értékellek mint embert

Fél füllel nézni, ez már eleve szakítóok, mert kinek van kedve egy aliennel járni? De tényleg van az a típus, akit nem lehet elszakítani a kedvenc sorozata elől. Minden Hogy volt-rajongó fogja be a fülét, ööö, a szemét. Jelzem, emiatt kellett felvenni a tv címkét.

Innen loptuk

Hello, szakítós,

Hmm, nem is tudom, hogy hogyan foglaljam össze eme elszakíttatásom történetét, de végül is nem biztos, hogy kell az egész.

Legyen annyi, hogy nagyjából három hónap szenvedés után (én mondjuk szerelmes voltam, de ez mindegy is) eljutottunk oda, hogy nem tudtunk már egymással mit kezdeni - illetve hát leginkább a hölgy velem, mert én azért még erőltettem volna a dolgot.

A lányról tudni kell, hogy nem volt az értelem bajnoka, de szépségben lekörözött mindent és mindenkit - utólag persze sokat gondolkodtam már ezen...

Mivel elég jó kedvünk van így hétfőn, ezért nem sírunk a hétvégi dolgokon, hanem segítünk, ahogy minden jó úttörő tenné. Szingli pasit keresünk szingli lány mellé. Jelentkezni lehet emailben vagy kommentben. Szevasztok, itt az új hét!

Kedves Szakítós!

Én is beálltam már rég a táborba, de adós vagyok egy sztorival. Kissé bonyolult és a történtek távlatából elég vicces és gyerekes, de akkor ezt még sajnos nem így gondoltam :D
Szerintetek mi az, amikor az embert a sors csak "családos" pasikkal hozza össze? Na ebből ki is derült, hogy a sztori szenvedő alanya egy lány :D

A vasárnap a rövid, tömör posztoké. A mai nap leckéje az, hogy a wiwen kapott érdeklődő levelekre mindig válaszolni kell.

 

 

Kedves Szakíts ha bírsz!

 

 

A Bejelöltem, majd visszavontam című történetre rímelve küldeném az alábbit.
Íme:

 

“Nemcsak a pasik gyávák nemet mondani...”

 

Sziasztok!

 

A Bejelöltem, majd visszavontam című történetet olvasva nem tudtam megállni,
hogy egy viszonylag friss történettel ne válaszoljak annak végkövetkeztetésére.

Bár előrebocsájtom, hogy szorosan véve nem “szakítós” a sztori, merthogy
nem jutott el odáig , hogy el lehessen szakítani…

 

Most augusztus végén az egyik másodunokatesóm esküvőjére voltam hivatalos,
ahol felfigyeltem egy kedves, csinos lányra. A lagzi alatt nyilvánvalóvá vált,
hogy a főiskolai barátnői közé tartozik (most végeztek). Az ilyenkor szokásos
zenés-táncos blokk alkalmával felkértem, és táncoltunk egy jót (legalábbis én
így értékeltem…). Utána még beszélgettünk pár szót, arról melyikünk hogy
került ide, stb. Ezután nemsokára már el kellett távoznom, mert másnap korán
kellett kelnem + nagynénémék hazafuvarozását is vállaltam, és ők is mentek
volna már. Azért még a másodunokatesómtól a búcsúzásnál megkérdeztem a
barátnője nevét, meg hogy van-e valakije. Az utóbbira az volt a válasz, hogy
nincs.

Minthogy tényleg tetszett a leányzó, így megkerestem az IWIW-en.

Oszvald, Maca, és eMm a szereplői ennek a szomorú szerelmi háromszögnek, amiben van ráadásként egy nem vérszerinti gyerek, két ház, új munkahely, és egy közösen felvett hitel.

Kedves Szakítós!
 
 
Nem akarom azzal kezdeni, hogy milyen régóta figyelem a munkásságotokat..., de most már mindegy.
 
Az én történetem lehet, hogy csak számomra szokatlan és bonyolult (na, jó, fájdalmas is), lehetséges, hogy egy mindennapos eset.
Volt egyszer egy lány, akit hívjunk eMm-nek. 29 éves, túl egy-két hosszabb, nem túl jól sikerült kapcsolaton, viszont viszonylag rendezett háttérrel, nem rossz keresettel (mondhatni karrierrel). Az élet tehát megyeget, de a társ hiányzik. Mi is a legegyszerűbb módja,hogy ezt pótoljuk? Irány az internet. Társkereső oldal, hébe-hóba nézelődés, mígnem egyszercsak ott van Ő (mondjuk Oszvald, 31), akinek kellemes a bemutatkozása, a fotón is látszik, hogy tiszta, nyílt a tekintete és pontosan az a nyugodt, nagy mackó, akire eMm mindig is vágyott. Értelmes, hasonló háttérrel, hasonló rossz és jó tulajdonságokkal (plusz közeli lakhellyel). Levelezés, találkozás, mindketten zavarban, de aztán oldódik a hangulat és elindul egy igazán ígéretes kapcsolat.
EMm körül rózsaszín köd, lebegés a föld felett úgy másfél méterrel, megvan a társ, a szerelem, ez működni fog. Másnaponként ottalvás, minden nap találkozás, beszélgetés, összebújás, tökéletes!
Két hét után Oszvald bejelenti, hogy nem zárta még le a régi kapcsolatát (Maca). Maca hívja, zsarolja a gyerekkel (fura, a gyerek nem Oszvaldé, pedig az lett volna a slusszpoén), zaklatja, dehát szegény Oszvald már a megismerkedésükkor is tudta, hogy nem Maca lesz az Ő végleges partnere, hát muszáj lenne lezárni. De szegény gyerek. Időkérés.

Egy elszalasztott nagy szerelem úgy látszik jobban fáj, mint egy rosszul végződő megélt. Vagy nem?

Meglátni és megszeretni,

Na ez az, ami nem mondható el rólunkJ

Életem leghosszabb kapcsolatán (durva fél év) és egy orrcsonttörésen voltam éppen túl 6nappal, mikor egy ismerősöm ismerőseként összetalálkoztunk egy péntek esti sörözésen.

Ö lány, én fiú. Csak h nem árt, ha tisztázzuk.

Szimplán szimpatikus. Semmi több. Nekem vissza kellett fognom magam (előtte parancsba kaptam, hiszen ö egy 3éves kapcsolatot zárt le éppen) és erre tekintettel kellett lennem. Nem használhattam ki h a nagy beszédképességemmel, kompenzáljam szerény külsőmet.

Mégis, valami azért megfogott benne. egy héttel később spontán felvettem emesenre.

Rövid beszélgetés és félórán belül érte mentem. Barátkozás, semmi több. Többen újból csak söröztünk.

Az ezt követő héten fel sem álltam a géptől. Nyárszünet lévén végig beszélgettünk.

Pénteken házibuli. Éjszaka úgy adódik h egymás mellett, fekszünk. Hajnalra életem legszebb csókja.

Rendhagyó sorozatba kezdünk itt a szakítóson, ha az olvasó is úgy akarja, akkor minden pénteken közlünk egy folytatást a végeláthatatlan hosszúságú sztorijából. Ilyen sem volt még, most majd lesz, sokfordulós sztori cliffhangerrel a végén.

Sziasztok!

Az én történetem nagyon hosszú, ezért úgy tervezem, hogy minden héten küldök belőle egy adagot,
és kb 3 hét alatt lesz teljes a történet. :)
Tehát nem kihagyni egy alkalmat sem, mert máskülönben nem lesz kerek a dolog.
Lesz benne, hideg, meleg,  3 eljegyzés, 2 esküvő, megcsalás, minden ami kell, kicsit mesébe illő, pedig minden szava igaz.
Bocs aki magára ismer, nem bírtam tovább magamban tartani...

A legeleje kb 12 évvel ezelőtt kezdődött.
Volt pasim legjobb barátját készültem felszedni, bosszúból.
Én /lány/ 18, fiú 17.
Helyszín, akkoriban nagyon menő  kisvárosi diszkó. Ősz volt, barátnőmmel ültünk egy asztalnál és beszélgettünk, hogy de szar az élet, hülyék a fiúk...
Mindeközben haditervet szőttünk, hogy álljak bosszút a volt pasimon amiért megcsalt, egy ismerős csajjal.
Kutyaharapás szőrével, és
legjobb ötletnek az tűnt /nagyon gyerekesek voltunk/ hogy szedjem fel a legjobb barátját, aki nem rossz képű, szabad, és ráadásul ide jár szórakozni.
Éppen kapóra is jött, odajött és megkért, hogy fogjam meg a kabátját, mert nem akarja beadni a ruhatárba, mert hatalmas a sor, és mire kivárná a sorát, vége lenne a bulinak. :)))
Mondtam rendben, de éjfélkor várom a bejáratnál.
Jött, megkeresett.

Mostanában sok volt a hosszú ömlengés, úgyhogy jöjjön most egy pofonegyszerű, amiben magyarázatot kapunk arra, hogy miért is olyan fontos modell a Maslow-piramis.

1 hete utaztam vidékre busszal, 10 perccel indulás előtt még be szerettem volna jutni a 2betűsbe, amikor odajött hozzám egy srác:
-Ne haragudj, lehet veled ismerkedni? /már ez milyen.../
-Bocs, de most nem alkalmas.
-Csak beszélgetni szeretnék.
-Bocs de mindjárt indul a buszom és előtte még be szeretnék menni oda.
-De most akkor nincs esélyem nálad? Nem tetszem?
-Nem akarlak megbántani, de a nyilvános wc-t választom helyetted. Szia.

És ha esetleg olvasná, akkor mégegyszer bocs, mert tényleg helyes volt, de tényleg nem értem rá.
E.

Deszkás bölcsész? Ki látott már olyat, hogy valaki egy kordzakóban jár, miközben egyik hóna alatt Az imígyen szóla Zarathustra, a másik alatt meg egy gördeszka? Két félcső között meg Tarkovszkijt elemzi? Na, neeeeeeeee. A videó viszont kötelező, a legjobb klip ever.

A következő történet a már megszokott szakítás mellett, arról szól, hogy két ember között a legrövidebb út, valóban három ember.
Habár még csak nyár eleje volt, intenzív időszakot tudhattam magam mögött. Hazaköltöztem külföldről, leállamvizsgáztam, kedvenc csapatom megnyerte a Super Bowl-t. Már csak az ideális társ hiányzott mellőlem - ahogy nem először. Habár volt egy fiú. Ismertük egymást gördeszkás fórumokból – ő űzte, én meg szerettem. Az ismeretségünk arra koncentrálódott, hogy figyeltük egymás aktivitását – bár én inkább az Ő passzivitását figyeltem. Vagyis figyelte a fene, csak tudomásul vettem. Profilja inkább semmitmondó volt, külseje se olyan, akihez bármikor odamennék az utcán. Ő sem volt valami pozitív véleménnyel rólam. Szóval érthető, hogy nem vártam – vártuk - a találkozást, habár mégis el kellett jönnie. Mégpedig elég ironikus okból. Segít nekem gördeszkát vásárolni. Küldetés zökkenésmentesen teljesítve. Jön a nem várt kérdés: Ráérsz?
Meglepetésemben még hazudni sem tudok, és valahogy nem is akarok. Tehát ráérek. Idióta témákról beszélgetve elnyalunk egy jégkrémet a Bazilika lépcsőjén. Három óra múlva mindketten érezzük, hogy azonnal házasodni, gyereket, de legalábbis szeretkezni akarunk.

A Viasaton megy a Szex és New York maraton, mostanában volt az a rész, amikor Berger rávilágít Mirandának az igazságra, hogy miért is nem keresi az adott pasi. "Egyszerűen nem jöttél be neki." Van ilyen, de ahelyett hogy ezt megmondaná az egyik a másiknak, ilyen hülye sztorik kerekednek belőle, mint az alábbi.

Sziasztok!

Friss a sztorim, még alig pár órás, úgyhogy gondoltam gyorsan kiírom magamból, talán így előbb sikerül túljutnom rajta, meg igazából érdekelnek a kommentek is :)
Pontosan egy hónappal ezelőtt, augusztus közepén kezdődött a dolog. Barátnőimmel elmentem bulizni, bár sok kedvem nem volt hozzá. Ők szépen le is itták magukat, elvoltak, én meg szinte egymagamban nézegettem a felhozatalt. Igazából semmiféle pasizási szándékom nem volt, ám egyszer csak a tömegből elém került Ő...és akkor puff, sosem volt még velem ilyen, annyira megfogott a kisugárzása, és akkor azt gondoltam, hogy nekem Ő kell...azonban nem vagyok az a túlzottan kezdeményező típus (vagy csak nem ittam eleget? :) ), jobban szeretem, ha a pasi jön oda hozzám és nem fordítva. Onnantól kezdve figyeltem Őt, és láttam, hogy akikkel volt, azok közül pár embert ismerek. Na hát el is telt az éjszaka, mindenki hazament. Másnap, amikor felkeltem, nem hagyott nyugodni a dolog, úgy éreztem, hogy nekem valahogy fel kell vennem Vele a kapcsolatot, mert meg akarom ismerni. Ekkor jött az ötlet, hogy iwiwen az egyik srácot, aki szintén ott volt a buliban, megkerestem, mert neki tudtam a nevét és elkezdtem böngészni az ismerőseit, hátha Ő is közöttük lesz. Elég nehéz dolgom volt, mivel Róla semmit nem tudtam, sem a nevét, sem a korát, csak azt, hogy hogy néz ki. Nem is tartott túl sokáig, az egyik képen felismertem. Elkezdtem gondolkozni, hogy mégis mit csináljak. Aztán azt találtam ki, hogy bejelöltem, majd kb. 3 perc múlva visszavontam, és írtam neki egy üzenetet, hogy ne haragudjon, véletlenül jelöltem be, bár nagyon ismerős nekem. Az előző napi buliról semmit nem írtam, gondoltam, majd ha egyáltalán visszaír, akkor majd rátérhetünk arra is. Így utólag kicsit gyerekesnek tűnik ez a bejelölés-dolog már, dehát azt mégsem írhattam neki hogy "Szia, megláttalak tegnap és belédzúgtam, de nem mertem odamenni hozzád, ezért inkább iwiwen megkerestelek". De végülis nem ez a lényege a sztorinak, nem emiatt lett vége.

Imádjátok a sagákat, kikönyörögtétek a lecsó előtt levest követelő sztoriban megemlített medve kalandjait, hát nesztek. Én erre a túlfűtött barátságra más szót ismerek: "a tisztán szexen alapuló laza viszonyt, ami főleg kollegák között alakul ki, úgy nevezik: biznisz klász."

 

Hűséges olvasóim bizonyára emlékeznek első internetes szárnypróbálgatásaimra, amikor két versenyző közül az ifjú trubadúr maradt a ringben.

 

A másik jelentkezővel néha váltottunk egy-egy nagyon korrekt sms-t, egymás hogylétéről érdeklődve.

Aztán konkretizáltunk egy vacsorát, azt is sms-ben. Megbeszéltük, hogy szombat este nyolckor itt és itt, ez történt szerdán.

Utána semmi.

 

Nem voltam rutinos randizó, csak azt tudtam, hogy semmi kedvem készülni, odamenni és hiába várni... hát még csak felhív előtte, ha komolyan gondolta, nem?

 

Felhívott.

Fél nyolckor szólalt meg a gyönyörű bariton a telefonban, és közölte, hogy ő már úton van.

Jaj, hát ennek fele se tréfa..:P

Volt tíz percem, hogy elkészüljek.