értékellek mint embert

Csodás sztori: borzalmas plázarandi memóriakártya-vásárlással megbolondítva, amelyben a végső fegyvert is be kell dobni: kamutelefonhívás egy jóbaráttól, váratlan és halaszthatatlan programmal lehet csak kimenekülni az üzletházból.

Sziasztok,

tudom, hogy ez nem egy szakitás története lesz, hanem csak egy randinak induló vminek a storyja, de talán tanulságos lehet mindenki számára.

Történt az, hogy találkoztam most pénteken egy pasival. Előzménynek talán elég annyi, hogy sokáig nem akartam vele találkozni, de mindig mesélt nekem arról, hogy ő mennyire odaadó egy kapcsolatban, és blabla, mondom kitudja, ilyen jó party és még velem akar találkozni, akkor miért hagynám ki?

Aznap, azaz tegnap, későn végeztem, persze ő 5után irta a szia drága milyen napod volt smst (nemszámit, hogy 3óra múlva ezt személyesen el tudom mesélni) nem válaszoltam rá, mert még dolgoztam, persze megtalált msnen is, arra sem tudtam irni, de még fel is hivott ezekután.

Ha az ismerkedés legelején felfedjük az internet hasábjain titkon vezetett naplóinkat egymás előtt, akkor a saját, személyes ún. énblog nemcsak a kapcsolat építésének lehet fontos építőköve, de a szakítás lebonyolítására is éppolyan alkalmas felület.

Hahó Szakítós,

Mivel a legutóbbi általam olvasott levélben az író hiányolta a MNK-ra végződő leveleket, úgy döntöttem, hogy eljött a nagy pillanat, akkor jöhet az én történetem. Mivel sikeres ember nem lettem és már nem is lehetek, így megtörtént velem az az eset, hogy beregisztráltam egy társkereső oldalra és ott kezdtem el ideális hölgyemény után kutatni. Legnagyobb meglepetésemre rá is bukkantam egy nőre (nálam jó három évvel idősebb volt ő, harminctól épp egy lépésre), akivel normális leveleket váltottam, s egy jó hét után megejtettünk egy találkát. Egy étterem lett a célpont, kis vacsora és valami megmagyarázhatatlan dolog, ugyanis az első pillanattól jól éreztük magunkat, hajnali háromig együtt, első csók meg minden – szóval igazán korrekt kis randi. Másnap megint találka, órákig beszélgetés, utána még sms-ek, de jó veled, alakul a dolog, boldogság, minden. Ment ez így néhány napig, bár alig találkoztunk, azért volt lila felleg, meg érzés, hogy akkor ezt most az, és végre találtam valakit és mennyire jó nekem (és remélhetőleg neki is).

Most aztán dobhatjátok csuklóból az MNK-kat, ez most tényleg az a helyzet, de mi mást lehet várni egy 17 éves lepedőakrobatától.

Kedves szakítósbloggerek!

Rendszeres olvasótok vagyok, mostanában azonban észrevettem, hogy
kevés olyan történet volt a blogon, aminek elolvasása után kéjes
vigyorral dőlhettem hátra, hogy hát igen, MNK. Pedig eleinte rengeteg
ilyen történet volt, így mindig jól esett vígsztalódni, hogy nem csak
velem szemetek a nők, mással is előfordul. Így most szeretnék küldeni
egy történetet, ami körübelül 2 hete esett meg velem. Én a fiú 21, ő a
lány 17 éves.

Megismerkedésünk története nem túl izgalmas, így most abba nem mennék
bele. Maradjunk annyiban, hogy az első randi ágyjelenettel végződött,
a telefonjába "szerelmem" néven kerültem bele, és egyszerűen
fantasztikus volt minden. Úgy éreztem, hogy 2 csalódásokkal és nem
működő kapcsolatokkal teli év után most végre van valakim, akivel
mindkét oldalról dúl a szerelem és nem is akárhogy, hanem ahogy a
mesében is van, első látásra. Így telt el kicsit több mint egy hónap.
Mondjuk közben is furcsáltam a kapcsolatunkat, egy buliban se voltunk,
se moziban, általában nála töltöttük az időt hosszú beszélgetéssel és
persze a lepedő gyűrésével. Azonban mégse mondanám csak testi
kapcsolatnak, szerelmesek voltunk. És nem is én kényszerítettem ilyen
tevékenységre, általában mindig kitaláltam valami programot, de csak
az volt rá a válasz, hogy "Á, most nincs kedvem, inkább gyere át".

Túl szép volt, hogy igaz legyen: borzalmas első randi, aztán mégis reményteljes folytatás jóéjtpuszikkal és plüssállatkákkal. A Valentin-napi meglepetéshétvégére azonban a borzalmas húsvét következett, ami egy üres helyet képez a történetben, nem tudjuk mi történt ekkor, várjuk a kommentben a megfejtéseket.

A végtelen szappanoperák helyett ismét az egyszerű, hülye szövegekkel lezárt történetek kora jön. Mert nincs is a világon szebb, két szomszédos faluban dobogó szívnél, amelyet összeköt egy híd - kivéve ha azt éppen felújítják, és csak kerülőút van.

Csak azért döntöttem amellett, hogy megírom a történetemet, hogy visszacsempésszem egy kicsit a régi blog hangulatát...Az én történetem 4 éve kezdődött és nagyon hamar be is fejeződött, úgyhogy én is rövidre fogom: Egy kisfaluban élek, ahova akkoriban nagyon sokan jártak le szórakozni egy színvonalas klubba. Ott megismertem egy srácot, aki 25 km-re lakott a falunktól és összejöttünk. A két helységet két híd választotta el egymástól. A srác 25 éves volt én 20 és ő már keresett, nem is rosszul.

Nem volt semmi különös a kapcsolatban, csak az ismerkedési fázisban voltunk, amikor két hét elteltével jött az első akadály amivel a kapcsolatunk nem tudott megbírkózni: az egyik hidat a két helység között lezárták felújítás miatt és csak 10 km-es kerülővel lehetett eljutni a falumba.

Szép lány - szép alma - ezzel szép metafora/aránypárral nyitom meg a szakítások újabb hetét. A szemét, belülről rohadó lányok mindig magasak, csinosak, szép mosolyúak, és ha megfigyelitek, mindig a világ végén laknak.

Már egy ideje olvasom a bloggot és úgy éreztem, hogy lefirkantom a saját - kis rövid - sztorimat is; én nagyon sokat tanultam belőle, legyen nektek is ilyen szerencsétek -  kívánom nektek. Szóval én a fiú, ő K. a lány , 2005 ősz, Budapest. A gimi után, életem legszarabb nyara után (szintén egy lány miatt, de az egy másik történet), rájöttem, hogy a nők is emberek és nem szabad oly görény módon viselkedni velük, mint ahogy én azt tettem.

Szóval egyetem, bulik, ivászat és leépülés. Már november volt mikor találkoztam vele az egyetemen. Én elsős, ő is. Magas, csinos, szép mosolyú, pont az esetem. Első randik: karamellás cukor, tea, kávé, gyros...Első csók egy lepukkant kocsmában, szóval, ha nehezen is, de elkezdtek mozogni a fogaskerekek, egy hét, két hét, egy hónap. Én a legboldogabb fiú e világon, ő is annak tűnt. Már akkor feltűnt, hogy szereti, ha neki van igaza, ha az van, amit ő akar. Egyszóval akaratos volt, és ha nem az volt, amit ő akart akkor morgás és hiszti lett a vége. Ezt általában részemről talpnyalás és a megalázkodás követette-, amit fajtámból adódóan (fiú) nehezen viseltem és viselek-, de leszartam ezt is, mindent, mert hinni akartam, hogy végre velem is történhet valami jó. (hogy arról már ne is beszéljünk, hogy az én szexuális vágyam és az övé még köszönő viszonyban sem voltak.)

Gusztustalan történet következik, de jó lecke, hogy a Google tényleg jóbarátunk, leendő párkapcsolatunk nevét mindig üssük be a keresőmezőbe, hogy megtudjuk, milyen munkákat vállal és mennyi pénzért.

Ez a sztori nem is igazán szakítás, de annak is felfogható.

Pár napja találkozgattam már vele. A tökéletes pasi, helyes, okos, diplomája van, jó a dumája, szép leveleket ír, bókol, csupa szuperlativusz.......oly annyira hogy az már gyanús. És én mit csinálok?Beírom a google keresőbe az email címét, nem is tudom, női megérzés???

Istenem a 101-es Klub! Mennyi boros kóla és mennyi fekete szemfesték folyt el az Enjoy the Silence halllatán. Jöjjön egy rövidre zárt történet ebből az érából.

Kedves Szakíts, ha bírsz!

Ezennel beküldeném egy régi élményemet, remélem érdemesnek találjátok a közléshez!

16-17 éves koromban játszódik ez az apró szösszenet. Egy barátom barátnőjéhez tartozott sok helyes hölgyemény, akik mindig, mindenhova együtt jártak. Közülük az egyik már régóta tetszett, így örültem, hogy együtt lementünk mindannyian DM fun klubba a szokásos heti bulira.