értékellek mint embert

Hm. Este Szakítós Mikulás.

Sziasztok!

Két hónapja minden nap olvasom a blogot és a kommenteiteket. Már akkor megírtam a magam történetét. Aztán kihúztam belőle dolgokat, átírtam kicsit, pár bekezdést visszaírtam, megint kihúztam. Próbáltam a lényegre koncentrálni, hogy ne egy nyafogós ömlengésnek tűnjön (ahogy Andris mondta - de őt inkább most hagyjuk). Teljesen összefolyt az egész, és még mindig nem voltam biztos benne, hogy kifejezi az érzéseimet. Tulajdonképp most sem küldeném el, ha nincs az a múlt heti telefon.

D.
 

A járókelők bután néztek, ettől még inkább nevetnem kellett - mozdulni sem bírtam. Végül egy negyvenesforma nő guggolt mellém, és kérdezte, minden rendben van-e, hogyan tudna segíteni. Mondtam, oké vagyok, csak idejét nem tudom, mikor bénáztam ekkorát. Bár mentegetőztem, hogy felesleges, boldogulok magam is (ha elmúlik a röhögő görcs), segített kerékre állítani, és összenyalábolta a szatyorból szétgurult narancsokat.

Zavarban volt ő is, én is. Bárgyú mosollyal megköszöntem jó indulatát, és biztosítottam, most már tényleg megy egyedül is, így elköszönt és elindult a metró felé.

A bámészkodók is szétszéledtek közben. Végignéztem magamon, a könyökömnél kiszakadt a pulóver, a nadrágomat csak le kellett porolni. Indultam volna, mikor észrevettem, hogy a szék első kereke (ami beakadt a járda repedésébe), valamiképp kibicsaklott, nem fordul egyenesbe. Kézzel próbáltam hajlítgatni, aztán néztem, lett-e eredménye, de semmi. Már épp csörgetni akartam a srácokat, mikor elém áll a nő, és kérdezi, biztos ne segítsen-e, mert látja, valami nincs rendjén.

Ciki volt, de mivel nagyon erőltette, engedtem, hogy eltoljon az irodába. Közben általános dolgokról beszéltünk, próbáltam viccelődni, mielőtt feltenné a hülye kérdéseket, vagy elkezdene sopánkodni, hogy jaj, milyen rossz lehet stb.

Egy nő mindig lelki terhek hatására változtat hajhosszt, színt, fazont, ez tény.

Kedves Blog,

Nem hétköznapi történet, még kevésbé hétköznapi szakítósmondattal.
(fontos infó: én vagyok a lány)

Amikor elkezdtem az egyetemet, épp életem legmeghatározóbb szerelmi csalódását próbáltam gőzerővel kiheverni. Ez azt jelentette, hogy az egy szem magyar szakom mellett nem kevés fennmaradó időt szinte teljes egészében a haverok-buli-kisfröccs elvnek szenteltem. Év elején bekerültem egy társaságba, ahol megkaptam a szükséges szellemi javakat is: sörözések, hatalmas beszélgetések, elmélkedések, minden, ami egy friss bölcsésznek a boldogságot jelenti (azóta hálistennek a javát kinőttem, de akkor még igencsak bölcsészként szemléltem a dolgokat :).

A társaságban volt egy srác, aki határozottan értelmes volt, sokat olvasott, rengeteget lehetett vele beszélgetni, és nem is volt egy hányadék kinézetű. Egyre inkább kereste a társaságomat, úgy tűnt, hogy az érdeklődés részéről nem csak baráti jellegű. Tetszett is meg nem is: ideális pasi-alapanyagnak tűnt, de úgy éreztem, hogy még nem vagyok túl az előzőn, és cseppet sem voltam biztos benne, hogy bele tudnék kezdeni egy komoly kapcsolaltba.

Aztán jött egy házibuli, mi a kertben ültünk a hintaágyon egymás mellett, ő kinyilvántította, hogy engem akar, az sem érdekelte, hogy bizonytalan vagyok, én meg felvilágosítottam a lelkiállapotomról, ugyanakkor nem utasítottam el, gondolván, hogy akár még jól is elsülhet a dolog. Aznap mindez még csak verbális szinten, egy puszi sem volt, csak hazakísért és megbeszéltünk egy másnapi találkozót.

Másnap kocsmázás kettesben, megvolt az első csók, és ezzel pontosan egyidőben megvilágosodtam: nekem NEM ez a pasi kell. Hát hogy is mondjam... a porszívó hozzá képest felüdülés lett volna, a szemgolyóim a művelet alatt kb a torkom környékére vonultak vissza a vákuumtól, nem semmi volt a srác szívóereje... ebben a szakítás utáni állapotban egyáltalán nem volt kapacitásom arra, hogy csókolózni tanítsam szegényként, úgyhogy ha jól emlékszem még aznap este szakításra került sor. Az indok valami olyasmi volt, hogy rájöttem, hogy én erre még nem vagyok kész stb stb, ő meg csak nézett bánatosan.

Ma az internetes ismerkedés egy speciális vállfajával ismerkedünk meg: az erotikus társkeresők világával.

Az adatlapom mögött meglátott engem… történethez kapcsolódhatna az enyém is.

Közel a 30-hoz, pár eseménytelen év után gondoltam, én is megpróbálkozom a társkeresőkkel. Tudom, nem vagytok jó véleménnyel ezekről az oldalakról, de a környezetemben több pár is így ismerkedett meg. Persze nem lehet mindenki olyan mázlista, mint az egyik ismerősöm, aki már az első levelezőpartnerével szerelembe esett és azóta már házasok.

Tavaly szeptemberben regisztráltam egy normál társkeresőre. A sok levél és érdeklődés legyezgette a hiúságomat. Idővel rutinos lesz az ember, már egy-két levél alapján tudja, ki az, akivel érdemes foglalkozni. Megismerkedtem egy sráccal, aki szeretőt keresett a meglévő kapcsolata mellett. Furcsa, de ahogy idősödöm a határok tágulnak. Huszonévesen nem tudtam volna elképzelni, hogy önként magamra vállalom a „ketteske” szerepét, de úgy voltam vele, hogy amíg megtalálom, akit őszintén és önfeledten szerethetek és aki viszont szeret –megpróbálom jól érezni magam. Ez a srác említette, hogy egy erotikus társkeresőn is fent van, nézzem meg. Gondoltam nem veszthetek semmit, hátha ott is vannak értelmes emberek. Vannak. Elképzelni sem tudjátok, mennyi intelligens, diplomás férfi bújik meg egy-egy reg. mögött (persze nagyon sok a perverz is). A regisztrálásomat követően nem sokkal írt nekem –hívjuk így- Péter. Ő 35 éves, politikával foglalkozik. Komoly, intelligens, okos férfi. Nagyon imponált a kedvessége, a figyelmessége. Hosszú levelek, órákig tartó chatek következtek- éjszakába nyúlóan. Az egyikben egyszer megemlítette, hogy ő nős, két gyerekkel- de nyitott házasságban él (ezt máig sem értem, hogy legálisan hogy tudja valaki tolerálni, hogy a párja eljár mellőle)… Időt kértem, hogy átgondoljam (előtte soha nem voltam szerető). Megértett, de nekem akkor már mindegy volt- elvesztem… Már másként gondoltam rá, mosolyogtam, ha eszembe jutott. Imponált, hogy minden területen képben van, hogy gyermeki lelkesedéssel tud mesélni, hogy árad belőle az érzékiség és a szenvedélyesség. Mindehhez társult egy visszafogottság, ahogy ő mondta „félénkség”. Ezt azért nem hittem. 

Fake? Photoshop? Volt már? Gipszstukkó, masszázs zuhanyfülke, aranyfülbevaló? Csak én nem láttam ilyen egyetemistákat 2001-ben?

Sziasztok!

2001-ben megesett történetem osztanám meg veletek. Két szakítás is lesz benne.
A  főszereplő: Kamilla, Lilla és Józsi (álnevek, utóbbi jómagam.)
Ismerkedés színhelye: Szentkirályi utca, egyetem előtt (valós). Szóval, itt jöttem össze Kamillával, igazi cicababa kinézet, hosszú szőke haj, kék szem, jogász a lelkem. Közben akkor volt az életemben Lilla is, aki teljesen ellentéte volt Kamillának. Ő olyan igazi dögös, na most aztán azonnal hanyattdöntőm és rézmozsár típusú nő.
2001 novembere. Lillával este 7-kor a Gellérthegyen smárolunk és simogatom brutális melleit, de nmála az erkölcs az első, 3 óra múlva Kamilla lakásán nézünk filmet és szeretkezünk. Egy hétig megy ez így, majd elutazom Törökországba.
Onnan mind a két csajnak SMS-hegyek. (Telefonszámla: brutális. Cég nyel egyet és fizeti.)
Mind a kettő jönni akar elém Ferihegyre. Én csak Kamillát (a cicababát) akarom, Lilla mellékvágány, ha hazamegyek dobom - mondom magamban.
Kamilla jön is, reggel érkezem. Nálam egész nap sex. Lillát este hívom, mikor Kamilla el, mondja menjek át és dugjam meg. Mondom magamban, ez lesz a búcsú.

A blog rendszeres olvasói tudják, hogy imádunk az olvasóinknak kedveskedni, csütörtökön eljön a Szakítós Mikulás a Főbe-járatba, és porig aláz mindenkit, és itt még nincs vége az ünnepi szezonnak, mert már olyan is van, hogy Szakítós Jézuska. (Kitaláltuk, hogy legyen.) A Szakítós Jézuska az olyan, hogy szereti művészeteket, a szép magyar verseket és a szép magyar designokat. Nem volt még nálunk játék, most kipróbáljuk milyen az. Gyertek, játsszatok, nyerjetek.

A lényeg.

Mi vaaan?

Igen, merülj alá a gondolataidba, és költs egy igazi szakítós verset! Természetesen nem a kortárs magyar költőket szeretnénk karácsonyra meglepni (őket is, ha olvasnak minket, ld Karafiáth), hanem azt szeretnénk, ha Te kedves olvasó, számodra szimpatikus stílusban megfogalmaznád a szakításodat! (Szakítósversre itt találhatsz példát, Tosoki Áron csodálatos blogján megnézheted, mit értünk mi költészet alatt.) Lehet a mű - kedved szerint - édes-bús, felszabadult, szánakozó, kuttúráttan anyázós, egyszerűen vidám vagy éppen vitriollal fűszerezett, csak arra ügyelj, hogy a szakításról szóljon, forduljon elő benne a FORMA szó, illetve a megnyerhető ajándékok közül egy vagy több tárgy neve!

Mikor?

Most. December 8. és 14. között (eredményhirdetés december 15-én, ugyanitt)

Hová küldd el?

Küldd szakítós versedet a szakitshabirsz@gmail.com e-mail címre, „FORMA” tárggyal!

Mi az a megnyerhető tárgy?

A 10 legjobbnak ítélt költemény – amelyet persze a játék után közzé is teszünk - beküldője egy-egy formás ajándék tulajdonosa lehet!

Kisorsolunk 2 szett Moufles duplakesztyűt, 2 szett Heart2heart fésűt, 1 Fotofalls képtartó állványt, 2 Chocolate számológépet, 1 Ouch! voodoo fogpiszkáló-tartót, 1 Sun jar napelemes befőttesüveget és 1 Tallulah ugróállatot – tekintsd meg a képeket vagy, további részletekért, a FORMA vadiúj honlapját!

(Kedves Játékosunk! Ezúton tájékoztatunk, hogy a játék során egy címről csak egy levelet veszünk figyelembe, játszani 2008. december 14-én éjfélig lehet, az ajándékok képei illusztrációs célt szolgálnak. A játékra beérkező e-mailek adatai automatikusan rügzítésre kerülnek a FORMA adatbázisában, a FORMA az e-mail címekre a jövőben hírleveleket kíván kiküldeni, a tudomására jutott adatokat harmadik félnek nem adja át. A játékra való jelentkezéssel, azaz részvételi e-mail küldésével automatikusan elfogadod a fenti feltételeket. Megértésedet köszönjük.)

Egy fiú tanitásával kezdjük a hetet: a szerelem fontos, becsüljük meg. (Egy elmélet szerint egy kapcsolat kiheveréséhez az együtttöltött idő felét <más elméletek szerint a dupláját> kell leülni, utána szabadul az ember.)

Megtalálni és elveszíteni a nagy Ő-t.

Az én történetem nem egyedi. Miért írom le mégis? Azért, mert csak kevesen merik felvállalni, hogy saját maguk tették tönkre a kapcsolatukat, és ezért csakis ő és nem az a másik a hibás. Én most megosztom veletek a történetem, hátha valaki tanul belőle, és nem követi el ugyan azt a hibát, amit én elkövettem.

Aki egyszer már megtalálta, de elveszítette azt a bizonyos nagy Ő-t, az tudja mit érzek, az megérti amit átéltem, amit átélek. A veszteség mellett nekem szembe kell néznem azzal is, hogy csak magamnak köszönhetem, hogy elhagytak. Megérdemeltem. Nincs ezen mit szépíteni, de ettől még rohadtúl fáj.

Levélírónk választ vár, de addig is rögzítsük az örök vasárnapi szabályt: interneten nem ismerkedünk. Tényleg, szerintetek viccből írtuk a szakítóskönyvet?

Internetes társkeresésre adtam a fejem. Első „élményem” igen negatív, ezt osztom meg most veletek. Mai napig nem értem a történteket, nem is valódi szakítós-sztori, hisz nem is volt klasszikus értelemben vett kapcsolat. Csúnyán átvertek, nnna. Vagy nem is tudom.

Szóval, a pasi első levele számomra igen figyelemfelkeltő volt, leírta, mennyire várta már egy ilyen karakter feltűnését, mint én. Erre rá is kérdeztem rögtön, miféle karakternek lát engem, ami így felkeltette az érdeklődését? Válasz erre a konkrét kérdésemre nem érkezett, de azért elkezdtünk levelezgetni. Kicsit úgy éreztem, sikerült meglátnia az adatlapom mögött engem is...

Mai szabály: hajnali 3-kor ne hívjuk a párunkat részegen azzal, hogy eddig dolgoztunk, és pont lekéstük az utolsó metrót, mert az nem szerencsés.

Kedves szakítós blog!

Mint annyian, én is sokat gondolkodtam, hogy érdemes e megírni az én kis történetem, de aztán úgy döntöttem hátha érdekesnek találjátok... Nem tudom kirakjátok e, nem fontos, de mivel még elég friss a dolog, hát megosztom másokkal...