értékellek mint embert

Adott egy 30 éves nő, aki mikor elkezdi magát jól érezni a bőrében, már csak szexre kell a pasiknak. Amíg baj volt az önbizalmával, minden jól ment, nem érti. Mondjuk mi sem, de majd hátha ti.

Azért ide írok, mert a környezetemben senki nem érti miért „végzem” mindig ugyanúgy, tehát kíváncsi vagyok a ti pártatlan, véleményetekre. 

Szóval, 30 éves nő vagyok és elégedett az életemmel. Még annak ellenére is, hogy a párkapcsolataim az utóbbi időben rosszul alakulnak (természetesen ez néha elkeserít, de nem tart sokáig). Úgy vettem észre ez azóta van, mióta jól érzem magam a bőrömben. Pedig állítólag ennek fordítva illene működnie…Amíg önbizalomhiánnyal küszködtem normális, tartós kapcsolataim voltak, de az utolsó két év kellemetlen meglepetéseket okozott. Megismerkedtem Gáborral, minden jól ment, soha semmi vita, rendszeres találkák, a szex csúcs –főként erről szólt minden. Érzelmekről sosem beszéltünk, de én ezt nem is tartom fontosnak, úgyis alakul - kikényszeríteni szavakkal nem lehet. Minden téren megértettük egymást, ám 3 hónap múlva bejelenti, hogy összeismerkedett egy nővel, köztünk vége mindennek, gyereket akarnak (1 hónapja ismerték akkor egymást). Hagytam, menjen ha akar. Rá pár hónappal találkoztam Zsolttal. Ő a főnököm volt az új munkahelyemen (munkaidő alatt nem találkoztunk, külön épületben volt). Isteni volt vele minden egyes pillanat amit együtt töltöttünk, persze itt is a szexé volt a főszerep (amit nem bánok, mert imádom). Én belészerettem, hiszen úgy láttam ő is jól érzi magát velem. Meg hát a forró balatoni éjszakák, séta a mólón, vacsi a parton esténként…csodás. Viszont sosem aludt nálam, hajnali kettő körül legkésőbb mindig eltűnt, mint a kámfor. Nyár vége felé beleuntam ebbe, és mikor elkezdett vetkőztetni ultimátumot ajánlottam neki: csak akkor kezdjük el, ha több időt is szán rám alkalmanként pár óránál. Nnna, azóta csak munkáról esik szó köztünk ha találkozunk. Ja és ezután kiderült, hogy a déli parton minden jó nő megvolt neki.

Az utolsó – Norbi- nős, hónapokig nem adta fel mire belementem egy találkába. És újra a régi nóta: tökéletes összhang, ugyanaz az érdeklődési kör, hobbi, habitus, és a kihagyhatatlan: fergeteges szex.

Érzelmekről itt szó sem lehetett. Ő néhányszor beszélt arról, hogy mennyire hiányzok neki és fél, túlságosan is belém szeret. Én nem akartam újra beleszeretni valakibe (és megégetni magam) aki ráadásul még családos apa is, így megkértem: érzelmekről köztünk ne essék szó többé. Az utolsó alkalommal mikor beléptem a lakásába furcsán- üresen és ijedten nézett rám. Egész éjszaka hozzám sem ért, csak amíg szeretkeztünk (előjáték nuku, csak „rámfordult” hirtelenjében).

Reggel kifakadtam, ha egy kis gyengédséget sem képes adni szóljon, keressek mást és azonnal eltűnök, mert ez így nekem nem jó. Ő bocsánatot kért azzal, hogy hiszen fogtuk egymás kezét filmnézés alatt (pár percig, hűha!) és ő soha nem bántana meg engem. Nem is érti mi bajom van- rebegi ártatlanul bámulva. Nekem ez a viselkedés nagyon is tudatosnak tűnt, csak azt nem értem hogy egyik napról a másikra mi változhatott meg…Elvitt az irodához és azóta nem hívott- ennek két hete. A villám itt is három hónap elteltével vágott be- véletlen lehet csupán?

Egy másik országba költözni a szerelmünk után, aki elhagyott: romantikus. Mindenközben unalomból összejönni valakivel, aki meg belén szerelmes: nem romantikus. És a lány most tőlünk kérdezi, hogy mennyire kéne haragudnia.

Francia fiu a tortenet egyik foszereploje, a masik meg en, magyar lany, akik mindketten Hollandiaban eltunk akkoriban. A fiu csodaszep volt, okos, kedves, vicces. En azelott szakitottam egy szornyen feltekeny baratommal, mielott kikoltoztem, es nagyon vagytam egy rendes kapcsolatra. A fiu a lakotarsaim legjobb baratja volt, igy lathattam, amilyen gyakran csak akartam, marpedig eleg gyakran akartam latni, tulajdonkeppen folyton, ugyanis igen hamar belezugtam. O azonban az erdeklodes szikrajat sem mutatta, valoszinuleg ekkor kellett volna elkezdenem gyanakodni. Nem azert, mert ellenallhatatlannak tartom magam, de voltunk egyutt tancolni ezerszer, aludtunk egy satorban egymas hegyen-hatan, mindent egyutt csinaltunk, folyton nevettunk, es nem probalt meg egyszer sem kozeledni.

Amig aztan, egy szep esten, mint akit kicsereltek, sarmos csabitova valtozott, es mivel en addigra mar felhulye voltam a remenytelennek tuno szerelemtol, nem is csodalkoztam, hanem a karjaiba omlottam.

Vajon egy bántónak gondolt mondat helyett hangzott el a lenti vicces indok, vagy ez maga volt a kegyetlen valóság?

Életem legviccesebb szakítós mondatát osztanám meg, ami nagyon régen történt velem, de azóta is jókedvre derülök, ha eszember jut :D

Őt hívjuk Ritának, akkor volt 19, én 20, egy suliba jártunk. Én tagja voltam az iskola kosárcsapatának, ami a magam 205 centijével nem is meglepő. Rita lelkes szurkolója volt a csapatnak, mert korábban ő is benne volt a lány suliválogatottban. Sajnos egy sérülés miatt abba kellett hagynia a sportot.

Az egyik meccs után odajött hozzám, gratulált, és mintha mi sem volna természetesebb, a szóváltást hazakisérés, majd felejthetetlen randik sora követte. Miután összejöttünk, úgy éreztem, végre megtaláltam az igazit. Nekem úgy tűnt minden klappol - és mindenki másnak is körülöttünk.
 
Úgy félév után úgy alakult, hogy a szülei elváltak és ő minden második hétvégét az apjánál töltötte Sopronban. Ettől ő láthatóan kikészült kissé, de - akkor még úgy tűnt - támogatásom jót tesz. Nem sokkal később hirtelen hetente "kellett" az apját látogatni. Rita szerint ez fontos, mert az apja nagyon kivolt a szitutól.
 
Az egyik ilyen hétvége után napokig nem jelentkezett. Többször kerestem, nem reagált, hagytam neki üzenetet, semmi. Azon a héten "sulibuli" volt, ahol találkoztunk. Kérdően ránéztem, hogy akkor most mi is történt, vagy mi van.

A válasz:
"Figyi, gondolkodtam, és rájöttem, hogy túl magas vagy hozzám, állandóan megfájdul a nyakam, ha együtt vagyunk!"

Ami ezután volt, már mindegy is, leírhatatlan perceket éltem át, alig bírtam ki röhögés nélkül, nyilván rögvest elváltak útjaink. Teszkóba nem jártunk, gumit én vettem, nyakmerevítőt meg ő.
 

"A nők se mind kurvák, csak meg kell találnunk azt, akit szántak nekünk." Fiatalabb olvasóinknak okulásul ajánljuk.

Az én történetemben nem volt szakítás, mert járás se volt - talán jobb is, talán nem, már nem fogom megtudni, mert egy év szenvedés után kidobom ezt az egészet a kukába.

Nyár elején leszek 17, a fiú 23, osztálytársamon keresztül ismerem, mivel testvérek. Az osztálytárs legyen András, a fiú meg Kristóf. Előre is szeretnék bocsánatot kérni Kristóftól, ha olvassa, hogy kiteregetem a szennyest, hiába fiktív nevekkel. Még egy éve ismertem meg, neten (nesze nekem), András vett be egy beszélgetésbe, és nagyon jól kijöttünk. Egy hét beszélgetés után találkoztunk, este felmentünk a Budai Várba. Akkor megfogott a személyisége, amikor előkapott egy pokrócot, hogy üljek rá, nehogy megfázzak. 16 éves kislány fejjel elkápráztatott, hogy valaki így figyeljen egy végülis - ismeretlen ismerősre. Az este jól telt el, rengeteget beszélgettünk, én meg életemben először 100%-osan önmagam voltam, hiába féltem, hogy milyen lesz az első benyomás. Nagyon jól kijöttünk, hazakísért. Éreztem, hogy Ő számomra több, mint barát, de azt is tudtam, hogy ez viszonzatlan, így csak puhatolóztam. A kapcsolatunk folytatódott, órákat beszélgettünk, háromnaponta találkoztunk, bejártuk egész Budapestet, elvittem a kedvenc helyemre, és én egyre és egyre erősebben éreztem, ez bizony szerelem. Osztálykirándulásunk előtti este viszont lebuktam msn-en, ott megbeszéltük, hogy most nem lesz semmi(már tudom, értenem kellett volna, de mégis bíztam benne, hogy meggondolja magát), én meg beletörődtem, fontos volt számomra, mint barát, így nem is hoztam fel többet a témát, ám nyáron egy találkozókor teljesen összezavart a viselkedésével, és sorra jöttek a fura jelek, elkezdte csapni nekem a szelet - barátnőim csak féltékenykedtek, hogy milyen tökéletes fiút ismerek, ebből még kapcsolat lesz, hajaj! Én meg elhittem magamnak is, és nekik is, hogy tényleg lesz valami.

A nyár közepétől Balatonon nyaraltam, és egy nap felhívott egy barátnőm, mondva, valamit el kell mesélnie. Kiderült, Kristóf másnál is csapja a szelet - legyen mondjuk Eszter -. Kiborultam. Hazamentem, mint aki semmiről se tud - miért is vonhatnék kérdőre egy olyan fiút, akivel nem is jártam? -. Egy este a lányokkal borozgattunk, a többiek elfáradtak, leültek valami bugyuta szerelmes filmet nézni, én meg egy másik szobában ültem, és gondolkodtam. Idegességemben felmentem msn-re, és Kristóf egyből rámírt. Folytatta a szövegeléseit, belőlem meg kibukott, hogy hallottam, mi történt, amíg én nyaraltam, remélem Eszter is ugyanolyan kedves, és nem mellesleg naiv, mint én.

Akkor tudtam meg, én csak érzelmileg lettem kihasználva, jól esett neki, hogy valaki foglalkozott vele, hogy érezte, valaki szereti - nem számított, én mit és hogyan érzek. Életemben először voltam annyira ideges, hogy kirontottam a szobából, kivettem két szál cigit barátnőmtől, és elszívtam. Jól esett. Megnyugodtam. (Aztán rájöttem, hogy az asztmámmal mégiscsak ez volt az egyik leghülyébb módszer a pasifelejtőre.) Hónapokig nem éreztem úgy, hogy szeretném, barátok maradtunk, mindent megbeszéltünk, ő Eszterről mesélt, én más fiúkról.  Aztán egyszer megint előjött bennem valami, de kiderült, akkor is csak kihasznált, mert egyedül érezte magát. Én persze a naivságom vagy a rózsaszín köd miatt továbbra is jóban maradtam vele. Nálam jött-ment pár fiú, míg neki megmaradt ugyanaz: Esztert akarta megszerezni.

És most, lassan két hete kijelentette, hogy már nem kell neki a lány, találkoztunk, megint előadta magát, majd mikor hazaértem, újra végighallgattam azt a szöveget, amit nem akartam: gondolkodott rajtam, stb stb. Én gyorsan elmenekültem a gép közeléből, hallani se akartam, hogy mi van, de pár nappal később megbeszéltük. Lesz majd valami. Én a felhőkben jártam, végre! Napokig dumáltunk, majd hirtelen semmi. Kiderült, még mindig nem tudja, hogy mit akar, de egy a lényeg: sikerült harmadszor is átejtenie egy naiv kislányt. Mindezt sms-ben váltottuk vasárnap este 11-kor, végülis nincs is jobb időpont erre.

Akkor vettem észre, hogy mi történik körülöttem, hogy tényleg ennyire hülyét csináltam magamból. Háromszor hülyített ugyanaz a fiú, én meg naiv kislányként hittem neki. Válaszoltam neki, elküldtem a sunyiba, hogy ezt velem nem fogja újra eljátszani, és itt le is zártam a történetet. Mondhatnám, hogy MPG, de mindannyian tudjuk, hogy ez hülyeség. A nők se mind kurvák, csak meg kell találnunk azt, akit szántak nekünk. És higgyük el, tényleg van valahol egy ilyen személy.

Remélem Kristóf is megtalálja a neki szánt naiv kislányt, aki majd elnézi neki a hülyeségeit, és egy év után sikerül összejönnie vele. (én ennyit feccoltam rá, Ő Eszterre majdnem 3 évet)

Nem tudom, hogy ki lesz-e rakva, ha nem, egye fene, nekem mindenesetre jó volt leírnom az egészet, így tényleg távolinak és lényegtelennek érzem az egészet. Fura, hogy az emberből egy év alatt milyen nehéz kiábrándulni, aztán mégis egy perc alatt sikerül. Kicsit hosszú lett, sajnálom!

Vagy nagyon buta, vagy nagyon megfontolt.

Rövid, gyilkos történet. Nem írtam volna meg a sztorit, ha nem poston belül lettem volna megkérve, de ha így alakult, hát legyen, extraként csak annyit tudok mondani, esküszöm, nem fake.

A másoknál három-négy bekezdésre nyúló bevezetést az összetört szívekről (főleg, hogy nem is tört össze), az összeismerkedésről, meg a szép idők leírásáról most nagy lendülettel átugranám, ott vagyunk az emlékezetes estén, amikor a lány úgy dönt, belőlem ennyi elég volt. Szokásos, elkoptatott sablonszövegek, gondolkoztam a dolgokon, bizonytalan vagyok magamban, meg szeretlek, de barátként, satöbbi, satöbbi, és ide sikerült betennie azt a mondatot, amivel elintézte, hogy felejthetetlen, de annál viccesebb emlék legyen.

"A te sötét szemeid a domináns gének,
elnyomnák az én kékeimet,
de én kék szemű gyerekeket szeretnék."
 

Oké.

Nőnapi meggyötört harmincas nő, akit az első felnőttkori szerelem foga rág.

Harminc éves, egyedülálló anyuka vagyok, nem olyan rég lett vége egy hosszabb kapcsolatomnak az élettársammal, akivel a mai napig beszélünk, csavargászunk és szeretgetjük egymást, tekintettel a tizenkét évnyi ismeretségünkre. Ez a történet azonban nem róla szól.

Egyszer volt, hol nem volt., talán még igaz se volt és sajnos még mindig van egy jóképű, mosolygós, kedves férfi aki (és most lehet botozni) a munkatársam. Több éve dolgozunk egy helyen, sokat beszélgettünk és néha vigasztaltuk egymást szép szavakkal.

Történt egy napon, hogy azt mondta nekem, bármikor hívjam fel, akár éjszaka is, mert ő úgyis dolgozik. Nem akartam, zavarni, úgy döntöttem inkább sms-t küldök, az mégis csak diszkrétebb. Felhívott. Tudta, hogy bajok vannak a kapcsolatommal, akkor már nagyon a vége felé közeledett. Anyák napja táján átköltöztem anyukámhoz egy hétre, közben jöttek az üzenetek tőle telefonon, interneten. Majd egy ominózus üzenet: Este szakmai tali? Akkor kellett volna nemet mondanom, de képtelen voltam rá.

Bementem, beszélgettünk, nevetgéltünk, már rég nem nevetetett meg senki, úgy ahogy ő. És olyan hatással volt rám, hogy legszívesebben azonnal ráugrottam volna. Ez után az este után sokáig nem is kellett várnia, talán ebben is hibáztam, de úgy gondoltam, felnőtt emberek vagyunk, ismerjük egymást, és tisztában vagyunk azzal, mit szeretnénk. Tévedtem. Én tudtam, és a mai napig tudom, hogy mit szeretnék, ő nem tudta és nem is tudja. Vagy ha mégis, hát nem mondja, és én nem vagyok gondolatolvasó. (Közben elköltöztem és ő is elvált, bár ők már rég külön éltek.) Csodálatos volt az ágyban, mindent megadott nekem. Többször is. Fantasztikus szerető volt és gondolom még mindig az. Nap, mint nap találkoztunk, hiszen, mint említettem egy a munkahelyünk. Egyszer csak elkezdett hanyagolni, nem tudtam mire vélni. Alig láttam, senki nem tudott róla semmi. Türelmetlen voltam, szenvedtem, azt hittem miattam történik mindezt. Aztán előkerült, a mai napig nem értem mi lelte, azt mondta, egyszer elmondja. Sosem történt meg.

Egy nem túl következetes pasas, aki az egyik kezével a simogat, a másikkal meg bunkó és anyagias. Persze az éremnek két oldala van, de már az első parszt sms gyanús lehetett volna.

22 éves nő vagyok, ex 29éves. Az egyik közösségi oldal csajozós-pasizós alkalmazásán keresztül ismerkedtünk meg. (Tudom, vascső). Nagyon szépen indult minden, hamar lett szerelem, tervezett velem, hogy majd családi ház, szép autó, nyaralás, gyerekek sorolhatnám. Csak a szokásos. Nem tudtunk sok idő együtt tölteni mivel ex kamionsofőr, de hála az égnek olyan munkahelyem volt, ahol mindenki az én magánéletemhez igazodott csak hogy találkozni tudjunk. Nehezítette adolgokat, hogy 120km-re lakunk egymástól, de mindig meg volt oldva minden.

Nagy volt a boldogság, végre egy rendes pasas aki komolyan vesz stb. Aztán nekem szeptember végén megszűnt a munkahelyem, majd megműtöttek. Ex mondta, hogy ne dolgozzak még, járjak ki vele aztán majd ha lesz rendes munkalehetőség, akkor vállaljam el azt, nem kell nekem egyből akármibe beleugranom. Majd ő segít.

Decemberben aztán egyszer nagyon kiborította a bilit, kint volt én meg itthon. Derült égből sms: hogy én aztán hogy nézek ki rövid hajjal, szar se lesz belőled, nincs rendes ruhás, szobád stb. Sikerült totálisan belém taposnia. Megjegyzem: rövid hajú vagyok, mert így érzem jól magam és jól áll, rendes ruhám mindig is volt, szobám is. Túlléptünk rajta.

Szó volt arról, hogy én majd felköltözök hozzá, mindig mondta, hogy majd ha itt leszel stb. Amikor lett volna egy lehetőség, egyből nem akarta, mert az nem úgy megy ám, hogy én kényelmesen beteszem a lakásba a popsimat és ott élek amíg ő kint dolgozik. Pf. Kössz, hogy hitegettél. Nagy veszekedés volt ebből, persze mikor máskor, amikor ő éppen kint van. Hazajött, próbáltam megbeszélni vele, nagyjából sikerült is. Pár nap múlva megint borult a bili, megint megkaptam a magamét, a sértegetést, a lenézést. Mert majd ő keres olyat aki előrébb tart, mint én. Keress. Nem tudtam hazajönni, így maradtam.

Mindezek 3 hét alatt lementek. És nyomot hagytak, bennem legalábbis. Nem tudtam már úgy nézni rá, hogy igen Ő az, de azért együtt maradtunk. (minek is???) Ritkultak az üzenetek kintről, nem úgy beszéltünk már...Gondolom értitek miről van szó.

Lényeg, hogy sajnos vagy nem sajnos, egy olyan anyagi problémával kerültem szembe amit most nem tudok egyedül megoldani, a szüleimnek nincs pénzfája, bár természetesen mellettem állnak. Elmeséltem neki(szokás szerint kint volt), gondoltam, hogy mivel velem tervez, szeret stb tud annyit mondani, hogy: Drágám, ne aggódj, segítek amiben tudok, hazamegyek megbeszéljük Te csak ne aggódj. Hát nem így történt. Oldd meg, ahogy akarod. köszi. Itt döntöttem úgy, hogy én befejezem, mert az nem partner aki másikat szarban hagyja. Másrészt, természetesen nem 100ezrekről volt szó, meg nyilván vissza is adtam volna. De ha nem, hát nem. Két nap múlva elhoztam a dolgaimat, volt olyan "kedves" és még meg is köszönte.

Nem erős, csak tipikus és még sosem olvastunk ilyet igaziból. Szegény fiú többet nem hisz a műhajú lányoknak, pedig nem mind éhenkórász.

Kezdem is, in medias res... Egy haver hozta rendszeresen bulizni az élettársát, a csaj meg a saját barátnőit. Így ismerkedtem meg Verával, kb 1.75 magas, vékony, műköröm, műhaj... Amúgy teljesen ellene vagyok mindennek, ami nem, vagy csak kevésbé természetes, de rajta valahogy minden tökéletesnek tűnt. Beszélgettünk is keveset, igaz annyiból leszűrtem, hogy szerintem egy értelmes, kedves nő. El ne felejtsem, kiderült, hogy van pasija, több mint 2 éve, igaz "már semmi sem a régi". Hiába cseréltünk telefonszámot, ráadásul bejelölt egy ismerősgyűjtő portálon is, jegeltem a dolgot. Rá nagyjából 2 hónapra teljesen véletlenül (nem a mi társaságunkkal jött bulizni) összefutottam vele egy szórakozóhelyen. A pasival időközben szakítottak, és elég részeg volt ahhoz, hogy elmondja csak rám gondol azóta. 

Utána smsek, msn, és hamar sort kerítettünk az első találkára is. Iszonyatosan vártam, egyfolytában ő járt az eszemben, tökéletes volt számomra, mintha már szerelmes is lettem volna...

Egy bevásárlóközpontban találkoztunk, a program teljesen átlagos: mozi és utána-beülünk-valahova kombináció. Filmet előre kiválasztottuk, megvettem a jegyeket. Ami kicsi zavart, hogy meg se kérdezte, fizesse-e a sajátját. Persze, én fizettem volna mindenképpen, de legalább egy kérdés udvariasságból... Utána beültünk egy kávézóba, és mire kiválasztottam milyen koktélt kérek, ő már elsorolta a levest és a főételt. Kicsit meglepődtem, mert nem így terveztem, de hát gondoltam megéhezett. Végén persze jött a számla, és valami ilyesmi dumával állt elő: "Tudnád az enyémet is rendezni? Nincs nálam egy fillér sem..." Enyhén megdöbbentem, de szó nélkül fizettem. Egy köszönömöt sem kaptam cserébe. De nekem ez sem volt még elég kiábrándító. Csókkal váltunk el, és a mennyekben éreztem magamat...

Megbeszéltük, hogy találkozunk másnap is, ezért hívtam párszor, de nem vette fel. Végül kaptam egy sms-t, kibékült a pasijával, de köszöni az estét, sajnál mindent. Legalább az áhított köszönömöt megkaptam... Azóta sem értem ezt a hirtelen pálfordulást. Bár a barátaim szerint, csak éhes volt és unatkozott, de nem volt pénze :-)

Azért a lányoknak tanácsolom, mindig, ha olyan programot találtok ki randira a sráccal legyen nálatok valamennyi pénz...

Nem szakítás, hanem egy érthetetlen bizalmatlansági őrület. Nem volt szívünk kihagyni, úgyhogy mondjátok meg a fiúnak mit csinál rosszul, jó?

Mostmár nagyon szeretném tudni, hogy miért hazudik minden nő! Tud itt valaki arra válaszolni, hogy miért nem találni egy őszinte nőt napjainkban? Az elmúlt éveim a hazugságok s megvezetések jegyében teltek.

Harminc múltam, s az utóbbi két kapcsolatom is elhallgatások, őszintétlenségek miatt értek véget. Amikor járni kezdek egy lánnyal, akkor beszámolok a múltamról, őszintén, semmit nem takargatva, a rosszat is elmondom. De ugyanezt elvárom tőle is! Az egyik lány (akibe őrülten beleszerettem) például kellemetlen helyzetbe hozott azzal, hogy egy kollégájáról nem mesélte el, hogy anno mi történt köztük, s én gyanútlanul bratyiztam az illetővel, még egy személyes dolgomat kölcsön is adtam neki egy kiállításra. Ha tudom, hogy nyomult valamikor a barátnőmre, biztos, hogy nem haverkodom vele. Aztán mikor egy érdekes gesztusából rájöttem, hogy itt több volt kettőnél, s néhány kérdésemre ez ki is derült, bevallotta a barátnőm, akkor mondtam, jó, ha most mindent elmesélsz a múltról, ha nem maradnak titkok, akkor, de csakis akkor tudok veled tovább együtt lenni. Azt mondta, mindent tudok, nincs több titok! S erre pár héten belül újabb régi pasi derült ki! Lehetett látni a fickó arcán, mozdulatain, hogy istennőként néz a lányra, s az, hogy még édességet is hozott neki, bizalmas kapcsolatot jelzett. Amikor vallatóra fogtam a barátnőmet, mindent el is mondott. De későn, hiszen ott volt számára az esély. Nem tudtam többé megbízni benne!

Pedig ez a lány volt az első, akire azt mondtam, le tudnám élni vele az életem.
Azóta sem találkoztam olyannal, aki nem terelne, hazudna, homályosítana. Pár példa: Ha megkérdezem, történt-e valamilyen pasis esemény, volt-e valami bepróbálkozó, akkor ha letagadja a szívszerelmem, akkor ez elhallgatás, hazugság! Ami utóbb úgy is kiderül egy elszólás kapcsán. Volt olyan, hogy a munkahely előtt elmenvén láttam, hogy egy férfival beszélget a barátnőm. Felhívtam, hogy egyenesen, őszintén megmondja-e, vagy van valami takargatnivalója? Mondta, hogy most nem tud beszélni, visszahív. Mikor kérdeztem, hogy miért nem volt jó az előbb, akkor azt mondta, hogy a főnöknőjével beszélgetett. S mikor mondtam, hogy láttam, hogy férfi állt mellette, akkor magyarázkodni kezdett, hogy nem emlékszik, épp kivel beszélt abban a pillanatban.

Vagy ha beszélünk telefonon, s közben megszólal a másik telefonja, akkor ha nő, egyből mondja: hív a Jolán, le kell tennem, ha férfi, akkor: jaj, hívnak, mindjárt visszahívlak! S külön rá kell kérdezni, ki volt az.

Minden bepróbálkozóra azt mondja, hogy á dehogy, az a férfi nem akar tőlem semmit! Holott én jobban ismerem a férfiak gondolkodását, ha egy y-kromoszómás azt mondja, de jó ez a pulóver, az azt jelenti, de jó a melled! A férfiban benne van a vadászösztön, a nőt mindig is meg akarja szerezni! Ha egy nő nem viselkedik elzárkózóan, annak az az üzenete: gyere bátran, benne vagyok!

Nekem nem kell olyan nő, aki mindenkivel flörtölészik, csak hogy érezze, jó nő! Otthon lehet csábító démon, de a többi pasival hűvös jéghegy legyen! Én is védem a kapcsolatot minden bepróbálkozóval szemben, elvárhatom ezt a másiktól is. S ha valaki nem teljesen nyílt és őszinte velem, akkor abban nem tudok utána bízni, vele maradni.

Létezik még őszinte nő a korosztályomban?

Milyen sokáig, akár évekig lehet hinni valakinek, akiről utólag nem is lehet tudni: vérgeci volt vagy csak szerencsétlen? Még 30 évesen is. De aki csal, az csal, itt nincs vita.
 

Pár hete találtam rá a blogra, és gondoltam megosztom veletek a történetem. Friss még nagyon, hosszú is, de talán tanulságos. Mert én minden hibát elkövettem, amit el lehet követni egy kapcsolatban, és még fiatalságra sem hivatkozhatom (30 éves nő)…

A történet egy levéllel kezdődött az iwiwen (ahol nem volt rólam fent fénykép) 2007 márciusában. Épp egy szakításon próbáltam túllépni, mindenkire haragudtam. A levéllel nem volt célom, csak bejelöltem őt, mint egy gyerekkori barátot, és nem jelölt vissza. Hát írtam neki, hogy ugyan jó régen (20 éve) nem láttuk egymást, de azért emlékezhetne rám… És Ő válaszolt, hogy de jó, igaz hogy nem nagyon emlékszik rám, de szívesen írna velem, kíváncsi kivel mi történt. Megadta az e-mail címét. És elkezdtünk levelezni. Még akkor sem gondoltam sokáig, hogy ebből bármi lehet. Elmondta, hogy 20 éve külföldön él, már alig beszél magyarul, és hogy fiatalon házasodott, ahonnan van egy gyereke, majd több hosszabb együttéléses kapcsolat jött az életében. A mostani barátnőjével 6 éve vannak együtt, de pár hónapon belül külön költöznek, mert annak vége (mindezt az első levélben, így el is hittem, hogy így van, mi oka lett volna mást mondani). Én is leírtam magamról mindent, és elindult a levelezés. Napi egy-két levéllel indult, amiből egy idő után már napi 30-40 levél lett… A barátság kezdett elmélyülni és elkérte a számom, hogy szeretne egy mms-t küldeni. Küldött egy képet magáról, és kérte, hogy én is küldjek magamról. Küldtem. Tetszett neki. Ő is nekem. A levelezésbe belekerült a szex. Nem tudom hogyan, de nagyon erősen kívántam őt úgy is, hogy élőben soha nem láttam. És egy délután megcsörrent a telefonom is. Ő volt, és hosszan beszéltünk. Mintha csak a levelezést folytatnánk. Onnantól a hívások is rendszeresek lettek köztünk. És eljött a nyár. Azt mondta hazajön, a barátnőjével egy hétre a Balatonhoz, és engem is meglátogatnának. Akkor látni fogom, nincs köztük már semmi, csak barátok. De együtt tölthetnénk egy napot, a barátnő nem beszél magyarul, így mi tudunk beszélgetni. Mondtam, hogy ok, jöjjenek. Aztán jött a hír, hogy nem tudott szállást foglalni, nem tudnék-e segíteni. Megpróbáltam, de amit találtam az nem tetszett neki, mert mondtam, hogy én is ott lennék. Összeveszés. A veszekedés után már tudtam, ez több, mint aminek hittem, elvesztem…  Nem értettettem, hogy hogyan lehet, hogy a barátnőjével megy nyaralni, mikor nincs köztük semmi. Azt mondta, ezt még megígérte neki, tartozik neki ennyivel. Mondtam rendben, csinál amit akar, én az adott időben Balatonon leszek, ha már lefoglaltam a szállást, vagy jön vagy nem. Jött. És szinte azonnal egymásnak estünk. Csodálatos volt az a nap. Mintha mindig is ismertük volna egymást. Szinte tapintani lehetett az összhangot. Este elment, azzal, hogy még meglátogatnak a nyaralás alatt. Ebből semmi nem lett, mert kirabolták, előbb kellett hazamennie. A levelezés folytatódott… Múltak a hónapok, és augusztustól már msn-en is beszéltünk minden nap. Beszereztünk egy kamerát is. Ő továbbra is a messzi távolban a barátnővel, én itthon. Októberig bírtuk, akkor kimentem hozzá pár napra. Szerzett szállást. Álomszerű volt. Velem volt végig, haza sem ment a hétvégén. Úgy éreztem a föld felett járok, szeretem (meg is mondtam neki). Sokat beszélgettünk is, úgy éreztem közel kerültünk egymáshoz. Beszélt a nagy szerelméről (nem a barátnő) a gyerekkoráról, szép és kevésbé szép dolgokról. Aztán könnyes búcsú (a részemről) és az ígéret, amint tud jönni fog. És múltak a hetek és a hónapok… levél, msn, sms, telefon. Nem gyanakodtam, hiszen minden időmet lefoglalta, úgy éreztem, ha ennyi időt szán rám, kizárt, hogy mással is el legyen foglalva. De találkozás semmi. Aztán decemberben karácsonykor jött a hír. Beszélt a barátnővel, külön költözik, csak az új lakást kell megkeresni, a jelenlegit felmondani. Január első hétvégéje pedig az enyém, jön hozzám… Jött is, csodaszép napok, mint egy álom. Csak néhány furcsa dolog volt. Folyamatos sms-ek, és hogy van egy blogja, amin az olvasói veszekednek, rendet kell tennie. Ok. Hazament, de a dolog nem hagyott nyugodni. Megnéztem a blogot, amin egyre furcsább dolgok voltak, ahogy teltek a napok. A lényeg: kiderült egy másik magyar lány is volt az életében, és az olvasói (mind nők) rajta veszekedtek. Kiborult a bili… A másik lány felvette velem a kapcsolatot (mindent kibeszéltünk) kiderült, köztük nem volt szex, de már egyszer találkoztak, mással viszont igen, volt szex, a barátnővel és egy egyéjszakás kaland. Lett volna egy harmadik is, de azzal nem feküdt le a másik magyar lány miatt…A hirtelen elköltözés is állítólag miatta volt… Azt hiszitek itt a vége? Még közel sem…