értékellek mint embert

Nem csak hosszú, szomorú is. Találkozás az A38-on, pezsgős vasárnapok, de a szánsájn-hepinesz után már csak "Hazajön, tévé, jajdefáradtvagyok, semmi beszélgetés, arcra egy puszi, alvás" megy.

 

Sziasztok, kicsit hosszú lesz...
 
Már lassan egy éve egyedül vagyok, amikor barátokkal leugrunk egy koncertre az A38-ra. Szuper a hangulat, pedig viszonylag kevesen vannak, de talán ez  a szerencse, mert ezért veszem észre, hogy előttünk álldogál egy fiúkból  álló társaság. Az egyikük egy idő után már nem a színpadot nézi, hanem engem, egyedül engem, olyannyira, hogy teljesen zavarba is hoz. (én ekkor 31, lány)
Várható, hogy előbb-utóbb odalép hozzám ( legyen T.), és amikor így tesz, a torkomban dobog a szívem. Nagyon helyes, sötétbarna, kedves szemek, kedves mosoly, kellemes hang, ÉS intelligens nyitás. Beszélgetni kezdünk, és kb 10 perc után az az érzésem, hogy száz éve ismerjük egymást. Az intelligenciája, a gondolkodásmódja az első perctől lenyűgöz, az, hogy emellett még jóképűnek is találom, az már csak hab a tortán.

Ki volt a nagyobb szemét? Aki félrekavart? Aki elolvasta ez erről szóló emailt? Aki el akarta tussolni? Aki búcsúszexre kényszerített? (Legközelebb a szakítóverset is kérjük mellékelni.)

 

 

Sziasztok!

Reggelente jót szoktam mosolyogni a legújabb leveleken, a frappáns vagy éppen hülye történeteken. Azt, hogy ez most milyen lesz, majd Ti eldöntitek.

Ez már egy jópár éves történés, így az előzményekről csak annyit, hogy Mónival (természetesen nem ez az igazi neve :-) ) egy Internetes listán (nem, nem társkereső oldalon...hanem egy társasjáték levlistán ;-) ) ismerkedtünk meg. Először csak a listán, nagy nyilvánosság előtt, később már magánban levelezgettünk. Kiderült, hogy csomó közös témánk van, így az irodalom és a versek is. Mindketten írogattunk verseket, egy idő után már egymásnak is. Végül találkoztunk is. Hajnalig tartó beszélgetés, csókok, majd két-három randival később már jóval több is. Pár hónap felhőtlennek tűnő kapcsolat, közös programok, sok beszélgetés, jó szex.

Aszittem ilyen csak a filmekben van! Mindig meg kell kérdezni hány éves, különösen, ha "testvérek!" Brr.

Sziasztok!

Ha érdekesnek találjátok adjátok közre. Köszi.

Hosszú lesz. Nem annyira a szakításról szól, mint egy halva született kapcsolat hattyúdaláról, haláltusájáról és második haláláról.Történt egyszer, hogy én (fiú - akkor 18) és egy barátom erősen illuminált állapotban mulattunk egy szabadtéri szórakozó helyen a fővárosban. Nem volt ez egy különleges eset, akkoriban (érettségi után) gyakorlatilag heti 5 nap buli, kettő alvás. Ugyanígy nem volt különleges eset az sem, hogy a táncparketten hölgyekkel ismerkedtünk táncolás közben - nem szorultunk internetes társkeresőkre, akár komoly kapcsolatot akartunk, akár csak egy kevésbé komolyat:).

Aznap este, arra lettem figyelmes, hogy két hölgy egyre közelebb táncol hozzánk, ami tapasztalataim alapján egyértelmű következtetésekre késztetett. Egy fiatal csajszi (Helyeske) és egy nála idősebb, felnőtt, ránézésre 30+ körüli hölgy, szintén csinos, legyen Maca (a legjobb értelemben). Kezdődött kultúrált ismerkedős együttáncolással, de elég rámenősek lévén ez gyorsan átcsapott egymáshoz simulós, picit tapizós mulatozássá. Barátomnak jutott Helyeske, míg én a talpig fehérben pompázó, sugárzó külsejű Macával szorítottam ki a levegőt ruháink közül.

Haver nemsokára eltűnt helyeskével (kimentek a szórakozóhelyen kívülre "valamit" csinálni), én ketteseben maradtam Macával, akivel néhány csók után ittunk még valamit, majd Maca aggódva Helyeskéért elkezdett telefonálgatni, sikertelenül. Ezután elkérte haver számát, akit el is ért, és tudomására jutott, hogy bizony Ő ma Helyeske nélkül megy haza. (Helyeske egyébként elmondásuk szerint az Ő huga volt, és együtt laktak a város külső részén, Maca pedig 28 éves).

Csodálatos dolog történt az előbb: jött egy futár, és csomagot hozott nekem. Húsz darab szakítóskönyvet. Vl persze ilyenkor vidéken tekereg, úgyhogy egyedül kellett átélnem ezt a történelmi pillanatot. Alant láthatjátok a galériát, amit a konyhában (itt van délután fény) gyorsan készítettem. Lefotóztam a borítót,  meg van benne ilyen szponzorizé, annak mindkét oldalát (köszönjük a Pesti Estnek a támogatást!), lefotóztam a nevünket, ott van a nevem egy könyv belső borítóján (jó, Vl-é is ott van, de most én írom ezt a posztot), megmutatom milyen a tartalomjegyzék, meg a címkefelhő, és két belső oldalt is lefotóztam, hiszen talán még nem mondtuk, hogy a könyvet Vl impozáns rajzai díszitik. Szorgalmi feladat: melyik két íráshoz tartozik a két rajz? A megfejtéseket kommentben várjuk.

Holnaptól lehet kapni a könyvet! Vigyétek!

Hazaviszi a lányt bemutatni az anyjának, majd a helyszínen kitalálja, hogy mégsem szerelmes, és még a búcsúszexet is megtartotta magának. Szó szerinti fiúszopat-lányszív.

 

Kedves Szakítós!
 
 
Úgy tűnik eljött az idő, most már én sem halogathatom tovább, hogy megosszam veletek az egyik szakításom történetét, amely szerintem nem egyedi, de lényegét tekintve elég vicces â013 elég hamar, egy hónap â01Ejárásâ01D után lettem bemutatva a pasim egész családjának, és még aznap este szakított velem. Ezek után csoda, hogy nem hiszek abban, hogy a női lélek túl bonyolult, a férfié meg egyszerű, mint a fakocka?
 
Prológus
 
Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok nagy híve az angolszász környezetből betelepített Valentin-napozásnak, különösen azért, mert egy régi-régi exem február 13-án, tehát Valentin-nap előestéjén azzal a szöveggel dobott, hogy bocsika-bocsika, megcsalt, mert a térbeli távolság (ő külföld, én itthon) és a hiányom annyira megviselte. De most nem ez a lényeg J
Fentiek alapján gondolható, hogy nem nagy lelkesedéssel viseltetek február 14-e iránt, és bizony attól az évekkel ezelőtti Bálint-naptól sem sok jót reméltem, súlyosbítva azzal, hogy már hónapok óta szingli voltam. De pesszimista hozzáállásom, és az általam kibocsátott negatív erőhullámok nem várt hatást értek el, azaz pont az ellenkezőjét, mint várható volt.
 
A kezdetek
 
Igen, töredelmesen bevallom, hogy én is a sikertelen fajta ember (illetve asszony) vagyok, internetes ismerkedő oldalon szemeltem ki őt. Klikkeltem, szóba elegyedtünk. (Igen, én kezdeményeztem, na és?)
Kölcsönös szimpátia, elájulás csinos pofikámtól, rengeteg közös téma, hasonló humorérzék, pónusz pontok azért mert bejön a manga és a hentai, mi kell ennél több? Kisvártatva a levelek iszonyat számban jöttek-mentek, telószámcsere, esemesek özöne, és nem bírtuk már tovább, egy héttel később személyes találkozó.
 

Verespálnéval minden nap aggódunk a könyv miatt, elvileg holnap már a kezünkbe kaphatjuk, verespálné lefotózhatja magát a könyvvel úgy, hogy az én nevem ne is látszódjon, úgyis ez a vágya, tudom.

A könyvbemutatóról annyit, hogy a Táp Színház fog egy negyedórás előadást adni a legjobb szakítóssztorikból.

De a Bookline előjegyzési listáján is jól állunk, elvileg negyedikek vagyunk, köszi drága olvasók.

Meddig van nyitva egy bolt? Mert nem mindegy, hogy nyolcig, kilencig, vagy sokáig, rámehet egy egész kapcsolat.

A kép innen van. Érdemes kattintani.

Sziasztok!

A dolog sok éve történt. Felállás: leányzó 28 éves, a pasi, azaz én 30. Együtt vagyunk szűk 4 éve, együtt élünk több mint 3 éve. A kapcsolat már nagyon a végét járja. Többször szóba került már a szakítás, sőt párszor ki is mondtuk, hogy szakítunk, de ez nem nagyon akart fél napnál tovább tartani. Pedig jobb lett volna mindkettőnek, ezt tudtuk, csak nem bírtuk végigcsinálni a szakítást és a szétköltözést. Az okokat lehetne hosszasan sorolni, de ez most mindegy.

Szóval, adott egy szerdai nap. Én ultizom a haverokkal otthon. Ő azt mondja, hogy elmegy egy adott nagyáruházba vásárolni. Nem akarom leírni a nevét az áruháznak, mert utálom azt a boltot, ezért nem akarom reklámozni. :) Kezd sok lenni az idő. Este 9-re már kezdek ideges lenni. Párszor hívom, de nem veszi fel a telefont. 10 körül megkérdezem, a srácokat, hogy tudják-e, hogy az adott áruház meddig van nyitva, mert ugye késő van már. Ők persze pontosan átlátják a helyzetet, de nem kerül kimondásra a dolog. Egyik legjobb barátom teljesen tárgyilagosan közli, hogy 8-ig. Majd rakosgatja tovább a kártyáit, mintha mi sem történt volna. Úgy válaszolt, mintha megkérdeztem volna tőle, hogy mennyibe kerül egy kiló krumpli és ő közölte volna, hogy 100 Ft. Utólag sokat röhögtünk ezen. :) Kártyázunk tovább. Én azért elég szarul érzem magam, de igyekszem viselkedni. Úgyse tehetek semmit.

Minden házasságtörő figyelmébe ajánlom: "Hans rutinos volt, vásárolt egy új mobiltelefont, hogy ne azon keressem, amin a felesége is." Persze német, persze ötvenes, persze nős.

Helló!

Az én sztorim nem különösebben izgalmas, és biztosan nem is egyedi. Sőt, velem is már többször megtörtént. Velem sosem szakítanak a férfiak, egyszerűen csak nem jelentkeznek többet. Sokat utazom külföldre a munkámból kifolyólag, és ugyan akaratlanul, de ilyen alkalmakkor szoktam megismerkedni az aktuális „nagy” szerelemmel. Legutóbb is így történt. Én harminc vagyok, a férfi, Hans, ötvenkettő, német és nős. Ráadásul második feleség, tíz éves közös gyerekkel. Ez a lehető legrosszabb kombináció. Én persze nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, pedig már sokszor megfogadtam, hogy ilyenbe soha többet nem megyek bele. A szerelem, vagy nevezzük szenvedélynek, pofán csapott, és nem volt visszaút.

Egyszer nekünk is lerobbant a busz egy vizsgára menet, mégsem lett belőle hosszú távon gondolkodós sörözés. Mondjuk jobb is, mert csúnya bukás a sztori vége. 

Hello!

 

Tudom, hogy nem lehet sikeres az, aki vonaton ismerkedik, de én egyszer megpróbáltam. Tényleg nem volt egy sikeres akció. Gáborral már kifelé mentünk a kapcsolatból, de még egyikünk sem tudta lezárni azt. Együttélés, munka, napi gondok, csak este láttuk egymást, gondolom mindenki ismeri a helyzetet. Ezt tetézte, hogy hétvégenként főiskolára jártam. Péntek reggelente két óra vonatozás, este kollégium, szombaton vissza két óra. Fárasztó, és kapcsolatölő volt. A reggeli vonatozások alkalmával feltűnt egy srác, aki egy idő után igyekezett minél közelebb ülni hozzám. Látszott rajta, hogy tetszem neki, és az az igazság, hogy engem sem hagyott hidegen. Sokszor utaztunk együtt, néha pár szót beszélgettünk is apróságokról. Kiderült, hogy Lacinak hívják, hogy oda jár főiskolára, és hogy egyedülálló. A januári vizsgaidőszakban egy vizsgára menet három órát késett a vonat, így nem értem oda időben. Ő is ott volt, és ő is elkésett emiatt.

Vasárnapra egy szép poszt szakítással, szerelemmel és nem-értéssel, meg egy kokszoló fiúval, akit mindig megvertek a helyi diszkóban, de szerencsére nagyra pumpálta magát.

Kedves Szakítós!

A külső nem minden - mondom magamban mindig, ha eszembe jut ez a néhány évvel ezelőtti kapcsolat.

A srácot - nevezzük Tominak - gyerekkorától kezdve ismerem. Illetve mondjuk azt, hogy ismertem gyerekkorában. Az ő családja és az enyém nagyon jóban voltak. Amikor utoljára láttam, akkor ő még csak 10 éves volt. Apukája nevelte őt és két testvérét, anyukája meghalt. Aztán egyik napról a másikra elköltöztek és a két család közötti kapcsolat megszakadt. Évekig nem hallottam róla (róluk). Aztán egyszer anyu azzal jött haza, hogy összefutott Tomival és meghívta hozzánk ebédre.