónapig erre nem került sor.

 

Idén ősztől ismét visszatérhettem az egyetemre, de addig enyém volt a nyár. Olyan július közepe magasságban egy bulin porcelánbuszt vezettem (nyakkendős bulin hánytam), mikor poénból felhívtam a lányt. Úgy beszélt, hogy hallatszott a hangján: borzasztóan el van képedve és örül nekem. Ez mondjuk meglepett. Gyanút foghattam volna.

A magas lányok különféle kipellengérezését még mindig mélyen elitéljük.

A kép innen

Kedves Blogolvasók!
Az én történetem valójában nem egy szakításról szól, hanem az első és egyben utolsó randimról egy sráccal, akitől megtanulhatjátok, mit nem szabad mondani egy első randin ahhoz, hogy második is legyen :-)
Hosszabb "várakozás" után végre sikerült (felületesen) megismerkednem egy viszonylag helyes, és nálam magasabb sráccal. (Ez utóbbinak kevesen felelnek meg, mivel az én magasságom is több mint 180 cm)
A megbeszélt randinkra nagyon készültem, kicsíptem magam, ahogy kell. Eleinte a séta és a beszélgetés nagyon kellemes volt, mígnem elhaladtunk pár üzlet előtt.

Volt ez a rossz szokás régen a szakítóson, hogy ABC-vel jelöltétek a szereplőket. Ezt nem nagyon szerettük, de szerencsére elég jól leszoktatok róla. Hogy miért rossz így jelölni szereplőket, arra az alábbi történet lesz egy jó példa.

A kép innen

Kedves Szakítós!
 
Az alábbi történet nem a saját szakításom története, de sikerült belekeverednem.
 
Néhány éve, amikor külföldön tanultam, hazamentem karácsonykor, és egy barátnőm rendezett szilveszteri házibulit. Ott találkoztam A-val, akit előző bulikból ismertem, nem nagyon. A-nak jelen volt a barátnője is, B. A buli során egyszer odajött hozzám A, és elmesélte, hogy szeretne szakítani B-vel, és ez nem lesz könnyű, neki viszont van egy pompás terve. Hogy miért nem lehetett egyszerűen megmondani B-nek, hogy ennyi, azt nem tudom, és mivel eléggé részeg voltam, nem is kérdeztem meg. A terv a következő volt:

Fake? Nem-fake? Tényleg van ilyen lista?

A kép innen

Sziasztok!

Kérem az email címem ne kerüljön sehová az oldara. Köszi

A történetem:

Sziasztok!

Nagyon sokáig hezitáltam, hogy megírjam-e ezt a történetet.
Ennek oka, hogy eléggé letörte a férfiasságomat, viszont kíváncsi
lennék férfitársaim véleményére, és természetesen a hölgyek
hozzászólásaira is a témában.

Az eset tavaly nyáron kezdődött. Én 24 éves fiú, ő 23 éves lány,
legyen a neve Edina (nem változtattam meg a nevet, nem hiszem, hogy
beazonosítható lenne a hölgy, legfeljebb magára ismer). Gyorsan a
kezdetekről: Velencei-tó, nyaraló, mi vegyes fiú-lány társaság.
Szomszéd nyaralóban hasonló korú szintén vegyesvágott.  A két csapat
összemosódik. Kiderül, hogy mindenki pesti. Italozás, szalonnasütés, a
nyaralás végén pedig telefonszámcsere az akkorra már
beszélgetőpartnerré avanzsált és sokat kerülgetett Edinával. Pár napra
rá felhívtam, találkozások, randevúk, szex.

Azért írom ilyen pongyolán a történet elejét, mert egyrészt nem ez a
lényeg, másrészt ilyet már hallottatok sokat.

Rákaptatok a La Fontaineségre: Azt hiszem a tanulság elég világos: időben fel kell ismerni és jó messze el kell kerülni az ilyen "lebeszélem rólad a bugyidat"-típusú pasikat :D

A kép innen

Sziasztok!
Jópár éve történt, hogy egy internetes társkereső oldalon megismerkedtem egy jóképű fiatalemberrel. Én ekkor 18 voltam, ő 25. Kb. egy hét emailezés, MSNezés után találkoztunk. Minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben meg van írva: jókat nevettünk, beszélgettünk, a harmadik randin az első csók is elcsattant, és én örültem hogy végre egy igazán "jó pasit" találtam.
Aztán az első randi után kb. egy-másfél héttel a találkát a lakására beszéltük meg. Ott aztán rögtön "nekemesett". Hiába próbáltam tiltakozni, hogy én egy hét után nem akarok lefeküdni vele, nekem ehhez több idő kell, csak erőszakoskodott, alig bírtam levakarni.

Mai mondat: A házukban ugyanis közös cserépkályha fűtötte az ő és az anyjáék szobáját, a kályha körül pedig 15-20 centis távolságban nem volt fal, úgyhogy egy légtérben volt az egész család (a húga a barátjánál lakott, de eredetileg közös volt a szobájuk).

A kép innen

Sziasztok!

A sztorim viszonylag friss. Amikor leírtam, magam is meglepődtem, hogy milyen terjedelmesre sikerült, ezért bele is vágok.

Jó ideje facér vagyok, ezért kellemes meglepetésként ért a levél, amit iwiw-en kaptam egy lánytól - legyen mondjuk Irén - december 22-én, melyben arról érdeklődött, hogy ismerem-e Bertalant, azaz az vagyok-e, akire gondol, ismerősének az ismerőse. Megírtam neki, hogy ismerem az illetőt, és hogy honnét, a pontosítás érdekében. Erre válaszul már Berci nevében írt (aki a "nevelőapja"), hogy örül, hogy válaszoltam, jól vagyok-e stb., és hogy van-e nőm vagy feleségem? Illedelmesen válaszoltam, a végére pedig odaírtam, hogy Irénnek üzenem, hogy nincs senkim. Erre már saját nevében írt a lány, hogy jól gondoltam, ő érdeklődött a családi állapotom felől, és hogy emlékszem-e egy másfél évvel korábbi utcabálra, ahol először találkoztunk és táncoltam vele. Nos, a táncra emlékeztem, de a lányra nem. A nevét sem tudtam volna megmondani egy nappal korábban, és fel sem ismertem volna az utcán. Így aztán felelevenítettük, hogy Berci - nálam öt évvel idősebb gyerekkori barátom - az ő elvált anyját vette el, aki szült is neki egy kisfiút. Én tehát 32, a lány 21 éves - a korkülönbség sem elhanyagolható ebben a korosztályban -, ennek ellenére, gondoltam, mit veszíthetek?

A levelezés folytatódott közöttünk. Javasolta, hogy toljuk MSN-en, beszéljünk telefonon, de előbbit a privát internetkapcsolatom hiánya, utóbbit amiatt utasítottam vissza, mivel az újabb személyes találkozó előtt nehézkesnek vagy inkább még értelmetlennek tartottam a telefonálgatást. Így hát leveleztünk tovább, bár azt magam is beláttam, és meg is írtam a lánynak, hogy a levelezésbéli kommunikáció jó búvóhely az ember valódi énjének. A leveleiben nagyon udvarias és előzékeny volt - hálálkodott a válaszaimért, biztosított, hogy nem haragszik meg, ha akár csak másnap válaszolok stb. -, ami annak ellenére, hogy ő kezdeményezett, azért különös volt számomra. Nem is beszélve arról, hogy valóban nem emlékeztem a lányra, és hiába voltak (egyébként egész jó) képei iwiw-en, nem ismertem rá bennük senkire, akivel másfél évvel korábban egyszer táncoltam volna...

Mai egymondat: Egy ismerősöm mesélte, hogy egyszer a pasijától egy kiló banánt kapott karácsonyra, na az lehetett még hasonló szituáció.

A kép innen

Üdv Kedves Olvasók!

Az én történetem igencsak régi, már nyolc éves, de meglehetősen mély nyomot hagyott bennem. A szereplők: házinyúl, aki egyetem mellett dolgozik egy munkahelyen velem, és én az új alkalmazott. A történet természetesen igencsak szubjektív, de legalább hosszú.. :-)

Elég sok tényező kell ahhoz, hogy egy nő megtetszen nekem, de be kell ismerjem, házinyúl esetében az összes általam figyelembe vett rublikát ki lehetett pipálni. Kár viszont hogy egy rakás rublikával nem is foglalkoztam, pedig hát lett volna néhány üresen hagyott, és jópár kérdőjeles is.

Házinyúl első látásra is bájos volt, bár nem az a tipikus mindenkinek tetszik fajta, inkább a dúsabb formák kedvelőinek jött be. A magam részéről ha egy nőnek szép az arca és keskeny a csípője, akkor a többi testrésze már akármekkora is lehet. De ami házinyúlban különösen megfogott, az a hangja volt. Egyszerűen olyan gyönyörűen affektált, hogy nem tudtam neki ellenállni, legszívesebben egész nap azt hallgattam volna. Érdekességképpen megemlítem, hogy az énekhangja viszont nem volt kellemes.

Addig ügyeskedtem, amíg házinyúllal egy projektre kerültünk, így aztán el lehetett kezdeni az offenzívát. Nem voltak különösebb trükkök, igyekeztem minél több időt a közelében lenni, és aztán szép lassan kialakult a dolog. Még életemben nem voltam ilyen szerelmes, teljesen zombi lettem a hormonoktól, ha házinyúl nem volt a közelemben, mert akkor viszont a fellegekben jártam. Legalábbis a barátaim így emlékeznek vissza azokra az időkre, de nekem is rémlik valami hasonló.

A nagyszájú csávó szeret hősködni: Én megverek bárkit! Nekem jöhet akármilyen kétajtós szekrény! Ha tízen jönnek rám, akkor sem tudnak megverni! Fél kézzel kiütöm!

A kép innen

Kedves Szakítósok!

A múltkor már küldtem nektek egy sztorit,  és a hozzá kapcsolódó kommentekből megtudhattam, hogy én egy hülye picsa vagyok :D Kíváncsi vagyok, hogy e történet után vajon milyen jelzőkkel fognak engem illetni:

Tudom, hogy szemét voltam.....ott ütöttem, ahol a legjobban fájt neki, de ha találkoztatok már igazi, erőszakos piócákkal, akiket gyakorlatilag lehetetlen lerázni, és senki sem tudja elhinni, hogy mekkora szemetek, mert mindenkinek benyalják magukat, és még az anyukátok is nekik ad igazat, akkor meg fogjátok érteni, hogy miért volt erre szükség.

Tehát: adott egy pasi, nevezzük G.-nek. G. nem túl jóképű, és nem is túl okos, de nagyon kedves, és rendes, nem felejti el az évfordulókat, szülinapokat stb., tehát minden tulajdonsággal rendelkezik, amitől a nők főnyereménynek tekinthetik.( amíg nem iszik)

Egy szilveszter este jöttünk össze, másfél évig voltunk együtt, részemről nem volt túl nagy szerelem, de remekül megértettük egymást...egy darabig, ugyanis sok vonzó tulajdonsága mellett volt egy, amit egyszerűen nem bírtam elviselni, és amit még az az elején toleráltam, de az idő múlásával egyre inkább untam:  férfiasságát, számomra megdöbbentő módon,  két helyzetben szerette a leginkább hangsúlyozni: vezetés közben( nem egyszer hittem azt, hogy a  korai halál az ő autójában ér utol) és társaságban, főként ilyen mondatokkal:

Én megverek bárkit!
Nekem jöhet akármilyen kétajtós szekrény!
Ha tízen jönnek rám, akkor sem tudnak megverni!
Fél kézzel kiütöm!
Bla, bla Stb.

A tegnapi kérdés folytatódik: miért van az, hogy a pasiknak mindig akkor kell a csaj, mikor már nincs.....

A kép innen

Sziasztok,

lassan három éves már a történet, melyben én vagyok a lány:) 2005 nyarán jöttünk össze a delikvenssel, én akkor 21, ő 23. Akkor kezdtem el dolgozni életem első munkahelyén, de  a lehetőségekhez mérten próbáltunk sokat együtt lenni.
A családom és a barátaim már akkor mondták, hogy mellém egy olyan pasi való, mint Ő, valahol éreztem ezt én is, mégsem nagyon érdekelt. Az első fél év nagyon jól telt, mindent meg tudtunk beszélni, boldogság, satöbbi. A családjával nem igazán voltam kibékülve, egy idő után nagyon idegesített, hogy Anyucit állandóan hurcolászni kell. Mikor együtt lettünk volna, anyuci akkor is gyorsan kitalálta, hogy ide kell menni, oda kell menni....
Közeledtünk az 1 éves évfordulónkhoz, már egy ideje éreztem, hogy valami nem oké, és nem biztos, hogy ez így sokáig működőképes lesz. Egyik szombaton, a megbeszéltek szerint megkérkezik hozzám, úgy volt hogy ott alszik. Látom, nincs nála semmilyen cucc, ami arra utalna, hogy egy hétvégére marad.

Mai tanítás:  Lányok, sose kezdjetek olyan férfival, aki pár hónapja van túl a szakításon, és még nem heverte ki az elsőt!

A kép innen

Kedves szakítós brigád!

Több hónapnyi olvasgatás (magamra ismerés, röhögés, elképedésâ026stb.) után határoztam el magam, hogy megírom életem legelképesztőbb történetét. Lehet, hogy ez sokak számára, nem is lesz annyira érdekes, vagy voltak ennél rosszabb helyzetben, de én a mai napig mosolyogva gondolok arra az emberre, aki majdnem egy évig megkeserítette az életem. =)
 
A story a tavalyi év elején kezdődött, amikor is (egy fájdalmas szakítás után, ami nem érdemel meg egy külön posztotâ026 =) ) úgy döntöttem, új életet kezdek! (Hányan fogadják meg ezt?) Minden nap futni jártam, sokat mozogtam (bár előtte sosem voltak súlyproblémáim, úgy éreztem a mozgás lesz az, ami levezeti a bennem felgyűlt feszültséget) szoliba mászkáltam, új frizurát vágattam, műköröm, új ruhákâ026 stb. (gondolom kitalálhattátok, h én vagyok a történet lány szereplőjeâ026). Valami hirtelen ötlettől, illetve mérhetetlen kíváncsiságtól vezérelve regisztráltam kis hazánk legfelkapottabb társkereső oldalára, hátha alapon. Beállítottam a számomra megfelelő paramétereket (lakhely, kor) majd válogatni kezdtem. =) Kiválasztottam 6 delikvenst, és vártam egy hetet, hátha felfedeznek! =) Nem tellett el egy hét, az egyik â01Ekiválasztottalâ01D, nálamnál 4 évvel idősebb úriemberre, máris heves levelezésbe, messengerezésbe, telefonálásba, majd találkozásba kezdtünk. Az első randevúig nem volt probléma a kommunikációval, minden alkalommal kedvesen, gyorsan reagált, órákig folyt a beszélgetés. Végül is, ha úgy veszem, az első randevú sem volt rossz, nőnap alkalmából virágot is hozott, sokat sétáltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Valahogy mégis úgy éreztem valami nem klappolt.