értékellek mint embert

Kavargós történet az olasz éjszakában, tegye össze, aki tudja, egy biztos, a srác nem bánkódott, hogy az érzéki harmincas (istenem, verespálnéra is ezt mondják néhány éven belül) átejtette.

Lélekelemző, viccesnek tartott blogunk sok párnak segít, elpoénkodnak a napi posztokon, de mi van akkor, ha szakítanak, és a nő megírja, hogyan verte át a csávója? Valamelyik kommentelő a tettes, és itt van az áldozat is.

Elöljáróban hadd mondjam el, amikor együtt éltünk, mindketten olvastuk a szakítóst, és az érdekes történeteket mindig kielemeztük. Soha nem képzeltem volna, hogy egyszer a mi történetünket is a kedvenc blogján olvashatja. Hát, lássuk!

A valaha volt legőszintébb mondatot kaptuk olvasónktól: "Boldog korai huszonéves kor, tele felelőtlenséggel, és mosolyért kapott pinával". A mosolyért kapott pinára verses kötetet lenne érdemes összedobni. Egy egyetemi közegben nem is lehet durvább szakítóok Woody Allen fikázásánál, aki alapvetően mindent elmondott a párkapcsolatokról és a nőkről.

A férfiak tényleg mindent megpróbálnak. A megcsaló fél megpróbálja menteni magát, de egy még nagyobb csapdába sétál bele, mert mi ez a közösségi baszós dolog, hogy itt mindenki tudja, és figyel és ellenőríz.

Note: jó, valójában nem pér órája történt a dolog, hanem régi, mert archív a cucc, csak nagyon elkeveredett, ezért az érintettek elnézését kérjük.

éppen pár órája történt az eset, de szerintem annyira vicces, h gyorsan le is írom, meg megpróbálok rövid lenni.
az előzményektől eltekintek, mert bár sok volt, a lényegen nem változtat. tehát, kedvesdrága (volt)barátom az éjjel túlságosan is a pohár fenekére nézett, emiatt már akkor volt egy elég érdekes telefonbeszélgetésünk. én akkor írtam neki egy smst, h jó, részemről ennyi volt, csak ma még ezt beszéljük meg normálisan, ennyivel azért tartozunk ennek az egésznek, meg ha már lezárjuk, akkor ne legyenek egyikünkben sem kérdőjelek.

A legbénább szakítósdumák egyike, hogy túl jó vagy nekem, de az esetek nem elhanyagolható százalékában igenis őszintén gondolják az emberek ezt. A falhoz állítós internetes társkeresés, mi kell még ahhoz, hogy ezt megértsétek? Hiába pofázunk?

Történetem annyira röhejes, hogy gondoltam, megosztom Veletek.

Tavaly valamikor augusztusban egy netes társkereső oldalon találtunk egymásra egy zalaegerszegi (továbbiakban zeg-i)sráccal. (megjegyezném, én Budapesten lakom)

Az ominózus társkereső oldalon akkor már legalább 1,5 hónapja voltam regisztrált tag, és mivel előre féltem, hogy sok vaktölténnyel lövöldözősbe ütközöm, egy elég - ahogy annak idején Ő fogalmazott -  „falhoz állítós” reglapot sikerült szerkesztenem magamnak. Szerintem egészen egyszerűen, csak karakán és őszinte volt. De nem is ez a lényeg. Ő elolvasta, majd írt. Én meg válaszoltam. A fényképei alapján elsőre nagyon nem tetszett, nem akartam vele foglalkozni. De annyira lelkes volt, kedves, lenyűgöző és aranyos, hogy napról-napra többet leveleztünk, megkedveltem a stílusát. Sőt, néha hiányzott, ha nem várt tőle levél. (elég ritkán fordult elő) Aztán megadta a telefonszámát, hogy lássam, ő komolyan gondolja. Én még ekkor sem gondoltam semmi, de semmi komolyra, de ki tudja miért, én is megadtam neki az én telefonszámomat. Ekkor indult a lavina.

Vasárnapra mindig leeresztünk, de hát ez van. Még egy utolsó újévi történet, holnaptól jön vl a friss, ropogós szakításokkal.

Üdvözlet!

Az én történetem közel két éve esett meg. Felfoghatjuk újévi átrendeződésnek is :)

Kicsivel több, mint fél évnyi vajúdás után (nem részletezett áldatlan állapotok) szakítottunk életem nagy szerelmével (áldatlan állapot: teljesen meg nem szakított kapcsolat az exével). Mindez kb. vízkereszt környékén történt.

Vagy két hétnyi szünet után megismerkedtem egy aranyos sráccal, aki valamiért kicsit furcsa volt nekem. Ma már hibbantnak mondanám. Kettő alkalommal találkoztunk, ebből a második szexbe torkollott, ám ezt követően diszkréten megkért, hogy hagyjam el a lakását, mert buliba megy. De azért kedvesen elkísért hazafelé félútig, mert pont útbaesett neki.
Másnap pedig csak este értem utol, mert fürdőzni ment az állítólagos barátaival.

Ma is tanultunk valamit: "bukovári lett a dolog vége". Vagy ezt csak én nem ismertem?

A képet innen loptuk

Sziasztok.
 
Az én történetem kissé banális, tele van mindkét fél hibájával.
 
Az interneten kezdődött, épp egy elég rosszul sikerült házasság felbomlása után jöttünk össze, hasonló volt az érdeklődésünk nagyon sok dologban. Mivel a házasságom alatt elég sok hibát vétettem és ezeket nem akartam megismételni, az átlag "cselhez" folyamodtam, azt mondtam állandóan amit a partnerem hallani akart. Mondjuk, hazudtam vagy lódítottam. Persze bukovári lett a dolog vége, nagy összeveszés, megbeszélés, kibékülés. Aztán jöttek az első intő jelek:
 

Ezt is az archívum túrása közben találtam, még karácsonykor küldték, amikor sírtunk, hogy nem hisszük el, hogy senki sem szakít az ünnepek alatt. Hát lássuk, milyen a szeretet ünnepének értelmezése a szakítósblogon.

 Innen loptuk

Sziasztok!

Nos nekem is van egy kis történetem. 1 hét híján karácsonyos :)

Én 16 voltam, az úriember 23 amikor elkezdtünk járni. Minden jól ment, sülve-fűve együtt voltunk, gyereket terveztünk, életet, családot.
Aztán telt az idő, közben leérettségiztem és felvettek Pestre főiskolára. Közben volt egy rövidke szakítás, de ahogy felköltöztem albérletbe, megjött az esze és kibékültünk. Természetesen odaköltözött hozzám, minden jól ment, jó volt a suli, jó volt Vele is. Mivel ugyanabban a városban laktunk, hétvégente hazajártunk a szüleinkhez. Karácsony előtt 1 héttel úgy alakult, hogy Ő nem jött velem vissza Pestre, nekem viszont muszáj volt a matek miatt. Hétfőn suliban le is zártak matekból, nagy volt az öröm, mert kétséges volt a dolog. Még az óra kellős közepén, a padban ülve felhívtam imádott szerelmem, hogy sikerült a matek, lezártak.

Én szeretem a harisnyát, ha szexűző, ha nem, és ezentúl is fogok hordani télen-nyáron.

Csatlakoznék a legutóbbi 15 éves kori szakítós történetekhez, ez egy 13 évvel ezelőtti sztori, nem túl fordulatos, de megtörtént...

15 éves voltam, mikoris egyik velem egyidős barátnőm akit kb 4 éves korom óta ismerek, meghívott egy buliba, melyet a gimnáziumában tartottak. Megismertem a barátait, évfolyamtársait, együtt iszogattunk, táncoltunk, nagyon jól szórakoztunk. Előkeveredett egy fiúosztálytársa is, aki nagyon megtetszett nekem, úgy tűnt, hogy ő is észrevett. Jól alakultak a dolgok, a barátnőm is támogatta a kapcsolatot, ő már akkor keményen benne volt az élet sűrűjében, a tanítás után minden nap jártak kocsmázni, bulizni, túl volt már a „tűzkeresztségen” is, szóval szépen csiszolódott össze a társaság, és végülis a több éves barátság miatt én is hozzájuk csapódtam. Meg is szervezte jóbarátnőm az osztálytársakkal együttműködve a következő alkalmat, hogy kettesben lehessünk a sráccal, tudtuk mit várnak tőlünk, végülis mi is akartuk, elcsattant az első csók közöttük.

 

Sziasztok!

 

Bár a szakítás idestova 14 éve történt, máig nem tudom, hogyan kellett volna helyesen viselkednem az adott szituációban. Remélem majd a kedves kommentelők segítenek :)

 

Négy éve voltam már akkor együtt a barátommal, egyszer el is hagyott, de aztán visszajött, én egy darabig örültem neki, aztán rájöttem, hogy sajnos már nem ugyanolyan a kapcsolatunk, nem tudtam benne annyira megbízni, nem tudtam átadni magam az érzésnek és... szép lassan beleszerettem valaki másba. Mivel a valaki más is érdeklődött irántam, már csak az maradt volna, hogy szakítsak a barátommal és belekezdjek az új kapcsolatba (amit egyébkként az új fiú el is várt volna, mert barátok ugyan nem, de közeli ismerősök voltak a barátommal ).