értékellek mint embert

Én csak azért várom a nőgyógyászati eredményeket, hogy kiderüljön, nem kell a gyerekvállaláson gondolkodni.

Metric - Help I'm Alive by andybe29

Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam-e a történetet, mert a kapcsolatunk csak 4 hónapig tartott, de mégis nehezemre esett túllépni rajta. Kittit (23 én 24 voltam) régóta ismertem, mert együtt jártunk középiskolába alattam járt egy évvel, de sosem beszéltünk egymással. Évekkel később a buszmegállóban tűnt fel, hogy hasonlít egy színésznőre. Rákerestem wiw-en a lányra és meg is említettem neki. Akkor csak 2 sort írt vissza. Nem gondoltam, hogy ez később oda vezet majd ahova. Másfél évre rá, bejelölt facebookon. Elsőre vissza se akartam jelölni, de inkább írtam neki egy levelet, hogy ki vagy mi vagy, és miért akar az ismerősöm lenni. Aztán a levelezésből később msnezés lett. Msn-ből találkozás, találkozásból randi. 2 hét után már egy pár voltunk. Nekem nagyon gyors volt a tempó és a háttérből kiindulva gyanakvó is voltam. Kitti épp ki akart szakadni a jelenlegi kapcsolatából így pont kapóra jöttem neki. Haza is költözött szakított a másik sráccal és előadta, hogy én vagyok számára az ideális. Naponta 10 sms és folyton hívott és 2 hét után sms-ben küldte azt, hogy szeret. Nálam ez nem így megy, fel is hívtam, hogy én még nem tudom neki ezt mondani idő kell hozzá. Végül 1 hónap után én is kimondtam neki. Tényleg úgy is volt, mindent megtett értem sokszor éreztem úgy, nem is tudok ennyi mindent viszonozni, de a tőlem telhetőt megtettem, mert furikáztam mindenfelé, együtt mentünk mindenhova, minden nap találkoztunk ebből fakadóan elkövettem azt a hibát is, hogy leépítettem a körülöttem lévő embereket. Mindenkire féltékeny volt és elvárta, hogy mindent mondjak el neki. Idézem: „ha megbotlasz egy kőben én arról is tudni szeretnék”. Az első probléma akkor volt, amikor egy közös ismerősünkről beszélgettünk. Mesélt róla ő is én is, és amikor megemlítette, hogy a lányról felkerültek a netre meztelen képek akkor hirtelen rávágtam a kérdést, hogy és fent vannak-e még…. Ezen totál kiakadt, amit elsőre nem is értettem, mert nem is gondoltam komolyan. Pár nap alatt túltette magát ezen. A 3. hónap végén már túl voltunk az összes családtag meglátogatásán, szóval mindenki ismert mindenkit úgy tűnt, hogy köztünk minden rendben van. 4. hónap elején kezdődtek a problémák. Szabadságot vett ki pár napra és én is, hogy együtt lehessünk pár napot. Ezalatt a pár nap alatt elmentünk nőgyógyászhoz is. Azt tudni kell ezen a ponton, hogy volt neki problémája és ez miatt folyamatosan emlegette, hogy a közeljövőben szeretne gyereket, meg az előző párjával már próbálkoztak is, de nem jött össze. Nekem viszont ennyi idő után még nagyon is korai volt ez az egész, úgyhogy nem is igazán foglalkoztam ezzel a témával, megmondtam neki, hogy majd amikor minden rendben lesz, saját lakás, normális állás, fizetés akkor belevághatunk bármibe. Azt hittem meg is értette. Hazajöttünk a nőgyógyásztól és onnantól kezdve megszűnt a szexuális életünk. Eléggé értetlenül álltam a dolgok előtt, de ezzel egy időben a kapcsolatunk is azonnal elkezdett mélyzuhanásba indulni. Először csak flegmán viselkedett, nehezebben tűrte a társaságomat, nem mondogatta már olyan gyakran, hogy mennyire szeret. Az első pillanatban, amikor éreztem, hogy baj van szóltam neki. Felvázoltam neki, hogy hova fog vezetni ez az egész, a félelmeimet, de megnyugtatott, hogy rémeket látok, nincs semmi probléma. Nagyjából minden rendben is volt, aztán megemlítettem, hogy barátom megkérte a barátnőjének a kezét és ebből indult egy olyan beszélgetés, aminek az lett a vége, hogy, én csak azért várom a nőgyógyászati eredményeket, hogy kiderüljön nincs semmi baja és nem kell még a gyerekvállaláson gondolkodni (természetes, hogy erre gondoltam) és ezért ő úgy érzi, ilyen téren nem számíthat rám. Innen már hiába is próbáltam elmondani a saját véleményemet, már nem számított. Hétvégén már valaki mással akart elmenni este találkozni, amin teljesen fel voltam háborodva nem is engedtem el. Vasárnap már hidegen viselkedett velem. Szerinte én nem vagyok elég határozott és hogy ez nem az én hibám, hanem az ő hibája, amiért nehezen tolerálja. Nem akarom védeni magam, tényleg előfordult, hogy ráhagytam a döntéseket, de sokszor a saját kezembe vettem a dolgokat, nem éreztem úgy, hogy tehert akasztanék a nyakába pont inkább próbáltam levenni róla azokat. Ráadásul tudtam, hogy az előző barátai az ellentéteim voltak, nagydarab, kopasz 8 általánossal rendelkező mondhatni az aflahím típusok akik ugyan határozottabbak nálam, de erőszakosabbak is. Ez után a nap után sejtettem, hogy vége, de 3 napig még húztuk a dolgot. Addigra már facebookon eltüntette, hogy kapcsolatban van annyit mondott, hogy nem akarja, hogy lássa az előző barátja, hiszen addig is láthatta, szóval már hazudott teljesen átlátszóan. Végül az tette fel az i-re a pontot, amikor feltett egy esküvői ruhás képet, amin az előző barátjával volt. Felhívtam és elküldtem melegebb éghajlatra, majd délután még volt egy telefonbeszélgetésünk. Akartam vele találkozni, hogy normálisan zárjuk le, de hajthatatlan volt nem akart látni. Tudtam, hogy másokkal flörtölgetett az utolsó egy hétben a hátam mögött, nyíltan csinálta ezeket a dolgokat nem érdekelte már mit szólok hozzá. 5 hónapja szakítottunk azóta is csak nagyjából tudom mi történt vele, hogy visszament az ex barátjához, majd utána talált egy másik fiút, akivel azóta szakított és két héten belül már másba volt szerelmes. Szóval váltogatja a fiúkat, a stílusát, egyik kapcsolatból a másikba rohan, úgy érzem, amit nekem előadott abból semmi se volt igaz, még saját maga sem volt az. Mostanra sikerült nagyjából helyretenni magamban a dolgokat. Tudom, hogy hosszú lett, de sajnos még így sem elég részletes a story, mert voltak még lényegtelen apró dolgok, amiket felesleges lett volna leírnom főleg egy ilyen rövid kapcsolatnál.

Sok olyat mondanak az emberek amit később megbánnak, de amikor teljes lelki nyugalomban közlik veled hogy vége, és hogy megcsaltak az előzővel, na azt nem kívánom senkinek.

A kezdetek-kezdetén, kb. 10 hónappal elelőttAzt rögtön az elején le kell szögezni nem vagyok tökéletes, és nem is gondolom azt magamról hogy az lennék. Sajnos ebben a felgyorsult, felületes, sekélyes, világban nem volt már elég időnk egymásra odafigyelni és eltávolodtunk egymástól. Mire észbekaptam már, a feleségem a régi pasijának az ágyában volt . Mindennap rohanás valami mindig kimarad, lemarad, kicsi agyvérzés stb. Tényleg sokat dolgoztam, de azért hogy mindenünk meglegyen. Most már tudom kár volt, de ezt előre ki tudta? Miután megcsalt közölte velem hogy vége, én meg néztem bután. Mondtam neki megbocsáltok, mire ő közölte nem kell mert ő szerelmes (persze nem belém), és el akar válni! Néztem ki a fejemből, hogy is van ez?! Nem tudtam megfejteni, pedig kérdeztem sokat, próbáltam mindent, de ő már elhatározta magát. Biztosan sok mindent elrontottam, vagy eleve rosszul csináltam de ennyire!? Már talán túl vagyok rajta csak még lyukas a lelkem de az is beforr egyszer. Sok olyat mondanak az emberek amit később megbánnak, de amikor teljes lelki nyugalomban közlik veled hogy vége, és hogy megcsaltak az előzővel, na azt nem kívánom senkinek. Teljesen kifordult önmagából, és nem is hasonlít arra az emberre akit megismertem. Hideg, kegyetlen, számító, önző lett! Valamiért elment az esze, tudom szerelmes lett, és most felrúgott mindent mert ez neki qrva jól esik, nagyon gonoszul viselkedik. Az elmúlt 13 együtt töltött esztendő nem ezt mutatta nekem előre egy kijelölt útnak, valami egészen mást vártam. Sajnos érzelmileg le vagyok harcolva, nem tudom tudok-e majd még hinni az embereknek. Persze mindenki más és biztosan nem vagyunk egyformák, de engem neveltek kis koromban nem az út mentén találtak. Már nem tud normális emberi értékek szerint viselkedni velem szemben, és ez engem teljesen kikészít. Más kapcsolatot akarok egy másik emberrel, aki figyel a másikra, emberszámba veszi, tiszteli, és végül de nem utolsó sorban szereti a maga módján. Rettentően ki vagyok éhezve a szeretetre már igen régóta nem jutott belőle. Én még soha nem emeltem kezet nőre, gyerekre. Nem szabályoztam mások életét, nem mondtam meg ki mit csináljon csak éltem és dolgoztam, majd beleszürkültem a hétköznapokba. Valamikor régen nagy társasági életet éltem rengeteg úgynevezett barátom volt, (nem sok maradt mára, egy azaz 1)! Ittam, drogoztam, cigarettáztam, buliztam-orba szájba. Több zenekarban zenéltem és a koncertek kitették az életemet, ennek kb. 14 éve vége szakadt, azóta meg semmit nem kezdtem magammal. Csak a családomnak éltem azután, ez lett a vesztem, állítólag túlszerettem! Nem vagyok és nem is voltam soha féltékeny nem szoktam irigy lenni, és nem sajátítok ki senkit, és semmit. Mást szeret, kaland kell neki? Menjen majd rájön, vagy nem és akkor is mi van, itt már vége mindennek. Ha idegbajt kapok vagy erőszakoskodok attól bármi is jobb lesz? Nem hiszem... A gyerekek imádnak és szeretnek, bármit megtennének értem, csakis ezért olyan szar az egész!!! Sok mindent elrontottam tudom vannak hibáim de azt nem hiszem hogy ezt érdemeltem az élettől és tőle. Mostanára már túl tettem magam rajta, csak a gyerekeket hiányolom de eszméletlenül, mindennap majd megörülök hogy végre lássam már őket. Én elengedtem dolgozni sőt örültem neki hogy dolgozni akar, és rendes emberként szeretne élni, aztán rájöttem ez semmi másról nem szól, csak a függetlenedésről, de engem ez sem zavart mert ha jól érzi magát akkor az nekem jó! Megtanultam mára a leckét, kit is érdekel igazán hogy kinek miben van igaza, leszarom nem érdekel az igazság. Az még soha nem változtatott semmin ha ne adj isten nekem volt igazam, de az sem ha másnak. Azt a rövid életemet nem fogom vitával tölteni ha boldog is lehetek sokkal kevesebb energiával. Azt hittem boldog életem van, és tönkre ment nem tudom miért!? De ha tudnám az sem biztos hogy segített volna, így alakult ezt kell elfogadnom. Nem ítélkezhetek mások felett ha magammal sem vagyok tisztába, mit várok magamtól és a jövőmtől? Nem tudom ezt hogyan írjam le... Nem, nem! Én is csak egy önző dög vagyok mit bárki más aki csak magára gondol. Na jó talán ez így durva, de tényleg vannak hibáim szép számmal, mint mindenki másnak. Sajnos túl érzékeny vagyok, és nagyon önkritikus. (ez de hülyén néz ki mikor én írom le) Sokan sokáig hülyének néztek, még úgy is hogy tudták hogy tudom. Ezen persze csak én változtathatok, senki más nem fogja eldönteni helyettem hogy hagyom vagy elég volt. Most betelt minden pohár vége mindennek, most erős változásokon megyek át. Soha nem ítélek külsőségek alapján, az nem rám vall. Persze az is számít hogy néz ki valaki, de úgy sem az igazi látszatot keltjük a másikban. Mindig szebbnek, jobbnak, ügyesebbnek, gazdagabbnak, sikeresebbnek , mutatjuk magunkat mint amilyenek vagyunk az életben. Ha valakit valakihez köt valami, az nem az a pár tíz perc lesz ami az ágyban történik közöttük ,hanem az a teljes élet amit akár rövid idő alatt is át tudunk adni a másiknak magunkból. Az természetesen a teljességhez a jó sex is hozzátartozik mindenképpen. (ez a kettő csak együtt jár szerintem) Úgy gondolom minden normális kapcsolatban a testi kifejezés az valamiféle lelki összehangolódás kicsúcsosodása! Sajnos a hazugságokból és a csalódásból nekem kijutott bőven, de tudom hogy nem ilyen az élet mert én is éltem meg szebb pillanatokat, és még fogok is biztosan. Nem tudom tudok-e még bízni bárkiben, de megpróbálom mert az élethez kell egy kis esély. Megbántani meg még csak véletlenül sem szeretnélek senkit, nagyon távol áll tőlem nem az én világom, de igen sok ember teljesen el van tévelyedve az életben. (persze volt olyan időszak is amikor ez nem így volt sajnos) Most meakulpázok ezerrel és szenvedek mint állat, de talán már vége. Én nyitott vagyok bármilyen kapcsolatra, de nagyon szeretetéhes vagyok, és ez ,már látszik is rajtam sajnos. Most már csak, várok hogy tiszta szívvel nyitott lélekkel befogadjam, azt ami rám vár az életben bármi is legyen az... A múlt héten közöltem, kész vége nem csinálom tovább! Várom a válópert és a szabadságot, tudom nem vagyok normális, és mi tartott ennyi ideig, de 37 évesen is tanulhat még az ember!!!

Akkor msnen szakított velem. A legmegalázóbb az egészben, amit a mai napig nem tudok elfelejteni, hogy nem én szakítottam vele.

Sziasztok! Kissé vicces, de sokkal inkább szánalmas történetemet szeretném leírni bohó ifjúkoromból (az eset körülbelül egy éve történt). Már egy ideje nem volt senkim, eléggé magam alatt voltam, mire megismerkedtem egy nálam jóval- egész pontosan 15 évvel- idősebb férfivel. Nagyon egy hangon voltunk, legalábbis akkor úgy éreztem, sok közös volt bennünk. Csak egy probléma volt: a külseje. Nem szépítem a dolgot, kifejezetten csúnya volt, mondhatni mindenben a zsánerem ellentéte. Alacsony, vékonyka felépítésű, szabálytalan fogsorú stb. Volt a kettőnk kapcsolatának még egy érdekes tulajdonsága: 250 km, 4óra utazás választott el minket egymástól.Ennek ellenére 2 hónap ismeretség, részemről egy kikosarazás és 3-4 egymásnál alvás után összejöttünk. Már a legelején éreznem kellett volna, hogy nem lesz jó az egész, amikor igen furcsa tekinteteket kaptunk a metrón, hát na, meglátszott a korkülönbség, illetve nem akarom fényezni magam, de egy barátja szavaival élve, sokan nem értették, hogy egy ilyen jó nő mit eszik egy ilyen pasin. A nehézségek ellenére szépen indult a kapcsolat. Egészen addig, amíg el nem jutottunk az ágyig. 35 évesen még szűz volt. Ezzel nem is lett volna gondom, ha nem élvez el szó szerint olyan 30 másodperc után. Nem szeretném a dolgokat részletezni, azt hiszem, ebből minden kedves olvasó el tudja képzelni az aktus mélységét és élvezhetőségét. Ez a 8 hónap alatt, amit együtt töltöttünk, nem hogy javult volna, de folyamatosan romlott. Ráadásul korábbi kapcsolataimból volt már viszonyítási alapom, hogy ennek 'talán' nem ez a rendes menete. Próbáltam neki említeni, hogy a szexbéli technikáján változtatnia kéne, végig azt mondta, hogy próbál. Szerinte, én hisztiztem. 35 évesen a szüleivel élt, nem volt munkája, a nagyobbik baj, hogy nem is keresett. Próbáltam a fülét rágni, hogy esetleg kereshetne munkát hozzám közel, hogy ne kelljen utazgatnunk, bérelhetne albérletet, aztán egybe költöznénk, de ez mind szerinte, mind a szülei szerint képtelen ötlet volt. 'A mai világban lehetetlen munkát találni'- ez volt a válasz. Nos, annak aki meg sem próbálja, valóban. Egyre hidegebb lett a levegő kettőnk között, de folytattuk a struccpolitikát egészen januárig. Akkor msnen szakított velem, de meggondolta magát. Összejöttünk még 2 hétre, majd végleg szakított. A legmegalázóbb az egészben, amit a mai napig nem tudok elfelejteni, hogy nem én szakítottam vele. Azt hiszem, ezért a megérdemelnék egy szép nagy LÚZER feliratú jelvényt:) A legviccesebb az volt az egészben, hogy a szakításkor azt mondta, hogy a kutyáját (aki pár hónappal azelőtt meghalt) nem tudja elfelejteni, és őt jobban szerette, mint engem. Ültünk egymással szemben, és ő a szakításunkkor a halott kutyáját siratta:) A szakítást két nap alatt kihevertem, azóta szerencsére találtam valakit, aki megbecsül. 3 nagy tanulságot vontam le a kapcsolatból: - nem tudsz senkit megváltoztatni, ha magától nem akar. Ja, és fölösleges is energiát pazarolni ilyesmire. - ha valaki szerint hiszti a problémád, és nem hajlandó meghallgatni, jobb minél előbb otthagyni. - a kutyáját ne szeresse jobban, mint téged:D

S természetesen a kicsi lányukra terelni az egészet, mert a felnevelése nem egyszerű dolog.

Kép innen

Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a legviccesebb egy teljesen átlagos kapcsolatból. A kedves anyuka és a család nyakig van az adóságokban, mert nem tudnak, báni a pénzel csak panaszkodni rá. S természetesen a kicsi lányukra terelni az egészet, mert a felnevelése nem egyszerű dolog. „Az öltöztetése a víz, gáz, áram nincs ingyen, nem vagyunk, milliomosok mindent nekünk kell, megoldani s te csak szédítet, a lányunkat s azt mondod, neki elvinnéd tőlünk, de velünk mi lesz, egy csomó adóságunk van, nekünk ki segít? Mert te se fizetsz semmit. Elvinnéd, tőlünk akkor fizesd ki a tartozásainkat! -Szóval vegyem, meg a lányodat ezt mondod?” A párbeszéd szószerinti leirata. Azt hittem már sok mindent megéltem, de erre nem voltam felkészülve, hogy a lányukat elakarják adni csak azért mert ők nem tudnak bánni a pénzel

A héten nem lesz poszt, mert ha a Malév is úgy akarja, verespalne végre elmegy Isztambulba világot látni. Legyetek jók, és szakítsatok sokat, hogy mire visszajövök, válogatnom kelljen a szaftosabbnál szaftosabb sztorik között!

Fesztivál, utolsó nap. "Adsz bort?" Hát adott. Csak fészbuk ne lenne.

Tavaly, ugyan nem Sziget, de fesztivál. Utolsó nap, ’valamiBréjnszkoncerten’ szédeleg egy 19 éves fruska. Az alig 10 évvel idősebb úriember mellette: jó a koncert, nem? *szemfelhúzás*- már amennyire még képes rá: - …adsz bort? Hát adott. A kedvesség meg is lett hálálva, est további részét együtt töltötték, ’hihetetlen, hogy eddig nem is találkoztunk, de milyen kár a korkülönbség, és a külföldi meló..’ Realitás vesztett, hirtelen jött boros szerelem nyert. Találkozások sora követte, menjünk el még másik fesztiválra is, aztán majd év közben hazajövök, ahogy tudok, vagy te gyere ki, bármi, akármi, csak együtt. Fél év után kezdett elhatalmasodni a féltékenykedés. Távolság, még fiatal, miért nem jössz össze azzal a sráccal fészbukról aki annyit ír, és társai. Közben persze jövőtervezés, hogy lesz, mint lesz a hazaköltözés. Fészbuk, fészbuk, az az átkozott fészbuk. A lány egyre gyanúsabb. Te, figyeljél már, te nem aludtál nála? Neem, hát hová gondolsz?! Már majd 8 hónapnál tartunk, feszült hangulat, erős célozgatás, hogy következő hazautazós találkozás az utolsó lesz. Baromi jó ötlet, ijesztés: (megint) fészbuk, hosszú levél, ez így nem megy, örülök, hogy megismertelek. *kézdörzsi* Na, majd észbe kap, hogy azért ezt már még se. Másnap már (:D) fészbukon ’kapcsolatban’ a főgyanúsítottal. Mákosbukta.

Na én ezt a történetet nem nagyon szerettem volna elhinni, hiszen azért hülyének mégse nézzen.

Sziasztok! az én történetemben nem velem szakítottak, inkább én szakítottam. A lényeg az, hogy egy nagyon se veled se nélküled kapcsolatot tudtam talán lezárni, két év után. Két hónappal később megismerkedtem egy sráccal. Minden jó volt, jól éreztem magam vele, többször aludtam már nála, kezdtem érezni valamit iránta. Legalábbis vonzódtam hozzá. Aztán kb a második hét után együtt lementünk bulizni Siófokra, az ő barátaival. Ment a buli, meg minden, és amikor már mindenki elérte a megfelelő alkoholszintet, akkor leültünk beszélgetni. És akkor előadott nekem egy sztorit...A lényeg az, hogy én végül is már találkoztam vele, többször, amikor még az előző barátommal jártam, mert néha feljárt hozzánk, tehát végül is már ismertem őt valamennyire. Szóval előadta nekem, hogy ő besúgó, titkos ügynök, és azért járt fel hozzánk - a volt barátomhoz és hozzám - hogy megfigyeljen minket. Na én ezt a történetet nem nagyon szerettem volna elhinni, hiszen azért hülyének mégse nézzen. Ja és persze erről senki sem tud, de bennem annyira megbízik, hogy nekem elmondja. Mindegy szóval elkezdtem kutakodni, nyomozni, kérdezgettem őt, hogy hátha belebukik a hazugságba, és a lényeg hogy semmilyen valóságalapja nem volt a dolognak, de még ezek után is váltig állította, hogy ez igaz, és hogy ezt még meg fogom bánni!!! Szóval ezek után nem vettem fel a telefont, és nem válaszoltam neki semmit...Még egy-két napig hívogatott, aztán abbamaradt. Úgyhogy sajnos nagyon nehéz találni egy normális pasit aki nem néz hülyének, vagy nem hazudik!!!

A Szigeten összemelegedtem egy francia fiúval, akit szokásommal ellentétben fel is rángattam magamhoz, és megtörtént, aminek meg kell történnie.

Sziasztok! Íme egy rövid szösszenet Sziget témakörben. Két éve voltam kint, éppen viharos időszakomat éltem, és a Szigeten összemelegedtem egy francia fiúval, akit szokásommal ellentétben fel is rángattam magamhoz, és megtörtént, aminek meg kell történnie. Bár ez is megérne egy misét, most azonban mégsem ezt szeretném elmesélni, hanem a két nappal később történteket. Épp valamelyik középszerű zenét és még sivárabb közönséget nyújtó helyszínen táncoltam a barátaimmal, mikor odajött egy borzalmas fickó, aki rögtön metakommunikációval indított, ugyanis elkezdett ölelgetni, amit én méltatlankodva elhárítottam. Erre megkérdezte, hogy egy nyalásban azért benne lennék-e, mire szemérmesen pislogva közöltem, hogy nekem idén már megvolt a magam kalandja a Szigeten, és köszönöm, az elég is lesz erre az évre. Ő volt oly kedves megosztani velem azt a tényt, hogy ő meg "megdugott" egy finn lányt előző nap, nem tudom mit várt, talán gratulációt. Még egy fél mondat erejéig tartott talán bájcsevejünk, amiben elhangzott, hogy az én külföldi ágyastársam a lakásomon aludt, mire aktuális beszélgetőpartnerem megugrott, mint akibe tűt szúrtak, és felháborodottan felkiáltott: "Micsoda??Te hazudtál!!! Akkor az nem is a Szigeten volt!" és elviharzott. Hát, valahogy nem sajnáltam.:)

Kezdődik a Sziget, lesz egy csomó koncert, program, de a lényeg, hogy egy csomó ember lesz egy helyre összezárva, úgyhogy reményeink szerint lesz sok új ismeretség, amiből nekünk is csurran-cseppen valami vicces sztori. Úgyhogy első körben szedjük össze az emlékeket, kinek milyen Szigetes (bármilyen fesztiválos) csajozós-pasizós koptatós emléke van? Leöntöttek a Magic Mirrorban? Összefejeltetek a Killing in the name of-ra? Összebújtatok egy Jim Beam léggitáron? Feledhetetlen estét töltöttetek az Afrika Faluban?

A sztorikat lőhetitek a szokásos szakitshabirsz@gmail.com címre, vagy a fenti dobozba, vagy kommentbe, vagy ahogy akarjátok.

Addig bömböljön a Pulp slágere, amire szerda este rázzuk magunkat a Nagyszínpad előtt:

Pulp - Disco 2000 by Pulp

Nekem a harmadik szemem segített meglátni a férget, ami elrágta a kapcsolatunk fájának gyökerét.

Sziasztok! Tudom, hogy hülyén hangzik, de nekem a harmadik szemem segített meglátni a férget, ami elrágta a kapcsolatunk fájának gyökerét. Két évig voltunk együtt. A két család már összejárt, a testvéreink együtt szervezték a szülinapi bulikat. Minden rokon, barát és ismerős a házasság és a baba felől érdeklődött. Az élettársam viszont mindig azzal jött, hogy ne hamarkodjuk el. Nem is volt ellenemre ez a hozzáállás, 24 évesen még volt időm várni, akár néhány évet is. Minden szép és jó volt. Egy délután azonban megszólalt egy belső hang, hogy hívjam fel azonnal. Hallgatok a belső hangra, még sosem csalódtam. Felhívtam. Furcsa volt a hangja. Azt mondta, mindjárt indul haza. Ez szokatlan volt, mert aznap edzésen kellett volna lennie, és olyankor mindig ki van kapcsolva. Letettem a telefont, és szinte önkívületben, talán nem is tudtam mit teszek, elkezdtem összepakolni a holmiját. Mikor haza ért, elmondta, hogy összejött valakivel, és elköltözik. Még mindig nem voltam teljesen magamnál. Azt feleltem, tudom, és már összepakoltam. Elvitte a cuccait és azóta nem láttam. A testvérei néha meglátogatnak. Már többször kérdezték, hogyan jöttem rá, hogy megcsal. Nem tudom. A belső hang csak annyit mondott, hívjam fel. A pakolásra alig emlékszem, mintha valami nagyobb erő irányított volna. Azóta is hallgatok a belső hangra, a megérzéseimre, és nagyon megkönnyítik az életemet.