Sziasztok!
Nos, az én sztorim nem szomorú(részemről), nem is igazán szakítás, inkább egy történet, amin először megdöbbentem, aztán nevettem. Rólam annyit, hogy 20 éves lány vagyok. Ha kicsit hosszú, bocsánat érte :)
Egyre jobban érik a társkereső- és tanácsadó oldalunk megvalósítása, mert ez egy lekoptatás kísérlet. Van, amikor a semmilyen jelzést is képesek vagyunk pozitív üzenetként értelmezni. Szegény fiú csak szeretetre vágyott, és minden mosolyba belekapaszkodott. Vannak mosolyok, amikbe érdemes kapaszkodni.
Nincs annál csodálatosabb és örömtelibb érzés, amikor az általunk branddé alakított lekoptató szöveggel találkozhatunk véres-húsos valóságban, ahol a szakítás emberáldozatokkal és könnyekkel jár. Mert így mindent könnyebb elviselni.
Sziasztok:)!
Ha már annyi netes történet van, hát én is megírom a nekem leginkább fájó sztorit. Egy fórumon ismerkedtünk meg, majd hamar msn-en folytattuk. Sikerült egy első randit összehozni. Ahogy megláttam és ahogy beszélgettünk részemről a rózsaszín köd leereszkedett, nem hittem el, hogy ekkora mázlim van, hogy Mr.Pontnekemvalót megtaláltam. Benne biztosan nem hagyott ilyen mély nyomot a találkozó, mert nem siette el a következőt sem, ami meglehetősen hűvösre sikeredett. Éreztem, hogy ő nem jár velem a fellegekben, hát rákérdeztem msn-en, hogy akkor most hányadán is állunk,és az erre érkező választól egyszerre vert ki a hidegveríték, és mintha áramot vezettek volna át rajtam: "Értékes embernek tartalak..." Valahogy egyből tudtam miről van szó:)))). És valahogy ti jutottatok az eszembe:))))
Mondanom sem kell, hogy semmi nem lett az egészből. Egy ideig azt hiszem nem szeretnék több fiúbarátra szert tenni, mert ha valaki újból közli velem, hogy de azért olyan jó velem beszélgetni, gyilkos gondolatok kezdenek ébredezni a fejemben:))))
Nem gondoltam volna, hogy egyszer a ti jelmondatotokkal fognak lekoptatni.:D
L.
U.I.: Fiúk! Ha egy csaj nem jön be, akkor azt mondjátok neki, hogy nem tetszik, ne azt, hogy legyetek barátok!!! Az ugyanolyan hazugság, mint bármelyik más, és nem egy "kíméletes" lekoptató szöveg...
Újra itt a nyár, de állítólag csak délutánig, mert akkor jön a jégeső, úgyhogy addig olvassunk egy tanulságos történetet a pisilés és a párkapcsolat viszonyáról. Mert egyes elméletek szerint a nőt mindig szemmel kell tartani, egy percig el nem engedni, mert csak bajt hoz.
a történet a következő.
Egy házibuliban sikerült összefeküdnöm egy kedves lánnyal. Reggel megkért h hívjam fel.
Felhívtam, gondoltam miért ne úgysincs barátnőm. Összejöttünk, boldogan töltöttünk el 3hónapot.
Szinte nem is viszekedtünk, gördülékenyen ment minden.
Bejelentette h szüleivel elmegy Balatonra, mint minden évben. Jólvan édesem mennyél, 1hét...ez természetes.
Hazajött, a szokásos kávézóban találkoztunk ahova mindig jártunk a társasággal. A törzshelyen.
Ott volt a legjobb barátnője, aki nekem is jó barátom volt. Nagy boldogság volt, hogy hazatért, majd elmentek a szokásos közös női pisilésre, ami szokatlanul félóráig tartott. Egyre idegesebben gyújtottam a cigiket. Kijött pityeregve, és közölte h beszélnünk kell. Azthittem bekakilt vagy ilyesmi. Kimentünk és elmesélte, hogy balatonon elment egy diszkóba, és egy srác elkérte a számát. Másnap felhívta, kimentek este a balatonpartra, pezsgőztek majd meztelen fürdőzés címszó alatt, dugtak a vízben. Másnap megint felhívta a srác felment hozzá, és ismét tornáztak. Én mint szerelmes fiú, és mint gyenge papucs, megbocsájtottam neki. 2 hét múlva kiderült h SMSezik a csávóval. Nagy ordibálás után ismét szerelmes papucs voltam: ,,Nembaj édesem,,
És akkor vasárnapra lezárásként kaptok egyet a rövid kategóriából, illusztrálandó, hogy 1978-ban is ugyanolyan fontos volt a pénz egy párkapcsolat megítélésben, mint manapság.
Pénzhez kapcsolódó szakítás egyszer. Kétszer. Egymillószor.
Az összes pénzes szakítás itt.
Kedves Szakítósok,
gondoltam, elküldöm Nektek Anyukám egyik kedvenc sztoriját, mely egész konkrétan 1978-ban játszódik - főszereplői Édesanyám és akkori szívszerelme, nevezzük Ernőnek. Anyukám fiúk kedvence-típus (ma is gyönyörű), akkor 21 éves, Ernő a maga 31 évével az elvált férfiak táborát gyarapította. Nagy volt a röpködés, szivárványszínű felhőknek manifesztálódása fél éven keresztül, mikor is a jó öreg Ernő Anyukám elé állt és mondá:
Hopp, kicsit elaludt a szakítósblog ügyeletes fele, és a laptop is lemerült, így ha megkésve is, de legalább akkora szeretettel küldöm a következő, klasszikus időket felelevenítő posztot, amelyben az összes klasszikus szöveg koncentrálódik, talán éppen csak az értékellek mint embert hiányzik.
Nem akarok senkit fárasztani magával a történettel, úgyhogy csak nagyvonalakban vázolom fel, a lényeg a lekopató duma.
22 éves lány vagyok, ő 27 éves. Kb. 3 hónap csodaszép-minden-kerek, lehozza-a-csillagokat-is-az-égről kapcsolat után voltunk. Azért merem bátran kapcsolatnak nevezni, mert ő is így állt hozzá, kb. 2 héten belül a születésnapján bemutatott volna a családjának. Semmit nem mutatott abból, hogy bármi problémája lenne. Aztán egy este áthívott magához és szakított. A következő dumával:
Kezd visszatérni a blog régi hangulata: felrajzoltuk a szakítások összes lehetséges mintázatát, úgyhogy mostmár valóban csak a lezáró mondatok gyűjtése van hátra. A délelőtti poszt hosszú, komoly kapcsolatot zárt le hülyén, a délutánra egy rövid, velőset kaptok. Vajon ittak még valaha együtt?
Sziasztok!
A történetet nem volt lélekszaggatóan romantikus, nem is szeretném nagyon részletezni, ami miatt mégis úgy gondoltam, hogy talán érdekes lehet, az az utolsó néhány mondat. Az egész kb 1 hónapig tartott, én 25, odáigmegvissza, tényleg, ő 27, nem sokáig lelkes. Nagyon megbántott, de már elmúlt.
Emailben sikerült ezeket a csodás mondatokat megkapnom:
Az egész kfk-sztorinak ez volt a lényege: írhat bármilyen ütős történetet mindenféle irodalmi művek átdolgozásával, sosem lesz benne az a fájdalom, ami ebben a tíz soros kis levélkében benne van. Nincsenek részletek, azok úgyis mindig ugyanazok, vannak helyette mondatok, melyek örökre ott fognak visszhangozni a fejünkben. Van valami a pohárban? Egyáltalán van pohár?
Sziasztok!
Nem, nem fogom leírni a történetem a szakításig ( 5 év +/- valamennyi) és a szakításom történetét ( A szokásos,jön egy szebb, jobb, akinek nagyobb valamije, fogalmam sincs, mire gondolhatott, amikor ezt mondta még a szakítás előtt. Ti mire gondolnátok? Ja, nő vagyok!).
Sokkal inkább arról szeretnék írni, hogy mit éreztem utána. Furcsa módon nem egy szívszaggató, akarom, szeretem állapotba kerültem, a felháborodás, gyűlölködés és önmarcangolás különböző intenzitással uralta az érzelmeim. Az az elkeserítő, hogy fél év óta nem sokat tudtam ezen változtatni. Mennyit kell még várnom, hogy "értékelni tudjam, mint embert"?
Mi ez a London-őrület? Mér megy mindenki oda? Ha lenne már szakítós térkép, akkor ki lehetne mutatni, hogy London a szakítósok városa. Grátisz reptéri jelenet könnyekkel.
London egyszer. London kétszer. Anglia harmincnégyóránál.
Én életem egyik legfájdalmasabb szakítását szeretném elmesélni. Ez már több, mint 1 éve történt. Már több éve együtt voltunk. Ő - nevezzük Gábornak - bejelentette, hogy kimegy Londonba dolgozni és 1 hónap múlva megy a gépe. Senkinek nem kívánom azt az érzést amit akkor éreztem, pedig ha tudtam volna, hogy ennél még lesz sokkal rosszabb is. Elég sokat gondolkoztam mi lenne a legjobb, végül arra jutottam, hogy akkor be kell fejeznünk ezt a kapcsolatot, ez alatt a pár nap alatt így is sokat veszekedtünk. Erőt vettem magamon és elmentem hozzá, és mondtam neki, hogy szerintem ez így nem fog menni. Gábor azt mondta, hogy szeret, és nem akar elveszíteni és lehet, hogy csak pár hónapot lesz kint. Ekkor nagyon megörültem, végre megint boldognak éreztem magam, és mondtam neki, hogy rendben, pár hónapot ki lehet bírni. Aztán sokáig minden rendben ment.
You broke my heeeeeeeeeeaaaaaaaaaart
You broke my heart
You broke my heeeeeeeeeeeeeeeeaaaaaaaaaaaaaaaart
You broke my heart
Héhahó gyerkőcök! Az utóbbi két hétben kissé elmaradoztak a posztjaim, mert jelentős magánéleti válsággal küszködtem (na jó, nem, csak belustultam a napi három filmtől a Titanicon), de ezalatt annyi számot küldtetek nekünk, hogy muszáj aktivizálni magamat, különben gyötörni fog a lelkiismeretfurdalás. De még mielőtt azokra térnénk... Ennek a számnak az eredetijében mindenféle további felesleges szöveg is elhangzik, de a remixnek sikerült megfognia a dolog esszenciáját. Mert mi itt a lényeg? Valaki összetörte ennek a szegény lánynak a szívét és ő nem képes napirendre térni efelett. Szerintem ez a dal úgy hasznosítható a legjobban, ha felveszed egy kazira sokszor egymás után, kimész a kétkazettás magnóval az exed háza elé és addig bömbölteted, amíg el nem zavarnak onnan. Csak, hogy megtudja az a gazember, hogy mit tett. Meg a szomszédai is.
MP3: Lavender Diamond: You Broke My Heart (Cousin Cole Edit)*
* Bal gombbal rákattintasz, bejön az oldal, ott kis várakozás után a "Click here to start download..." szövegre klikkelsz és már indul is a letöltés. Az MP3 fájlokra csak illusztratív célból linkelünk, nem akarunk senkit meglopni ezzel. Lelkesen támogatjuk az eredeti cédék, kazetták, bakelitlemezek és egyéb hanghordozók vásárlását.
Nem szép dolog megvárni, hogy a másik szakítson előbb, hogy lehessen őt hibáztatni mindenért. Az alábbi történet éppen ezért álljon előttetek örök tanulságul: aki nem elég őszinte és bátor a szakításhoz, annak könnyen savanyú a szőlő. Azért fiúszív-lányszív címkét teszek.
Helló mindenkinek. Gondoltam megírom ezt a kis történetet, nektek és magamnak, Magamnak azért mert még mindig benne vagyok és próbálom megérteni magam miért vagyok ilyen hülye férfi. Nektek meg azért hátha leesik valami, milyen hülye is az emberfia ha nőkről/lányokról van szó és nem kerültök olyan helyzetbe mint én a mániákus szakítós.
Mert a sztorihoz hozzátartozik, hogy az a mániám, hogyha összejövök valakivel, rögtön a szakítás gondolata kezd el gyötörni. Nem ő az igazi, nem jó ez így , nem szeretem, meg hasonlók.
Nos legutóbb összejöttem a suliból az egyik csoporttársammal. –tudom házinyúlra nem lövünk, de hát kedves aranyos vidám lánynak tűnt, és én gondoltam mért ne. Ő 20 én 26
Hamar kiderült, hogy az én kedves aranyos osztálytársam, csak a felszínen kedves aranyos vidám. Valahogy nem tudott felengedni, az érzelmeit kimutatni, rideg fegyelemmel szeretett. Én meg mint igazi érzelmes halak, érzelmekre vágytam, de gondoltam csak felenged.
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
