értékellek mint embert

Adalbert már baromira unta a szakítós sztorikat, ezért beküldte a sajátját a következőkkel: "Ja, a teljesség kedvéért 22 éves, budapesti egyetemista vagyok, és mondjuk Adalbert leszek, mert az hejj-de-jó. Tudni kell rólam, hogy sok, a legtöbb ember szemében igen rövid kapcsolatom volt, és beszólogatós, kötekedős, de intelligens típus vagyok. Remélem (?). A nevek mind kamuk."

Ez egy számomra hosszabb, három hónapos kapcsolat végére lehetett. Andit az egyik csoporttársnőm (Szabina) hozta be az egyik szórakozóhelyre, de nem beszéltük meg, csak így összefutottunk. Legjobb barátom, Feri rávett, hogy wingeljem már le az Andi lányt, hogy ő fölszedje a Szabit, amiből az lett, hogy én összejöttem Andival, ő meg hoppon maradt. Sebaj.

Andi az az atomszájú ember, aki talán kicsit hasonlóan hozzám, mindenkit kegyetlenül leszól, és szeret mindennek a tetejében lenni (ez utóbbi néha jó volt, höhöhö). Előttem egy 3 éves kapcsolata volt a középiskolai barátjával, később rákerestem, totál papucsnak tűnt az arc, de mindegy is. Asszem idegesítette, hogy nem vagyunk elég közel, amikor az egyik nap nála döglődtünk az ágyon, és valami hülye amerikai vígjáték-sorozatot néztünk, amikor ilyen totálisan folyós hangon elkezdett hozzám beszélni. Ott helyben megfagyott bennem a vér, hogy uramisten, ebből vagy egy szerelmi vallomás, vagy egy összeköltözési ajánlat, vagy egy drágám, csinálj velem valami undorítót, ha már eddig ennyire együtt voltunk. Már képzeltem is el, ahogy nagy nőstényállat mivoltában (nem volt kövér, de lányhoz képest igen magas volt), hippiszatyrából előkapva egy vaskos ökonometria-könyvet, majd fölémhajol, és addig püföl, amíg ő azt hiszi, hogy én elkezdem élvezni. Vagy, hogy égesd fel nekem ezt a világot, bébi. Akkor már gyanúsak lettek a mézesretek szagú viaszgyertyák (vagy mik), de nem értettem, hogyha dugni akar, akkor mi a rántott babgulyáslevesért kezdtünk el Két kicsi meg egy férfit nézni? Meg amúgy is, mikor adtam én neki olyan jeleket, hogy babám, én cefet nagyon szeretem a hátsódat & Co. Nem kaptam el a hangulat szelét. Lehet azért, mert az is levegő volt.

Ahová csak nyúl a lány, nős pasik mindenütt. Válófélben, szakítófélben, különélve, gyerekkel. Vagy mindezt titkolva, terhes feleséget csalva, csak szimplán félredugva.

Nem ez az első posztom , de a legutóbbi óta eltelt másfél év. Azóta megesett velem néhány tanulságos eset, miközben az igazi  fehérlovas herceget keresem. Summázatot próbálok adni belőle , hogy szakításról szakításra megcsodálhassátok, milyenek is az emberek.

Azt hiszem ez most egy ilyen időszak, mármint, h csak és kizárólag olyan hapsikba futok, akik foglaltak.Ami bosszantóbb ,h egyiket sem én nézem ki magamnak ,hanem fordítva.Aztán közös pont még ,h abszolúte a tartós , hosszú kapcsolat hívei , és valamilyen szempontból a megcsalást tökéletesen legalizálni képesek a saját lelkiismeretük  számára.A legfontosabb közös pont azonban én vagyok , aki valahogy nem tanulok elég gyorsan, és nem veszem észre az árulkodó jeleket , vagy nem kezdek el időben a másik irányba futni...

Konkrét esetek közül vannak nagyobbak és kisebbek.
A legsúlyosabb talán mégis az volt , amikor a külföldi barátom hosszas járás után elkezdte pedzegetni ,h milyen jó lenne egy közös gyerek ,mert szebbet el sem tud képzelni, és hogy milyen jó lenne együtt élni és összeházasodni.Majd hirtelen hetekig csak tőmondatokban volt hajlandó kommunikálni velem, egészen addig , míg valamilyen furmányos módszerrel ki nem derítettem ,h tulajdonképpen házas és két gyereke van.Nem én kezdtem a gyerek témát, nem én vetettem fel a házasodást sem. Viszont nagyon erősnek kellet lennem ,h el tudjam hagyni azonnal és helyette is felnőtt módon tudjak viselkedni.Eltelt majdnem egy év mire kiszerettem belőle. Barátok tudtunk maradni, mert valóban szeretett engem, de nem a jó időben voltunk a megfelelő helyen és mindketten felmértük és idővel elfogadtuk ezt.Szoktunk beszélgetni, de semmi több.Vége van.

Könnyed hétkezdés, mutáló Bélák, hármas randik és csiklandozó végkifejlet.

Helló minden szakítós! Nem tudok szép bevezetést írni, belevágok a közepébe. 14 voltam akkor, amikor a legjobb barátnőm -aki 1 évvel fiatalabb volt nálam- elhívott az édesanyja munkahelyének vállalati napjára, ami egy óriási rendezvény volt a Tisza-tavon. Hideg volt még, fürdeni nem lehetett, a programok pedig iszonyatosan unalmasak voltak, tehát a barátnőmmel elhatároztuk, hogy akkor fiúkat fogunk nézni.

Az egyik -nevezzük Bélának- már rögtön az elején feltűnt. Magas volt, mély hanggal, és hát nagyon jól nézett ki. (Megjegyzem, szerintem még azóta sem láttam soha olyan srácot.) Úgy a 4. óra után már annyira unatkoztunk, hogy elkezdtük követni, ami nehéz vállalkozás volt, ugyanis ő is követett minket. Kb. 6 óra után leszólított, beszélgettünk. Okos volt, kedves volt. Nem tökéletes. 16 évesen cigizett, és nem vetette meg az alkoholt sem, amit én egyáltalán nem viselek el, de annyira elvakítottak a jó tulajdonságai, hogy nem foglalkoztam velük... Délután, a nap vége felé mennünk kellett, telefonszámot és msn címet váltottunk. Amikor hazaértem, már fel voltam véve, megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. EZ meg is történt, de ugye a legjobb barátnőmet sem hagytam volna ki, ő is jött velünk, hiszen Bélát együtt szereztük, Béla közös. Mindketten halál belezúgtunk, de megbeszéltük, hogy nem fogunk összeveszni miatta.

Így ment ez egy csomó ideig, mindig hárman találkoztunk, személyesen egy percem sem volt Bélával. Történt aztán egyszer, hogy megkérte, találkozzunk előbb, és beszélgessünk kettesben. A beszélgetés témája természetesen az volt, hogy tetszem neki, és szeretne közelebb kerülni hozzám. Jó, rendben, legyen. Nagyon boldog voltam. Aztán jött a barátnőm, előtte mindketten kussban voltunk.

Így ment ez egy darabig, aztán egyszer félrehívott, hogy ne haragudjak, de nem akar hülyíteni, mert (és igen, itt találtam rá a blogra) értékel mint embert, és tényleg szeret, és szép és okos vagyok, de nem akar elrontani, ő nem hozzám való. De a legnagyobb baj az, hogy fiatal vagyok hozzá. Lehet, hogy tényleg probléma volt, nem tudom, azóta sem beszéltünk. 

2 hét múlva összejött a nálam 1 évvel fiatalabb barátnőmmel...

-- Vanda

Ez még nagyon friss és nagyon fáj, de szerintünk 23 évesen még lehet a heti két buli a korhoz méltó viselkedés, nem? Még a 33-ba is bele lehet préselni, nem is beszélve az örökifjú 43-asokról.

Két hete szakítottunk a mostmár exemmel, nevezzük őt Igelnek. Miután megismerkedtünk Igellel, egy évre rá jöttünk össze. Ő volt nekem az első nagy szerelmem, vele vesztettem el a szüzességemet is. 7 hónapot töltöttünk együtt, ebből hat felhőtlenül boldog volt. Majd jöttek a gondok, és csak kibújt a szög a zsákból. Kiderült, hogy neki 23 évesen mégiscsak fontosabb még a bulizás, az hogy egy héten min. kétszer szétcsapja magát, majd ne emlékezzen semmire. Nos ennyit a nagy szerelemről, meg arról, hogy neki nem kell más, és hogy ő mennyire komolyan gondolja ezt a kapcsolatot. Ehhez képest azért elég lazán közölte velem, hogy nem lát más megoldást, mint a szakítás... Jah, és persze jött azzal, hogy ő megmondta, hogy ne jöjjek vele össze, felejtsem őt el, mert csak fájdalmat tud okozni. 

Nos, eztúton üzenem Igelnek és az összes balfasz férfinak, hogy maradjatok csak otthon és sajnáltassátok magatokat, mert ez valóban egyszerűbb, mint összekapni magatokat és korotokhoz méltóan viselkedni! Jah, és remélem amikor majd nem lesz senki, aki kiteregessen helyetted és arra is rájössz, hogy a bulizó kis pajtásaid nem fognak pátyolgatni, amikor beteg vagy, vagy amikor apád megint fasz, akkor rájössz, hogy hoppá, ilyen nőt mégegyet biztos nem találsz, aki eltűr neked ennyi mindent.
 
Pelke

Húha, nem tudjuk eldönteni hogy ez most fake vagy nem fake, talán inkább csak szeretnénk, hogy az legyen. Egy normálisnak tűnő fiúról kiderült egy csomó csúnyaság, de hát a szerelem az szerelem.

16 éves koromban kiszúrt magának egy srác egy nyári táborozás során.Másodszori ránézésre nekem is megtetszett.Édesen követett a kisváros utcáin,aranyos volt,ahogy finoman próbált közeledni, udvarolgatni  a 17 éves srácok bizonytalanságával. Tetszett a tisztaságra törekvő ,finom lelke, akkoriban lázadozó tinédzser énemet pedig külön simogatta,hogy neki is van önálló véleménye, keres,kutat,kérdez,kétkedik,a sok zombie között az egyetlen intellektuális lénynek tűnt,annak ellenére,hogy szakmunkásképzőbe járt ,én pedig egy komoly gimibe.  Én nagyon  önbizalomhiányos kislány voltam és maradtam,ezért nem akartam elhinni,hogy tetszhetem ennek a srácnak, udvarias beszélgetésekben merült ki a dolog,bár én a lelkem legmélyén szerettem volna,ha megölelhetném,mígnem egy parkaban megláttam őt és a későbbi feleségét,amint egymást nyalják -falják,évekkel később pedig külföldi tanulmányutamról hazatérvén láttam őket ,mint kis családocskát, a babájukat büszkén vivő édesapa komoran,szótlanul ült a hosszú úton kerek arcú,világosbarna hajú egérkéje mellett.Mégis boldogságnak hittem,amit látok,az én lelkem akkoriban olyan tiszta volt,hogy őszintén tudott örülni ennek a frigynek, annak ellenére,hogy ez a srác bennem olyan mély emlékeket hagyott az évek során,hogy  villámcsapást éreztem,hacsak Hozzá hasonlót láttam az utcán, remélve,hogy ő az.

N. "A bunkóságtól két diploma sem ment meg" címet adta a posztjának, de egy kicsit segítsetek nekünk, mert mi nem találjuk a bunkóságot. A mi értelmezésünkben a fiú randizott egy lánnyal, ott kiderült mindkettőjük számára hogy nem passzolnak, ezért elkezdett nála egy másik lány után tapogatózni (ami talán kicsit erős váltás, ez tény), aztán írt neki egy átlagos ismerkedős levelet (amit mi nem mutatunk meg, mert nem szabad), hátha összejön a dolog. Tényleg itt kezdődik az "undorító patkányság"?

Nagyszerű – és igazán kiábrándító - a történet arról, hogyan is próbál „udvarolni” egy huszonéves kétdiplomás több nyelven beszélő fiatalember. Úgy döntöttem, nem csak neki – Neked kedves X – hanem mindenkinek itt árulom el leveledre válaszom, és egyben a véleményem Rólad és a magadfajtákról.

Lényeg a lényeg, tegnap a munkahelyemre egy furcsa levél érkezett „rejtélyes idegen” aláírással. Felbontottam, elolvastam, és nem hittem a szememnek. Egy fiú, aki egy szórakozóhelyen meglátott, de nem mert megszólítani, több heti kutatómunka eredményeképp kiderítette a nevem és a munkahelyem címét. Nem igazán tudtam mire vélni. A kolléganőim persze – ahogy a legtöbb nő tenné – elájultak a levéltől, a szépen megfogalmazott mondatoktól, kedves és udvarias hangvételtől. Nekem támadtak kétségeim, és e-mailt írtam azoknak a barátaimnak, akikkel együtt voltam aznap este, mellékelve a levelet is.

A lány a fiúkat hülyíti a fiúk meg őt? Nehéz eldönti, hogy ki szerelmes igazán és ki nem akar mást, csak szexet.

Kép innen.

A történet meglehetősen egyszerű, mégis rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Volt itt könny, nevetés, szánalom és még ecsetelhetném..

Tehát, a történet ott kezdődött, hogy megismertem egy pécsi fiút, nevezzük mondjuk Máténak (budapesti fejjel, hát persze miért is ne..) akivel akkor egész jól elvoltam, bár a kapcsolatunk az MSN-nél tovább nemigen jutott.. (tudniillik én ekkor még egy féléves kapcsolat közepében lehettem Norbival, ami meglehetősen gyorsan száguldott a vége felé). Egyszer Máté Pesten járt, isten tudja miért, nem kérdeztem, Ő meg nem mondta, lényeg a lényeg, találkoztunk, elvoltunk, de a köszönés illetve elköszönésféle három puszinál több nem történt.

Majd véget ért a féléves kapcsolatom, de Ő még mindig erősen jelen volt az életemben, így hát gondolván most én vagyok a soros, lementem hozzá Pécsre, ahol összejöttünk "hivatalosan" is. Eltelt egy hónap, viszonylag nyugalmasan, majd kezdődtek a problémák, engem zavart, hogy sosem látom, magyarázkodott össze vissza hogy pénz kérdés, meg idő, meg nem is tudom mit hebegett-habogott már össze, de mikor felajánlottam hogy én megyek hozzá, valahogy arra sem mindig volt vevő.. közben vészesen közeledett New Yorkba utazásom ideje (és ez magába foglalta anyukám meglátogatását is) talán ezért felelőtlenség is volt vele összejönni, de hát fiatal voltam (vagyok is :D).

A fiúk persze mindig megrémülnek, ha a szóbakerül a gyerekvállalás, de azért 17 évesen, két hónap után rákérdezni, majd egy pillantás miatt pánikszerűen elmenekülni vagy kamu, vagy soha egy le nem vetkőzhető megapara.

Az én sztorim rövid, és azóta se jöttem rá, mi a tanulsága. Akkoriban elég rosszul érintett a dolog, de ma már csak nevetek rajta.

16 éves voltam, az akkori barátom 17, és nagyjából 2 hónapja jártunk. Egy délután épp a parkon sétáltunk át (már nem emlékszem, hová mentünk), amikor szembejött velünk egy babakocsis anyuka. Elhaladtunk egymás mellett, mire a barátom rám nézett, és megkérdezte, én őtőle akarok-e gyereket. Eléggé meglepődtem, hogy hogy lehet 2 hónap után ilyet kérdezni, és mondtam, hogy még nem tudom. 

Ennyiben maradtunk, legalábbis én azt hittem, de még aznap este msn-en előadta, hogy én nem vagyok őszinte, ő igenis látta, hogyan néztem arra a babára, de ő még legalább 15 évig nem akar gyereket, úgyhogy jobb lenne, ha szakítanánk. Mondtam, hogy szerintem ez kifogás, ha szakítani akar, szakítsunk, de mondja meg az igazi okot. Teljesen kiakadt, hogy ő nem szokott hazudni, és ne sértegessem. Másnap beadta anyukám munkahelyére (látványpékségben dolgozik) azt a pár cuccomat, ami nála volt. Ennek egy éve, azóta nem köszön, és tudomásom szerint azóta sincs barátnője.

Tescóban nem voltunk, a szexig nem jutottunk el, de valószínűleg nem vettünk volna gumit, mert a pattanásaim miatt fogamzásgátlót szedek.

Üdv:
Zizi

A sztori végén nincs szakítás, pedig már az első pont után indokolt lehetne, a második után meg szinte kötelező.

Sziasztok Kedves Szakítósok!

Az elmúlt években szerzett tapasztalatokat osztanám meg veletek. Néhány tuti tippet, hogyan lehet egy komoly kapcsolatot "elmélyíteni":

1. Éppen hullámvölgyben vagytok, a párod arra hivatkozik, hogy nagyon elfoglalt a munkája miatt, és csak hétvégén tudtok együtt lenni. Megbocsájtható. De azért hétvégére is jut mégiscsak a munkából, ezért a programokat lemondva a négy fal között maradtok. Te egyik szobában, ő másikban, hogy nyugodtan tudjon dolgozni. Pár óra egyedül lét után átmész hozzá, és látod, hogy mióta külön vagytok ő meccseket néz. Megkérded, így javulni fog bármi is a kapcsolatotokban? Erre a válasz: "Édesem, nem látod hogy nincs időm veled foglalkozni?"

2. Tél, jéghideg. De te a párod miatt, mert kéri, miniszoknyában, tűsarkúban, kivágott felsőben átsétálsz hozzá. Erre az első reakció: "Miért ezt a színű harisnyát húztad fel?" Ja, és meg se kell jegyezni, hogy esetleg jól nézel ki!

3. Szeretsz főzni, vagy legalábbis próbálkozol, hiszen kedvére akarsz tenni. Ő elvileg tud, véleménye szerint istenien, de a tudománya mégis kimerül a zacsis kajáknál. Pár órája már a konyhában tevénykedsz, de ő feléd se néz, mondván nem bírná, hogy ne szóljon. Valamennyire érthető. De mikor mégis bejön,mert valami cucca a konyhában maradt, és te épp leejtesz valami apróságot a földre, akkor a "legbiztatóbb" reakció, ha hirtelen olyan dühös leszel, hogy szinte szétrobbannál, és a párod hibáztatod, hogy mennyire szerencsétlen, hogy le mert ejteni egy szelet sajtot.

4. Mozi. Kellemes időtöltés. Lehetne akár. De, hogy biztos az legyen, tartsd magadnál a jegyeket. Mikor felfelé mentek a lépcsőn megkérdezi a párod, hogy hol ültök, és csak a fele kérdést hallod, de helyeselj. Viszont, látod,hogy párod fél lépcső fokot már megtett feleslegesen, ezért szólsz neki. Erre a reakció: Olyan mértékű dühroham, hogy még te is megrémülsz, attól az embertől, akit szeretsz. Ja, és a válasz, már tudható: Mennyire balfasz vagy!

Üdvözlettel: Egy kicsilyány

Na ez tényleg egy sírós-nevetős történet, a lányt szemét módon lekurvázó-lekoptató pasival és a blogon keresztül megismert agybeteg idegennel együtt. Közben az internetes ismerkedés klasszikus buktatóival is megismerkedhetünk.

Kép innen.

Történt 2007-ben, hogy az akkori 2 év 2 hónapos kapcsolatomnak vége lett de nem ám csak snassz módon ahogy annak lennie kell, hanem elég csúnya végkifejlettel. A srácot mindennél jobban szerettem, azt hittem, ő lesz az igazi, közös életet terveztünk (20 voltam te Úristen vasat nekem de rögtön!), boldogok voltunk - október tájékáig.

 

Hetek óta éreztem, hogy nem stimmel valami de jött a szokásos önmagyarázgatós lavina, biztos fáradt, dolgozik, kimerült, majd lesz jobb is. Szemet hunytam felette. A szakításunk hétvégéjét megelőzően pénteken elaltatták a 11 éve imádott kutyámat, mondanom sem kell, padlóra kerültem. Ilyenkor az ember számít némi vigaszra, kedvességre a már évek óta meglévő párjától, de nemhogy vigaszt még annyit sem kaptam tőle, hogy fogd meg a seggem. Jobban érdekelte mikor jön hozzá a haverja, mint hogy velem foglalkozzon. Az összes vigasztalása pedig annyiból állt, hogy közölte ez így jobb és megsimogatta a fejem. Puff neki. Nem baj, naiv kislányként ezt is elnéztem neki.

 

Aznap billiárdozni mentünk (jót fog tenni a figyelemelterelés felkiáltással) a fentebb említett haverral meg pár ismerőssel. Az este folyamán pofátlanul stírölte a szomszéd asztalnál biliárdozó lányokat, a fülem hallatára kibeszélte őket a haverjával, megszólt engem, és teljes mértékben ívből tett arra, hogy én is jelen vagyok. Ezen felül nyertem valami számítógépes cuccot promóciós holmikat terjesztő csajoktól, amiért szintén csak megszólások tömkelegét és durva irigységet kaptam. Másnap reggel már a kezem sem volt hajlandó megfogni, de minden olyan kérdésemre miszerint Baj van e? Semmi baj sincs, csak paranoiás vagy! volt a válasz.