értékellek mint embert

A retro vallomások idejét éljük, tegnap egy fiú emlékeztett minket a vonalas telefon borzalmára, ma arra az időkre gondolunk vissza nosztalgiával, amikor még egy családra egy mobiltelefon jutott, amit az esti tévézésnél körbeadtak, hogy eldöntsék, ki küldhette a szakítósms-t?

Kedves Szakítós!
Mivel a kommentekből azt vélem kihallani, elégedetlenek a bloglakók - még egy jót mocskolódni sem lehet a posztokon az utóbbi időben - úgy gondoltam, klaviatúrát ragadok, és megírom egyik régi történetem.
Az évszám 2001, a helyszín a középiskola, én (a lány) 16, a fiú 17, osztálytársak, nem mellesleg haverok. A kapcsolatot részemről kb. 2 hónapos (akkor olyan soknak tűnt!) epekedés előzte meg, a haveri társasággal töltött estéken bús sóhajtások stb.
Aztán a májusi osztálykiránduláson megtörtént a csoda, összejöttünk! Állandó együttlógás, mozi, mély beszélgetések, hatalmas csókcsaták, nyakkiszívások, de semmi több. A blog tinisztoriait olvasgatva néha tényleg nem tudom eldönteni, szégyelljem magam, vagy büszke legyek, hogy nekem 16 évesen ennyi volt a járás. (Na jó, igazából el tudom!) Egy szó mint száz, nem volt velkámszex...
A dolgok szépen folydogáltak a maguk medrében, végetért a suli, eljött a nyár, és vele a szörnyűűű vég (hehe). Nekem  egy három hetes (milyen rengeteg időnek tűnt akkor!) nyelvtanfolyamra kellett mennem egy messzi városkába.

De utáltam a vezetékes telefont, főként amíg nem volt saját készülékem a szobában! Anitaaaaaaa, valami fiú keres telefonon, és akkor ott az íróasztal és a tévé között a nappaliban kellett volna ezt meghallgatnom...."Tényleg elfelejtettem hogy nekem van barátnőm." - ehhez nem tudok mit hozzáfűzni. Szegény Móni!

Sziasztok Szakítósok!

 

Egy régi történetemet szeretném megosztani veletek. Igazi fiú szopat történet lesz:D:D:D

Szilveszteri buli nálunk (valamikor nagyon régen, kb általános iskola 8. osztálya).
Adott egy tök jó haveri társaság, akiket nagyon bírtam. Kivéve egy embert nevezzük őt Balázsnak.(Őt kifejezetten utáltam;) )

Balázs az este folyamán egyre nagyképűbben hangoztatta, hogy felszedi az egyik csajt a buliról. A lányt nevezzük Móninak.
Sajna Balázs kudarcot vallott...
Persze nem véletlenül, gondoltam inkább én szedem fel a csajszit.

Összejöttünk, másnap még átmentem hozzá. Smárolások, ennyi...

Utána valahogy elfeledkeztem Móniról, nem kerestem. Nem mondanám hogy tudatosan csináltam, tényleg elfelejtettem hogy nekem van barátnőm.

Ha kereskedelmi csatornák teletextjén még ma is szoktak csetelni ismerkedési szándékkal, akkor ezt is fel kellett volna venni a szakítós TO DON'T listánkra.

A Tilos Rádió Kolorlokál című műsorában ma 9 órától mi leszünk a téma.

Sziasztok!

 Rövid, de velős történetem az ezredforduló előttig nyúlik vissza, amikor még nem volt túlságosan elterjedt az internet-használat.
 Zsenge tizenhat éves bakfisként jó ötletnek tartottam az egyik kereskedelmi csatorna teletextjén, sms-ben chatelni. (Fiatalság, bolondság, tudom. :D)
 Találtam is magamnak egy rendkívül szimpatikus, jó humorú, intelligens fiatalembert. Sms-ek, telefonok jöttek-mentek hetekig, tetszett a hangja, a stílusa, a gondolkodásmódja. Akkor még idealista lévén nem érdekelt, hogy nem tudok semmi konkrétumot a külsejéről, belementem egy vakrandiba, mondván "nem baj, ha nem az esetem, legfeljebb beszélgetünk egy jót, végülis nagyszerű, értékes embernek tűnik".

Azért jó az egymondatos szakítás, mert tényleg nem kell utána semmiféle magyarázat, kommentár, ha így gondolja, ez van.

Sziasztok!
Velem a következő szöveggel szakított minden különösebb előzmény nélkül egy srác: "Szeretlek,szerelmes vagyok beléd. Le tudnám veled élni az egész életemet, de nélküled is"
L

Egyszer már volt egy Tövismadarak típusú szakításunk, most egy szomorú fiú meséli el, hogyan csinálta meg majdnem a barátnőjét egy jezsuita szerzetes.

A kép csupán illusztráció

Ó, mélyen tisztelt Szakítóblog!
Kesves Anita és VL!

Mindenek előtt, engedjétek meg, hogy gratuláljak a könyvhöz!
Másrészt szeretnék előrukkolni egy szakítós sztorival is, egy dupla
szakítással, hiszen egy félrelépés miatt nem csupán a barátnőmet
veszítettem el, hanem a Katolikus Egyházba vetett hitemet is.

Egy kétségbeesett fiú levele, aki eddig csak idióta nőkkel találkozott: az egyik napjában hetvenkétszer hívta, a másik meg minden pénteken szakított, hogy legyen búcsúszex.

Üdv!

Alkalmi olvasó voltam mostanáig, először írok ide. Független fickó, 35 évesen. Szóval, szakítás. Olyan kérdésekre keresem a választ, ami szerintem nemcsak engem foglalkoztat.  Vajon miért van az, hogy a nőknek sokkal könnyebb a szakítás? Legalábbis velem. Konyec, készen vagyunk. Hősnő balra el. Tudom, van aki sokáig kergeti még a volt kedvesét (fut a befektetése után) de nekem ez nem megy. Azt sem kérdezem meg, hogy miért. Minek? Nyilván valami baj van velem, akkora, amit nem tudtunk megbeszélni. Jelzem, tudom mi a különbség a „figyeljmárrámkicsitjobban” és a tényleges szakítás között, de az előbbit teljesen értelmetlennek, leginkább álságosnak tartom. A gond csak akkor ha van, ha rábólintok, ok, vége. Ti. ezzel a taktikázással megy kukába az egész... Tehát, a nők mondjuk egy óra alatt letudják az egészet. Bezzeg ha én szakítanék!!! Feltétlenül éreztetni kell velem, hogy aljas áruló vagyok, csatornatöltelék, szemét vagy legalábbis előgerinchúros. Tisztelet a kivételnek, de mit kezdjek azzal, akivel 3 éve derűs két héten át volt némi közöm és azóta is heti rendszerességgel „tévedésből” elküld nekem esemeseket? Harmincon túli felnőtt nőről van szó!

Megvolt a nagy könyvbemutató, úgyhogy szemlézzük, miféle dolgok jelentek meg róla, hogy meg tudjuk mutatni majd az unokáknak. Rádióban jók vagyunk: voltunk az MR2 - Petőfin, a Rádió Cafén, és leszünk a Kossuth Rádióban. Printben is jók vagyunk, voltunk a Metropolban és a Bors is duplaoldalt szentelt nekünk. Onlineban a Független Hírügynökség hírével, a Stop.hu recenziójával, és a Velvet csodálatos cikkével találkoztam, és nyilván az Indexkönyv is promózza a könyvet.

Hajtás után részletesen.

A Guns 'N' Roses már több kapcsolatot is tönkretett, egyszer egy lány azért nem ment el egy randevúra, mert dolga volt: Axl Roset szerette volna rajzolgatni. Mit szólt volna, ha elbiciklizik mellette Slash? 

Kedves bloggazda, bloggazdáné és kommentelők!

Egyszer már küldtem nektek egy sztorit a biszex, perverz művészről,
most megosztok veletek egy habkönnyű tini-kalandot is.

Gimnázium utolsó évében kisvárosunk egyetlen valamirevaló
szórakozóhelyén (ejtsd: kocsma) összeakadtam egy Slash-re messziről és
hunyorítva hasonlító sráccal. Az említett mulatóhelyhez igen közel
laktam, egy sarokra, így gyakorlatilag mindenki, aki "hazakísérni"
vállalkozott, nagyot koppant, és a kb. öt perc alatt elért
nagykapunkban próbálta behozni azt, ami helyett eddig csevegésre
pazarolta az időt. Így mindig a házunk (és egyben az utca) sarkán
kíséreltek meg levenni lábról. Senkinek sem sikerült, ezért persze
mindig új randit voltak kénytelenek kérni. :-D
Nos, ekként ismerkedtem meg a fenti Slash-szerű képződménnyel is,
akivel másnap estére beszéltük meg, ugyanoda, a házunk sarkára,
mondván, most elkísér visszafelé is, a kocsmáig.

Hát ezen is túl vagyunk végre valahára: tegnap este a Parázsban megünnepeltük, hogy megjelent a szakítóskönyv. Én a változatosság kedvéért halálra izgultam magam, mert egy paranyanya vagyok, de szerintem nem volt ez egy rossz muri.

Karafiáth Orsolya egészen jó választásnak bizonyult (bár ő jelentkezett a feladatra, mert őszinte rajongónk), szerintem kiválóan levezényelte az eseményt, bár amikor a felvezetőjében azt mondta, hogy ez a könyv, olyan mint a vécépapír, akkor láttam, hogy vl-ben elpattant egy húr. Szóval Orsolya viccesen bemutatott minket és felvezette az est fénypontját, a TÁP Színházat.

A TÁP-osok hozzájuk méltó színvonalat hoztak: szenzációs mini-darabot adtak elő a szakítóstörténetekből, és annyira jól sikerült ez a kis előadás, és annyira szerették ők is csinálni, hogy beszélni fogunk a folytatásról. Négy színész: Adorjáni Bálint, Csúz Lívia, Dankó István és Kulcsár Andrea adtak elő történeteket: a Liszt Ferencet (A Liszt Ferenc téren csakis Liszt állhat) a Parázs-Varázs, Szobi - Szondi utcára írták át, a Na megyek sz...rni! előadásmódja egyszerűen csodálatos volt (különösen Adorjáni Bálint), volt még A konyhában hátulról, az Új láb, új élet, A lakáskulcsom nagyon rossz helyen volt, és most hirtelen több nem jut eszembe, írjátok meg kommentben, hogy tetszett nektek.

Utána Karafiáth a színpadra hívott néhány jelenlévő bátor szerzőt, akik felvállalták a történeteiket, és őket kérdezte a miértekről és a hogyanokról, hát, aki ott volt, az tudja, hogy nem volt tanulságmentes a kérdezz-felelek, de most finom vagyok és nőies.

Volt még eszem-iszom, meg sok-sok dedikáció, kaptunk az őskommentelőktől ajándékot, mert ez egy ilyen blog (köszönjük!), nyilatkoztunk a Kossuth Rádiónak (Közelről című műsor), beszéltem a Bors kollégájával (hétfő, duplaoldal), és a Velvet is ott volt, fotóstul. Ma délután pedig Karafiáth beszélgetett Legáttal a szakításokról a Rádió Cafén, szerintem vicces is volt és érdekes is, Legát azt mondta, hogy bár ő sem járt el mindig úriemberként, de a könyvben veszélyesebb történetek vannak, mint amiket ő meg mert magának engedni fiatalkorában (esküvő előtt egy héttel lefalcolni.)

De írjátok meg Ti, hogy éreztétek magatokat!

Képek:

Lássuk be, ez az ideális szakítósblogos történet, amiben találunk unalmas kapcsolatot házassággal megmenteni akaró párral, dugni vágyó férfival, aki a belváros tetején pezsgőzik egy idegen csajjal. De már mindenki az öt órakor kezdődő könyvbemutatóra készülődik, ugye?

Sziasztok,

küldöm a sztorim, ami valószínű heves reakciókat vált majd ki a nyájas közösségből. De hát a cél ez.

Szereplőink J (férfi, 30-), A (nő, 20+), N (nő, 20-). J és A hosszú, kiegyensúlyozott kapcsolatban éltek, ám egy idő után elérte őket a végzetük. Dönteni kellett: házasság, vagy a megszokás felismerése. Egy ilyen helyzetben előfordul, hogy az emberek meginognak, keresik a saját határait, hogy döntést tudjanak hozni. Hát ez az alaphelyzet. A történet nem kevés jellemhibát mutat majd be. Szóval lehet fikázni és osztani ezerrel a szereplőket, illetve abból kettőt minimum!
Amikor a kapcsolatban már érezhető volt a döntés előkészítése, felbukkant N. N csinos és vonzó, és persze belemegy a játékokba J-vel. Ez máris érdekes volt, hiszen J közölte vele, hogy komoly barátnője van, akitől nem kíván megválni, de kisebb flörtökbe benne van. Előbb-utóbb egy romantikus nappal a belvárosi ház tetején pezsgő kíséretében egy komoly nyálcsere történt J és N között. Ezután a történések felgyorsultak, legalábbis ahhoz képest, hogy J és N ritkán találkozott. Néhány héttel később egy feledhetetlen közös estét töltött együtt a J és N. És itt egy kis kitérő. N nem volt szerelmes, viszont szerette a szexet, de nem feküdt le mindenkivel ( ettől még MNK). J szerette a szexet, jelenlegi kapcsolat A-val lapos volt, kereste a lehetőségeket ( nyilván MPG). És ekkor jött J korszakalkotó ötlete: A-tól megkapja a szerelmet, amit -hangsúlyozom- tud viszonozni, N-nel pedig flörtölget, mondhatni szexpartnernek tartja. N egy kicsit furcsának tartotta a gondolatot, de belement. Végülis mindenki happy, sok szex, kiegyensúlyozottság. Továbbra is Démoklész kardjaként lebegett a házasságot eldöntő kérdés. J beszélt erről sokat N-nek, és egy este N annyit mondott, hogy " Hülye vagy?! Vedd már el A-t! Mire vársz még?". Hát, hogy J kényelmes volt-e vagy döntésképtelen, nem egyszerű megítélni, de ez segített a döntésben: nyilvánvalóvá tette, hogy N-re hosszútávon azért ne nagyon építsen. J beadta derekát, lánykérés, döntés stb. ( Most már azért jönnek a komolyabb hibák is). Miért ne tartsuk meg N-t is?! N-ről azért derülnek ki dolgok: szereti a parti életet- nem is annyira a szex része, mint a drog része izgi neki- J-nek ez már annyira nem jött be. De efelett szemethunyunk, szeretőnek jó lesz. Aha! Frászt! Úgy alakult, együtt tudnak lenni, J és N, 3-4 éjszakát folyamatosan. Gyönyörű, romatikus együttlétek. N közli, és ez durva pillanat: (na, mit gondoltok????) beleszeretett J-be! Basszus! Most mi a franc legyen?! Egyik csaj már megkérve, föld fölött járkál egy méterrel, a másik meg olyat lépett, amire J nem számított. Ja, és J és A között egyre jobb a kapcsolat. J dönt: A mellett. Búcsúszex nr1. Gumi nem használatos. :) Pár hét eltelik: J rájön- a francba, ő is szerelmes N-be! Nem, nem is inkább fellángolás. Na azt viszont hagyjuk, majd elmúlik. J kb kezd rendbe jönni, de N nem. Ahogy közeleg az esküvő, egyre inkább érzi vesztét. Találkozások nincsenek, na jó búcsúszex nr2 azért volt. A fenébe Nr3-is. De J itt véget vet a numeráknak. Total breakdown N-nél. J próbálja feldeni az egészet, nagyjából sikerül is. Esküvő megtartva, A boldog, J boldog, N ment gyökérnek levesbe. Szakítós duma- és emiatt nincs még vége a sztorinak. N:"Ne hívj többet, kérlek!" J:" Ígérd meg! Ha nagyon nagy baj van, szólsz! Azért, mert nem vagyunk együtt, nyilván szeretlek még. Ha tudok segítek!". Mondjuk ennek a mondatnak volt alapja, N egyátalán nem élt biztonságos életet, és J tényleg megszerette N-t. Szóval esküvő utáni óriási élet J és A között. J kezdi feledni N-t. Egyszercsak hónapokkal később jön az email N-től: baj van. A francba, mi történt. Drog, rendőrség, prostitúció, gyilkosság, minden. Ezek a gondolatok jártak J fejében. A baj tényleg nagy, de más jellegű: N családjában többen meghaltak ( nem egyszerre, csak szerencsétlen egybeesés), többek közt édesanyja is. Teljes összeomlás megint. És hát J segít. De mind a ketten tudják, hogy ez nem jó. N nem építhet J-re. J elkötelezte magát. A szívás: a találkozás mindkettőjükben iszonyatos erővel felhozta a régi emlékeket. De már nem lehet változtatni. Így megbeszélik hogy nincs több találkozás. Búcsúszex nr4 már nem volt, sőt a közelébe sem kerültek az esküvő óta. Hogy mi a folytatás? Ki tudja. Remélem J és A élik tovább életüket, N pedig magáratalál. Vagy J és N talál mégis egymásra? Csak nem. De akkor N hogy lesz boldog? És A? Ő szerencsére nem nagyon tud az egészből semmit. J becsülje meg A-t, és a szerencséjét, és a titkot vigye sírba, ha tudja!

üdv