értékellek mint embert

You left her from the basement, I was fading out,
the earthquake like a giant passing truck
If I lose everything, then I lose you
but I'll lose all the really bad things too

Legszívesebben beidézném ennek a dalnak a teljes szövegét, mert minden sora csodálatos. Úgy egyensúlyozik a konkrét és az absztrakt mezsgyéjén, hogy nem értem mindig pontosan, hogy mit akar mondani, de végig érzem. Leonárdcohenes akusztikus gitárfutkározás, angyalian harmonizáló férfi és női hang, néha egy jó zúgás, és ennyi. A The Feather Test-et tényleg csak boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élőknek ajánlom, mert meghallgatása egy összetört szívű ember számára csúnyán visszavetheti az elszakadás-projektet. A taggelés is egyértelmű: csak a szívás megy, nem szopatja itt senki a másikat. (Poén, hogy a fenti képen ott figyel a szövegben megidézett sündisznó.)

MP3: A Weather: The Feather Test (ingyenesen letölthető a zenekar hivatalos honlapjáról | jobb gomb -> Cél mentése más néven...)

Kénytelen vagyok egyetérteni a levélíróval, az általa nem is röviden felvázolt kapcsolat tulajdonképpen egy hosszú, szívatásokkal és kegyetlenkedésekkel tarkított szakítás. Heti tematikánk a pénz. Hol vannak már azok a nők, akik nevetnek a kajajegyen: már egész havi fizetéseket kell elverni ruhákra, hogy emberszámba vegyenek. Egy ilyen nőnek ki vesz meg bármit is?

Jelenet a Kegyetlen bánásmód című Coen filmből

Sziasztok!

Sok vicces és tanulságos történetet olvastam már itt. Gondoltam írok én is egyet. A szakítás maga is érdekes volt, de nem lenne teljes a történet a kapcsolat leírása nélkül. Ami úgy kb három és fél hónapig tartott.

A főszereplők: hölgy őt V-nek fogom hívni. A korábbi/későbbi barát G. És jómagam, S. Mindhárman nagyjából 26-27 évesek voltunk akkor. Sok-sok éve. Talán nevesítek még két mellékszereplőt. B1-et és B2-t. Ők (is) V volt barátai. Kicsit sok a szereplő? Szerintem is  De ne szaladjunk előre.

A történet kezdete az volt, amikor megláttam V-t egy mondjuk úgy szórakozóhelyen. Elsőre megtetszett. Nem volt kirobbanó szépség, vagy különösebben feltűnő jelenség, de megfogott benne valami. Elég hamar sikerült is megismerkedni vele. Alakultak is a dolgok, találkozások bulikban, amik nem voltak teljesen véletlenek, első közös program, első csók, stb.

Mivel ma népszavazás van, ezért kerüljük a politikai megjegyzéseket, de miért kell megnézni az smseket? És a fiú miért nem tudott őszinte lenni? És egyáltalán miért kell mindig mindenkinek hazudoznia, tilosban járni? Vasárnap van - vége a hétnek. Összegezzük a heti munkámat: mindenk eddiginél több sztoriban volt jófej a lány.

Sziasztok!

Nekem is van egy kalandom szintén a netről, még három évvel ezelőtt történt. Barátnőm megismert egy tök jó pasit az egyik netes társkereső oldalról, hú gondoltam én is benézek oda. Csináltam magamról néhány jó fotót, majd feltettem őket a netre. Két hétig semmi, aztán egyszercsak válaszolt András - egy 190 cm magas fiú, akivel épp külföldön volt, így csak leveleztünk, aztán telefonáltunk még egy hónapig, aztán találkoztunk. Akkor költözött haza Íroszágból.

Ezt a csodálatos nőnapot egy tanulságos novellával zárjuk, amiben a szabad párkapcsolatban élő nő behajtja a szexet, nem problémázik, vár, éli életét. Persze a férfi a pöcs a történetben, mert néha hazautazik, és ennyi.

Hmm… Hetek óta gondolkodom, mit lehetne ide megírnom, nekem valahogy sosem voltak tragikus vagy komikus, netán tragikomikus szakításaim.. Ahogy olvasgatom az itteni sztorikat vagy sajnálom az érintetteket, vagy kiröhögöm, vagy csodálkozom, hogy lehetett ilyen hülye..

Az egyetlen történet, mely ide illik, inkább megdöbbentő volt számomra, mint fájdalmas, vagy vicces.. Sajátos kapcsolat volt, nem is nevezném együttjárásnak, még csak szerelemnek sem, bár nálam kezdetben annak indult, csak idővel szépen leépültek a kezdeti szikrák több okból is.. Szóval ez nem egy szerelmi szakítás, előrebocsátom…

Nőnapi első posztunkban a női önbizalmat erősítjük: Hugóval 20 nap után összejött a randi, ami egy 66 ezer HUF-os vacsora volt! Egyben rámutatunk arra, hogy hol van Aruba szigete. Itt. Még a legendás Koktél című Tom Cruise-filmben énekelte a Beach Boys, hogy
Aruba, Jamaica ooo I wanna take you
Bermuda, Bahama come on pretty mama
Key Largo, Montego baby why don't we go
Jamaica

Kedves Blog!

Egy olyan szakításomat szeretném megosztani veletek, amely, ha nem velem történik, nem is hiszem el.

A címe talán az lehetne: Gazdaggal soha

2005 tavaszán már jó egy éve nem volt férfi az életemben. Ekkor határoztam el, hogy mindenképpen véget vetek ennek az állapotnak. A világhálón adtam fel magamról hirdetést a Találkahely.hu-n. Azért itt, mert a legjobb barátnőm is itt találta meg az igazit, ma már a férje, 2 gyerekük van, szóval, nekik bejött. Ekkor én 30 éves voltam.
Mivel nem rólam mintázták meg a Jancsi és Juliska erdei banyáját, már az első napon vagy 100 levelet kaptam, volt bennünk teljesen komolytalan, a hetven százaléka csak a szex és más semmi mottóval jelentkezett. Ám a 100 levél között ott bújt meg Hugóé (39), aki nagyon sármos, nagyon tetszetős volt a számomra. Neki válaszoltam, a másik 99-et töröltem.
Hugóval inetnzív email váltásokba kezdtünk. Nagyon lassan haladtak a dolgok, mert nagyon keveset akart magáról felfedni. Na, ami a lényeg, kb. 20 nap után végre randi lett a dologból.

A múltkori spanyoltörténetünk szerzője elgondolkodott az életén és a párkapcsolatain, majd megírta még egy szerelmét nekünk. Köszöntsük tapssal, hurrával, nagy-nagy hejehujával!

Sziasztok!

Én írtam a Luis-féle hm... értekezést; örülök, hogy kikerült, a kommenteknek köszönhetően magamba szálltam kissé, illetve elgondolkodtam ezen-azon... Most pedig !röviden! megosztanám veletek, hogy végződött (még a poszt kikerülése előtt) ama sokkal rövidebb ügyecském az előző történet végén szereplő férfival, akit Kham örökbecsű tízsorosa után nevezzünk Olivérnek :)

Olivér harmincas évei végén járó, független férfiember (se válás, se gyerek, se semmi), aki egyrészt rendkívül vonzó, értelmes, figyelmes és szórakoztató, másrészt viszont, mivel, mint mondta, kicsi korában nem szerette az anyja, teljes mértékben képtelen érzéseket megtapasztalni, se pozitívakat, se negatívakat, amit az elején persze nem tudtam. Ezenkívül olyan férfiattribútumokkal veszi körül magát, mint:
(1) hatalmas dög motor
(2) hatalmas dög kocsi
(3) szivarok
(4) puska- és pisztolyfélék
(5) kés- és kardfélék

Melyik a filmtörténet legjobb egymondatos szerepe? I'll be back - Arnold Schwarzenegger a Terminatorban, persze. De most még jobbat mutatunk nektek! Aki először használja ezt éles helyzetben, ajándékot kap.

Kedves Szakíts Ha Bírsz!

Az én történetem 2001 kora őszén kezdődik és 2001 év végére már be is fejeződik. Mindenesetre azt hiszem, a férfiú anyukája helyett én adtam azt a pofont, amit a kedves mamának kellett volna uszkve 1990-ben kiosztania.


2001-ben még elég kezdetleges cipőben járt a netes társkeresés, de volt egy chatoldal, ahol esténként én az időmet múlattam. Máris lehet persze ezért megkövezni engem, hogy miért ott és miért nem x helyen ismerkedtem, de vallottam akkor is, hogy nehéz a jó ismerkedés, ma pedig ez még inkább igaz.
Na szóval, rámkattan egy férfiú, magas, 29 éves, budapesti, egyedülálló, ez kell nekem. Akkor már régen nem volt senkim és azt is bevallom, hogy a szex miatt is mentem fel az oldalra. Tudom, hogy e miatt is lekurvázhatnak majd a kommentelők - vállalom.
A fiú küldött képet, nagyon helyes volt, egy kicsit mackós, de pont az én esetem. (177 cm-es magasságommal eleve szóba sem jöhetett senki 185 cm alatt.) Természetesen én is küldtem vissza egy képet, amin mellesleg látszott, hogy büszke vagyok az alkatomra (a képen fürdőruhában voltam.) Mindez persze beindította a drága Don Juan fantáziáját, telefonszámcsere, első randi megbeszélése a Gellért-hegyre.
A Citadellánál keveset sétáltunk, smároltunk, tapizott (vastag magasnyakú felsőt vettem fel, hogy húzzam egy kicsit), s közölte, hogy kíván. Ezzel én is így voltam, de úrilány az első randin nem, így a másnapra megbeszélt mozi után kötöttem ki a kéjbarlangjában, ahol mindent nagyon előkészítet, mécsesek, rózsaszirom, Campari, majd egész éjszaka szabadfogású birkózás vette kezdetét.

A szakítósblogon rendkívül sok történet kezdődik internetes ismerkedéssel, ami roppant veszélyes műfaj, nem győzzük hangsúyozni. Hogy miért? Ezért. A megdöbbentő levélről mi is tudjuk, hogy nem tartozik a szakítósblog legszorosabban értelmezett témái közé, de tanulságként és elrettentésként álljon itt, plusz elhangzik a szakítok veled mondat is. És a szakítósblog történetében még soha nem volt ennél érvényesebb a fiúszopat-lányszív címke.

Mit tanultunk ma gyerekek az órán? Hogy ne ismerkedjünk az interneten.

Sziasztok!
Annyira döbbenetes a történet, hogy közreadom. Mert ha igaz, akkor sajnálom a szegény 42 éves férjet, ha nem, akkor meg egy aberrált ma éjjel nem tudott aludni. Mindkét esetben van tanulsága a dolognak.

Hajnali 4.02 ma éjjel az egyik netes beszélgetőprogramon. Én "magasffi" néven vagyok fent, ő "cumiznékbp" néven kattan rám. (Megpróbálom szöveghűen visszaadni.)

cumiznékbp: szia édes, nagy a farkad? biztosan, mert jó magas vagy...

Ez most nem egy vicces lekoptatós történet, hanem egy segítségkérés, mert a fiú benne van egy rossz kapcsolatban. A fiú bajban van: se vele-se nélküle, nem tudja, mit csináljon. Most minden kommentező előveheti a szaktanácsadói énjét, hogy segítsen a beküldőnek.

Kedves Szakíts ha bírsz!

Az elmúlt pár hétben elég sok történetet olvastam végig és voltak érdekesek, meghökkentőek és viccesek. Azonban nem találtam olyat történetet, amiben még az adott kapcsolat esetlegesen tartott volna, de érezhetően végén lenne. Ezért gondoltam, hogy megosztom Veletek az Én történetemet.

Ez a kapcsolat 10 hónapja kezdődött egy egyetemi buliban, ahova Én (fiú) a barátaimmal ugrottunk le, hogy a héten felgyülemlett feszültséget és pénzt annak rendje és módja szerint levezessük. Korábbról is ismertem a lányt, mivel az egyik barátnőjével egy órára jártunk az egyetemen. Aznap este is összefutottunk velük, ahol ott volt Ő is. Úgy tudtam, hogy kapcsolata van, ezért a szokásos nem túl nyomulós, de annál hatásosabb módon igyekeztem levenni a lábáról. Nagyon jót buliztunk együtt aznap este és már majdnem meg is csókolt, azonban eszébe jutott, hogy a barátnőjének, akivel egy órára járok, egy másik barátnőjével egy hete együtt vagyok. Így a csókból nem lett semmi, de nem csüggedtem. Annyira megfogott az elérhetetlenségével, hogy senki mást nem akartam,csak Őt. Ezután a buli után 1 hónapig nem találkoztunk a vizsgaidőszak miatt, csak MSN-en beszéltünk. Az egyik alkalommal azt mondta, hogy ha nem randiról van szó, akkor szívesen találkozik velem, hogy megismerkedjünk, de csak a vizsgák után. Ekkora már az is kiderült, hogy a korábbi 2 éves kapcsolatának vége. Én persze mondtam, hogy nem randi lesz, csak ebédelünk és beszélgetünk. Ez így is történt, azonban nagyon szép volt és továbbra is elérhetetlen. Epekedtem érte, és még jobban akartam. A találkozó után is folytatódtak a beszélgetések az MSN-en és egyre többet tudtunk egymásról. És effektíve mindennap beszéltünk, telefonon is. A nyáron a barátnője révén, akit a barátaim is nagyon csípnek sok buliban voltunk együtt. Ismerkedtünk, de soha nem történt semmi.

Távkapcsolat, Spanyolország, Madrid környéki kisváros, mi mundo azul. Egy férfi az életében egy nőt és egy várost szerethet. De egy nő hány férfit és hány várost? És mi van akkor, ha a lány nem tud elszakadni egy országtól, annak kultúrájától vagy a férfitól? Louis olyan, mint egy szappanopera hőse, de ez kit érdekel. A lányt biztos nem, pedig az elején nem érdekelte, később igen. Marad örökre a szívében egy hely a férfinak, aki valahol reménytelenül keresi a párját tovább. Ez az egész egy Darvasi-novellára hasonlít, úgyhogy ne fórumozzatok, hanem olvassatok. Miért Darvasit? Mert képes egy szóban megírni a világ legelérhetetlenebb szerelmét és a legborzalmasabb fájdalmat, amit csak férfi vagy nő érezhet. Csak csorog a nagy fekete könnycsepp a könnymutatványosok arcáról, miközben a világ legszomorúbb zenekara játszik.

Sziasztok!

A kezdetektől olvasom a blogot, azzal vigasztalódván, hogy időről időre mások is szakítanak... Íme az én gyönyörű történetem, ami alátámasztja, hogy a távkapcsolatokban nemigen célszerű hinni, bár szerintem nem emiatt lett vége. Kíváncsi lennék a véleményekre, ugyanis jómagam értetlenül állok a dolog előtt, azt se tudom, most akkor ki szakított kivel, ha egyáltalán... Sajnos a történet egy amolyan évekig tartó elnyújtott szakítás, ezért bizony ki kell fejtenem az egészet.

A történet 2005 elején kezdődik, mikor is, ahogy azt kell, kimentem Spanyolországba Erasmussal. Életem legbrutálisabb visszautasíttatása állt mögöttem akkoriban, ezért nem voltam valami vidám, szép lassan próbáltam összekaparni magam, és ennek keretében elrángattam a lakótársnőmet egy amolyan internacionális buliba, ahol megismerkedtem a tárgyszeméllyel (nevezzük Luis-nak). Ez a Luis egy latin-amerikai országból származott (ezt anonimitásom megőrzése érdekében nem pontosítanám), már 5 éve Európában élt, és elsőéves doktorandusz volt akkoriban. Elkezdett nyomulni rám, majd, amikor vége lett a bulinak, mentünk tovább négyesben az ő haverjával, aki, micsoda véletlen, az én társnőmre vetette rá magát. Természetesen sűrűn iszogattunk közben, majd a búcsúzásnál a következő dialógus zajlott le: