értékellek mint embert

Mivel a szakítósblog jobb bármelyik tehetségkutató műsornál és ügynökségnél, ezért örömmel jelenthetjük be, hogy egyik kedves szerzőnk, tudjátok, aki a 3 egymás mellé szóló mozijegyes sztorit írta, írt még egyet. Mert látta, hogy megszerették az olvasók. Meg mi. Meg ő minket. És titeket. Örüljetek neki.

A kommentezők ( megtisztelő ) kérésére íme még egy szakítós történet, amiben én, hajdan a moziban porig alázott kerültem a másik oldalra, és komolyan mondom, az is rettenetes tud lenni.
Én vagyok 17 éves, a fiú 22. Utólag nagyon egyértelmű, hogy nem illettünk össze, de a sors sokszor pöcköl egymásnak random két embert, és a szerelem elképesztő módon és villámgyorsan épít hidakat, amikről csak utólag derül ki azok illuzórikus volta. De ne annyira előre.
Nagyon jó volt, kiszabadulva a rémesen terhes kamaszkorból, szinte felhőtlen kalandozás, felnőtteskedés, a fiú szeret és én is szeretem ( azt hiszem legalábbis.) De hát mit is jelent ez valójában? Hiányzik, ha nincs velem, jó, ha velem van, dobban a szívem a jöttére, fájdalmak hasítanak belém, amikor veszélyt érzek. Ilyesmi, nem?
Ő már dolgozik, én gimis vagyok, jön elém, ócska autójával â013 ő bütyköli - furikázunk, házibulik, néha, amikor a szüleim nincsenek otthon, felcipelem és szimfonikus zenét hallgattok vele, ő pedig úgy csinál, mintha élvezné, mert örömet akar nekem szerezni. Szinte mindig jókedvű, hatalmasakat tud nevetni, a jókedv néha túlzás is, főleg, amikor többet iszik a kelleténél, mert ez is előfordul. Nem is ritkán. Ilyenkor haragszom, ő pedig összeomlik és megjavul. Próbálgatjuk a szexet, illetve én próbálgatom, neki menne, nekem nem igazán. A célnál begörcsölök. Már tudom, hogy még nem voltam kész rá lelkileg ( ma lehet, hogy ez már furcsán hangzik egy 17 évestől) pedig baromira szerettem volna megszabadulni a szüzességtől, amit a nem igazán kedvelt gyerekkor és a kimondottan megszenvedett kamaszkor utolsó béklyójának éreztem. De nem ment. Ő szeretett és türelmes volt, meg hát azért a gyakorlatlanságom ellenére is (ösztönösen, mert pornó nem nagyon volt, meg soha nem is érdekelt) tisztában voltam azokkal a technikákkal, amelyek segítségével nem volt frusztráltan kielégítetlen. Ha értitek, mire gondolok.

Engem kicsit nyomasztott a saját problémám, azt hittem, hogy valami gáz van velem, de sokat azért nem gyötrődtem, mert ( mint írtam ) vidám napokat éltünk. Így telt el majdnem egy év, közben a fiú a szüleivel egyetértésben már a házasságról kezdett beszélni. Én még nem akartam ilyesmin gondolkozni, de tiltakozni sem tiltakoztam. Aztán behívták katonának. Egy hétig zokogtam otthon, mint a záporeső. Aztán hétvégenként utaztam le vonattal Budapestről Tapolcára. Nos, hogy mondják ezt a bölcs közhelyek szintjén? Az érzelem nem állta ki az idő próbáját. Egyre kínosabban éreztem magam a látogatások alkalmával, mert tudtam, hogy nálam vége, de nem mertem megmondani, nem elég, hogy szegény katona, még ez is.

És ekkor megjelent a másik. Mert már nyitva voltam. Ő pedig (a másik) betette a lábát a résen. Iszonyatos lelkifurdalásom volt, noha egyelőre csak érzelmileg lettem hűtlen, és akkor ezt a csak â013ot tegyük nagyon, de nagyon idézőjelbe! Találkozgatok a másikkal, közben hétvégenként Tapolcán gyötrődöm, hogy meg kéne mondani, de nem megy. Aztán eltávozást kap, találkozunk Pesten, mondja: elküldte a szüleit, este együtt lehetünk. (Én magamban: jaj!) A másik tud róla, és már sürget egy ideje, hogy tegyem ki a pontot. Az eltávozás napján egy gyors találkozóra összefutok másikkal (míg a katonám haverokat látogat) és megígérem, hogy ma mindenképp kiteszem. (a pontot) Elmondom azt is, hogy hol, az Erzsébet híd budai hídfőjénél lévő szabadtéri sörözőben találkozunk. Ez hiba volt (elmondani) mert miközben katonával üldögélek ott pokoli kínban és gyűrögetem a számban a végzetes szavakat, észreveszem, hogy megjelent a másik is, egy közeli asztalnál ülve szemmel tart. Végül csak a 7-es buszon vagyok képes kimondani. Persze katona látta már, hogy valami nem stimmel, de alighanem nem mert rákérdezni. A helyzet enyhén szólva is béna, már leszállásra készülünk a házuk közelében, ő már fél lábbal az ajtóban áll, már a jelzőt is megnyomta, amikor kitör belőlem a sírás és ráborulva a szavak is kitörnek: vége van. Amikor leszállunk, ő egy fának támaszkodik és ő is sír. Pardon, ha érzelgős, de tényleg így történt. Valamit még beszélünk (közben sírunk) de, hogy mit, arra nem emlékszem. Aztán elmegy. Soha többet nem láttam. A másik pedig a férjem lett.

Ismerünk mindannyian olyan férfiakat, akik nem tudnak mit kezdeni a lekoptatás nemzetközi intézményével, és csak nyomulnak. Hirtelen megszűnnek az intim terek, a lány félni kezd. A filmekben jön egy hőstípus, aki eléggé kékszemű és erős, hogy elintézze az ilyen ügyeket. Beküldőnk lány, és annyira reflexív, hogy dex.ion elől lecsapja a minden nő kurva-kártyát.

A tagelés intézménye sem egyszerű: én ezt a lányszív, fiúszív címkkel láttam el, meg a lányszopat, fiúszopattal. Nem egyszerű, és Verespálné ugrik az ilyenekre, tageljetek, plz!

Sziasztok!
Régota olvasom a blogot, de még nem volt bátorságom leirni a történetem, de ugy látom nem csak más volt bolond kamasz. Hosszu lesz, de azt nem tudom megitélni mennyire unalmas, átélni mindenesetre érdekes volt. Ha elnyerte a tetszéseteket, akkor kérlek benneteket név nélkül közöljétek. :)

Történt egyszer régen, 15éves koromban (már gimnazistaként), hogy összejöttem egy fiuval,nevezzük Á-nak, akit már általános iskolábol ismertem, de csak látásbol. Nem volt tul komoly a dolog, csak annyira amennyire ilyenkor szokás: mozi, séta, csok, ismerösökkel eljárogatás. Föleg az ö legjobb barátjával, B-vel (aki már az elött megismertem, hogy összejöttem volna Á-val - ez még fontos lesz) és az én barátnömmel négyesben. Aztán egy három honap mulva jöttek a bajok, elmeradtak a hivások, kedvetlenség, stb. Ekkor kezdtem el kérdezgetni a 'legjobb haverját', B-t, bár mentségemre legyen mondva, ö akaszkodott rám (akkormég irc-en)
Egy olyan házibuliban, ahova nem volt merszem elhivni (esküszöm :D), és szerintem büszkeségböl ö sem mondta hogy eljön,megléptem életem elsö berugását, ehhez jött a szerelmes elkeseredttség 15 évesen, ezt egy srác jol ki is használta, és jol meg is csokolt. /tudjátok minden nö kurv@ :) /
Ettöl teljesen összemlottam, zokogva meséltem el Á-nak, majd egy hét mulva szakitott is velem, olyan dolgokat is kapcsolva, hogy ö azt is hallotta, én miket mondtam rola az én sulimban (nem egy gimibe jártunk) és még egyéb finomságok. Nem érettem a dolgot.
Ekkor lépett be a képbe komolyan B. Ahogy szakitottunk, egyböl ugrott, vigasztalt irc-en, teázoban, emailben. Komolyan joba lettem vele, bár nem volt egy szám, nem különösebben mozgatott meg bennem bármit is, de azért nem volt rossz társaság. Váltig állitotta, hogy nem érti Á-t, miért volt olyan, különben is rájött, hogy egy taplo, nem is barátkozik már vele, lényegében minden negativumot elmondott rola.

Aztán egyszer, honapok mulva felszálltam egy buszra, ahol Á és B együtt utazott, koránsem voltak rosszban. Nem nagyon tudtam mit mondani, de nem is kellett, ketten együtt elkezdtek nekem beszologatni. Kettöjük melett nagyon nem tudtam mit mondani, csendesen utaltam Á-nak arra, hogy B tulajdonképpen naponta irogat nekem, de az csak kiforgatta a szavaimat.
Ezek után megmondtam B-nek, hogy többet szolni ne merjen hozzám, de jött azzal, hogy hát muszáj volt Ával utazni, Á rá van akaszkodva, elig birja elviselni, és különben is. Aha.
Ezek után volt egy kis törés, majd ujult erövel kezdett irogatni, hivogatni ide-oda, érdekes modon már több ideje volt bármire is, én meg bedöltem persze.

Fél évig elvoltunk, majd egyre komolyabban kezdett nyomulni: bár addig is tett utalásokat, néha probálkozott, de ez a nyomulás azt jelenetette, hogy olyan emaileket mutogat, amiben a barátai irogatják, hogy nekünk össze kéne jönni, annyira összeillö pár vagyunk. Ha annyit mondok, hogy ez volt a fö indok (meg persze a fizikai nyomulás) akkor jol szemléltetem a stilust. Két honap után aztán beadtam a derekam, összejöttünk, tartott is 3 hétig, aztán mondtam, hogy ez igy nem megy.

Itt jön a második rész:
Ezek után totális változás állt be a vislekedésébe, eléggé furcsa lett, mármár hiszetérikusnak is nevezhetném. Állanodan irogatott, beszélt a barátaimmal, találkozott a barátnömmel, hogy gyözzön meg, menjek vissza, néha olyanokat is leirt, mikor hol voltam, elég félelmetes volt. Aztán a nagy szakitás :) után 3 honappal akadt egy komoly egészségügyi problémája, egy darabig élet halál között lebegett. El lett mondva nekem, hogy az tulajdonképpen a stressz miatt volt, és én voltam az oka, ugyhogy mire elégszer hallottam, már a korházba is bementem, és bevallom, megtörtem. Komolyan lelkiismeretfurdalásom volt.
Ez oda vezetett, hogy (sajnos) a rehabilitácios idö alatt sokat látogattam, de megit jött a nyomulás, megint hidegre raktam a dolgot. Aztán pár honapra rá összefutottunk, leültünk, ugy láttam elég sokat változott (ha tudtam volna hogy nem....) és végül össze is jöttünk. Mintha másik embert ismertem volna meg.

Másfél évig jártunk, de ugy, hogy külön városban tanultunk (ö már pesten, énmég gimiben vidéken) tehát annyira nem is voltunk sokat együtt. Bár voltak furcsa dolgai, pl. kifejezetten szerette látogatni az exbarátnöjét, de mindez nem számitott, elvégre "lehet barátság egy lány és egy fiu között is" -haha- és ö csak engem szeret -hahaha. Közben megismertem az ö baráti körét is, ami egyébként részben egyezett Á baráti körével (Á már addigra kiesett) és megismertem közelebbröl C-t is, akit ugyanugy általánosbol ismertem, mint Á-t. C-vel sokat és jokat beszélgettem, joban voltam a barátnöjével, néha segitettem neki kisebb dolgokban, pl ajándékot venni neki vagy csak szimplán ha valami gondja volt lányügyben.)
Mikor én is felkerültem egyetemre, már annyira nem volt vicces a dolog, elötte is voltak problémák, de nem igazán volt idö arra, hogy kibontakozzanak.

Aztán egy jo év után kidobtam. Megjátszotta azt, hogy egy hét után hétvégén teljes titokban beállitott hozzám, már nem laktunk egy városba, meglepödtem, elérzékenyültem, kibékültem. Már pár hét után kezdett terhes lenni a dolog, de addigra olyan szintre jutottunk, hogy ha azt mondtam, hogy "figylej, nem szeretlek, nem is tudlak, ennyi idösen ez nagy gáz" akkor erre annyit mondott csak, hogy naa, probáljuk meg, rázzuk fel a kapcoslatot stb. Gyakorlatilag nem tudtam kidobni. Mindig meggyözött, hogy jo lesz ez igy, én meg még akkor is hülye voltam. Gyakorlatilag nem láttam más kiutat, minthogy megcsalom, és minimum egy dokumnetumfilmet forgatok rola, hogy tényleg elhigyje. (erre végülis nem volt szükség)

Történt aztán, hogy elözöleges állitása ellenére elment nyararalni a szüleivel, engem viszont C és a hozzám közelebb állo társaságával meghivott egy balatoni hétvégére, nem tudtam ellenálni, ki akartam törni, amugyis teljesen csölako lettem. Ott aztán jol elhatároztam, hogy miután hazajön és hazamegyek, megteszem amit addig nem, vége lesz. Aztán egyszercsak C bejelenetette, hogy B hazajött, és -lepödjek meg nagyon- készül lejönni ide, hogy meglepjen, egyébként hivatlanul. Na ekkor durrant el az agyam, hogy még az se sikerül, hogy egy kicsit nekem is legyen társaságom (megjegyzem azokat nem ismerte C kivételével, akik lent voltak)

Itt aztán bekövetkezett a több orás, véres (felölem) könnyes (felöle) szakitás, de még mindig voltam olyan hülye, hogy azt mondtam, rendben, legyen egy pár hét levezetés (ezt ö késöbb C-nek ugy tolmácsolta, hogy 'majd k*rni fogunk pár hétig, aztán kidob) Na ez igy nem tetszett, elküldtem haza a következö vonattal. Akkormár ment a hattyuk halála, hivogatott, irogatott, megjátszotta hogy részegen 3 sörtöl (sicc!) nem talál haza, eltévedt, árokbaborult, itt fog meghalni. Itt már tényleg kezdett eldurranni az agyam, ugyhogy semmiféle kommunikáciot onnantol kezdve nem folytattam vele.

Egy darabig még csendesen játszotta a hattyuk halálát, egész jol tartotta magát, nem nagyon zaklatott. Aztán nem egészen egy honap mulva ugy hozta a sors, hogy összejöttem C-vel. :) Ezt egy darabig sikerült tikolnunk, de mivel sok barátunk öt, B-t is ismerte, meghát kis városbol is származunk, ez idövel kiderült (akkormég sok közös barát, akiböl mára a mi barátaink lettek, az ö pártját fogta, és ez még nyáron volt, szünetben, a kisvárosban) na ekkor jött a bekattanás. Levelek, uszitott barátok, hivogatott szülök, dráma. Persze mivel jön: hogy pont a barátja jön össze a barátnöjével, hogy lehet ilyet tenni. Holott ugyanezt csinált ö is X idövel az elött Á-val, amit C vele, azzal a különbséggel, hogy mint utolag kiderült, még bátoritott is Á-t arra, hogy szakitson velem, C-nek viszont köze nem volt ahhoz, hogy én szakitottm vele. Dehát neki ez nem volt ugyanaz.

Az utolso csepp a pohárban egy elég érdekes e-mail volt, amit nem véletlen, szánt szándékkal a szüleim e-mail cimére küldött, allitolag nekem, amiben gyakorlatilag vázolta, hogy 1. mekkora egy paraszt a C, csak ARRA fogok neki kelleni, el fog dobni pár honap után, 2. mennyire egy zürös lány vagyok én és csak ö tud kordába tartani (siccc!) 3. mennyire szerette a családot (akiket egyébként folyamatosan fikázott) 4. mennyire jo lenne ha ö meg én megint együtt lennék, 5. senki más nem szerethet ugy a világon, és soha nem is fog, mint ö. Ijesztö volt látni, ahogy kijött belöle az igazi én, talán ezért is fordultam a pszichologia felé.

C segitett mindent elrendezni, de idövel megoldotak a dolgok, a közös barátok nagyrésze közben a mi pártunkra állt.
Ez azért is volt jo, mert olyan dolgokat tudtam meg, amiket az elött nem.
Például, hogy amikor egy hét nemjárás után engem B meglepett otthon, akkor (mivel már nem laktunk egy településen) nem a havernál aludt, mint azt álitotta, hanem az exbarátnönél, aki mellesleg a város egyik olcsok**vája. Ezenkivül még azért voltak találkozok pesten is. Meg egyébként lányok is voltak az egyetemen. És mellesleg az is kiderült, hogy az állando nögyogyászati problémám nem a hajlam miatt volt, mint ahogy az ellözö orvos mondta, hanem konkrét oka volt, szerintem nem kell ezt részleteznem, nem a monikasó ez.
Azt meg meg se kell emlitenem, hogy még a friss iwiwes korszakban, sok-sok honappal a drámás szakitás után is 'özvegy' volt a családi állapota. Azért ez is egy szint. :)

Ma már csak az jut eszembe az egész sztorirol, hogy mennyire zavarbaejtöen naiv tud lenni az ember, dehát a hibákat el kell ahhoz követni, hogy tanulhassunk is belölük.
Én azota is boldogan együtt vagyok C-vel, a B által josolt 3 honapbol évek lettek. :)

Öcsém rendszeresen nézegeti az Almalapot, mert ami Mac, az jó, az szép és kell. És tessék, mit talált? A szakítósblogon tanítják az RSS-t a maceseknek. Bizony, Steve Jobs érdeklődik irántunk, csapataink már harcban állnak, hogy kijöhessünk az első szakítós macbookkal, iPodBreakkel és mindenféle szakítós applikációval és widgettel. Steve Jobs könyörög nekünk, de mi nem adjuk. Ez a nem semmi, nem a Macbook Air. Ti is büszkék vagytok ránk, vagy csak mi magunkra Verespálnéval?

Megint egy főiskola tett tönkre egy kapcsolatot. Kérdezem, akkor minek tanulunk? De minek?

Kérlek titeket, legyetek kíméletesek a beküldő lánnyal, aki sorszámozza a fiúkat.
Kérlek titeket, ne legyetek kíméletesek a beküldő lánnyal, aki sorszámozza a fiúkat.

És ne feledjük:

Pár éve jártam egy fiúval,legyen ő „1”. 2 hónapig talán együttvoltunk,szakítottam,egy email miatt,amiben rájöttem h egy hónapja a szemembe hazudik. Akkor belementem egy kapcsolatba,ami távkapcs volt(1-el is) és szerelmes lettem...tartott a dolog,míg nem egyszer indok nélkül abbamaradt, a srác meglépett.Túltettem magam..Egy szórakozóhelyen összejöttem egy akkor nem annyira tetsző sráccal, de gondoltam adok az egésznek egy esélyt,talán lesz valami belőle..lett is egy több mint 2 éves kapcsolat(ő lesz „2”.).Közben 1. újra jelentkezett,mondván,már nem akar semmit,csak barátok...beszélgettünk msnen,stb stb...mígnem észrevettem hogy újra szeretne tőlem valamit,de sok vizet nem zavart,szerelmes voltam...!!Sőt még 2-vel is összebarátkozott!!A történetben a furcsa az,hogy végig asszisztálta a 2-vel való kapcsolatomat,jött velünk bulizni,eljött a szalagavatómra,szóval tényleg olyanok voltunk mit 2 barát és ő tanácsokat adott 2-vel kapcsolatban,ha valamiben tanácstalan voltam,pedig 200km volt és van is köztünk a mai napig 1-el... A 2. évben 2. messze került főiskolára és én a szerelemtől alig látva köv évben ugyanoda felvételiztem,fel is vettek!Egy albérlet,egy fősuli...összeköltöztünk...az összeköltözést megelőző problémák hegye Mount Everest méretűvé nőtte ki magát,megpofozott,megalázott...nem voltam boldog, de ragaszkodtam hozzá...Így elkezdtem ismerkedni a főiskolán,de mind olyan srácok jöttek akik nem igazán érdekeltek,így pár találkozás és együttiszogatás a koleszban dolog után kimerültek ezek..Igaz,látva hogy egy-két fiú mit meg nem tenne értem, már nem akartam 2-vel lenni,mert mellette egyedül voltam,nem voltam nő,nem kaptam meg amit akartam...!Közben 1. végig ottvolt,mindenben amiben segitséget kértem segített,és kibökte hogy 3!!! eltelt év után a mai napig belém szerelmes,de halálosan!! Szakítottam 2-vel,aki kiakadt kiborult,de hála a mydate-nek hamar túltette magát pár 16 éves kis csitri karjaiban!!Leszögeztem 1-nek hogy nem fogok tudni bízni benne,ezért nem is fogom úgy szeretni őt soha,ahogy ő engem...ennek ellenére akarta a kapcsolatot,jól éreztem magam vele,azokban az együtt töltött bulikban és párórás sétákban,szex nemvolt,csak csók,de hiányzott a plusz!!!ez volt októberben.Ez előtt augusztusban elmentünk egy nagy buliba Balatonra, ahol megismertem 1. több „újdonsült”(legalábbis akkor számomra) barátját...többek közt a történet következő és mérvadó főszereplőjét..!Akkor nevezzük őt 3. nak J Nem tulajdonítottam 3. nak semmi komolyabb szerepet, csak tudtam h ott van 1. nagyon jó barátja (állitásuk szerint évek óta,egy helyre járunk,életemben nem láttam hallottam 1. szájából soha 3. ról,de mind1) és ennyivel lezártam..Október végén ismét nagy buli(még mindig együttlaktam 2. vel mert megbeszéltük h így megoldható mindkettőnknek és ezt a félévet már fejenállva de kibirjuk egymás mellett,normálisan viselkedve ami neki mondjuk nem teljesen jött össze de ez nem lényeg) ahol a buliban már összenéztünk párszor 3.al,de ezek után csak annyi történt hogy felvett msnre,de ezt megtette 1. több haverja is akikkel ott és akkor együtt buliztunk...! Aztán 3. hangneme kicsit megváltozott,elkeztdük oltogatni egymást 1. előtt h „leszel a csajom?” meg h „persze,te leszel a férjem” stb stb J msnen leirta ha fennvolt(bár nem sokat) h imád,meg hogy mennyire tetszik neki h szeretek élni,bulizni blablabla...eltelt 1 hónap,közben találkoztam 2x 1.el, vele nem..november végén hárman mentünk ki egy válogatott meccsre,1.,3. és én... kijöttek elém a vonathoz, 3.tól kaptam egy csokit,meg stb stb...a meccs alatt közös ismerősökkel ültünk,akik közül az egyik le is vágta h 3. nem csak úgy néz rám h én 1-nek a csaja vagyok(???) ,hanem kicsit másképpen... sajnos kölcsönös volt,akarva akaratlanul..meccs után 1. és 3. közös barátjukhoz mentünk le egy pincébe kicsit iszogatni stb...a pincéhez egy lépcsőházból kellett lemenni, a lépcsőházból nyílt a haverjuk lakása...(ez gondolom nem újdonság:D) felfelé mondták h ők még elmennek wcre és indulhatunk (ugyanis 1. és 3. időközben rájöttek h nincs vonatom visszafelé,így ők visznek vissza kocsival oda ahol fősulira járok,mert ez 1 szerdai napvolt.) a wc után, 3. előbb kijött mint 1. és hülyéskedtünk,oltottuk egymást megint mígnem azon kaptuk magunkat hogy két centire közelhajoltunk egymáshoz...de nem nem tettük meg,nem csókolt,én sem. Lefelé a kocsiban 3. az anyósülésen 1. velem hátul,haverjuk vezetett...3. előrehúzta a lábam,simogatta,melegítette(mertfázott) stb.. leértünk,ők vissza is indultak,írtam 3. nak egy smst h belőlem kijött iwiwen egy üzenet(ne szóljón az smsről és az üziről se senkinek), az üzenet lényege:h az oltós duma már hitelességét elvesztve,komoly duma ként él nálam....kölcsönösen gondolta,1 órára rá reagált...majd msn és beszéltük mit csináljunk hogyan bla bla ... ő a saját lelkiismeretét ismerve kijelentette hogy márpedig odaáll 1. elé és elmondja h érzünk egymás iránt..így is tett, balhé kiakadás...1. megkérte 3.at h szakítson meg velem minden kapcsolatot(ami persze nem így történt)...Közben újra jött 2. hogy nagyobb szar már ne legyen,bekavart, és üzenetet írt 1.nek hogy én és 3. találkozni fogunk és találkozgatunk..újabb balhé stb... 3. újra átment 1.hez és közölte vele (2 hét telt el!) hogy ő nem akar mást csak engem és ha barátja akkor engedi h együttlegyünk! 1. rábólintott,úgy h ők is maradtak haverok! minden szép és jó volt én beleszerettem 3.ba,felmentem hozzá,szeretkeztünk vadul,tudtunk beszélgetni,éreztem hogy szeret,napi 10 szerelmes üzenetváltás,telefonhívások,msnbeszélgetés...minden úgy ment ahogy elképzeltem... egészen szilveszterig,amikor sikerült egy kicsit(nagyonL) berúgnom,amin 3. úgy kiakadt hogy január másodikáig alig beszélt velem,a buliba mindenki mással foglalkozott,az én fejemet leszarta,sőt szakított is velem, az indok,hogy mikor odaért a buliba (mert külön voltunk más helyen előtte) megkérdezte mit ittam és én belehazudtam a képébe hogy semmit!!!mind1...megbeszéltük,hogy nem fog ilyenért kidobni de ez mély nyomot hagyott benne,hogy én ekkora hibát mertem elkövetni szilveszterkor!!!ezekután,szavaztam barátikörön egy 5össel 1-nek a profilképére,ami problémát jelentett,valamint mivel 1is ottvolt a közös szilveszteri bulin,megköszöntem a toleranciáját,mivel előtte kijelentette hogy nem kívánja együtt élvezni 3. és az én társaságom,majd boldog új évet kívántam...de beszélgetni kezdtünk,míg végül leírtam a szilveszteri sztorit neki3.al és hogy mennyire kivagyok...közben 3. variált h mit szavazok én 1. képére stb..és megtudta h beszéltünk msnen...(hozzáteszem 1. és köztem semmi olyan témáról nem esett szó,ami arról tárgyalna h én és ő újra együtt v vmi..youtubeos videókat linkelgettünk és hasonlók semmi több)mikor megtudta h beszéltünk 1-el msnen kiakadt,kidobott megint,majd kérve egy új esélyt,nagykegyesen visszafogadott... 1.nek írtam h nekem 3. fontosabb annál h azon vitázzak h vele beszélek e vagy sem msnen, így msntől kezdve a barátikörig bezárólag letörlöm mindenhonnan.így is tettem.Mikor ezt elmondtam 3. nak h letöröltem ő aztmondta h nem kellett volna, csak ne beszéljek vele...ok mind1 ezvan kibékültünk. ez volt vasárnap.hétfőn 3. eltünve,kedden írokneki, h mi a helyzet, és az „esélymegadás” után 2 nappal(ami ugye megnemkapott esély volt kb) közli hogy ő azthallotta h én 1-nek aztmondta h ő maga (azaz3.) kért meg h töröljem mindenhonnan 1et...kedd óta se kép se hang irok nem válaszol semmire...most szombat van..a storyhoz hozzátartozik h 1. és 3. egy városban laknak, én attól a várostól 200 kmre lefelé járok főiskolára, és 200kmre a másik irány felé lakom az ő városuktól...

Most kérdezem én,hogy mit csináljak? haggyam gondolkodni,vagy tegyem elé a beszélgetést hogy ez nem így történt,vagy mit kellene tennem?Vagy szerintetek ez már a kákán is csomót keresős szitu 3. részéről?Vagy szeret engem,de akkor miért nem ad nekem is lehetőséget h bizonyítsak?Várom a kommenteket,tudom h hideg és meleg is lesz benne,de BEVÁLLALTAM:P

Lehet h túl hosszú lett és zavarosL sorry.

Házinyúlra mindenki lőtt már, pedig nem szabad. A történet drámai, mert ha még mindig együtt dolgoznak, akkor ez a levél egy nyílt levél a szerelemről.

Hiába vannak helyes, kedves és szerethető lányok a cégnél, igenis ellen kell állnunk. Mert az élet minden területét összekötni az imádott nővel, súlyos.

Nos, itt az én sztorim is, tán segítségére szolgál valakinek. Jótanács: KOLLEGINÁVAL SOHAAAA!!!!

Épp mostanság lesz egy éves a sztori. Tavaly nyáron érkezett hozzánk egy kollegina. Nem volt különösebben érdekes számomra, nem tetszett nem is nagyon voltunk kapcsolatban egymással. Hogy-hogy nem egyszercsak azt vettem észre, hogy némi érdeklődést mutat irányomba. Kapásból egy marék okom volt ellenállni a dolognak, kezdve azzal, hogy a kolleganőm. Na jó, együtt élt egy pasival már két éve, de megbeszélték, hogy inkább nyitott kapcsolatban élnek inkább mostantól. November elejétől november végéig tulajdonképp mindent megtett, hogy elcsábítson. Napközben állandóan felém járt és ácsorgott mellettem, késöbb jöttek a telefonok, sms-ek. Minden nap felhívott keresett otthon chaten és smsezett. A beszélgetések közben jobban megismertem, megszerettem majd szerelmes lettem. December elején jött el a pillanat amikor úgy gondoltam, hogy akkor legyen az aminek lennie kell és egy futó csókot adtam neki és kértem, hogy találkozzunk négyszemközt. Másnap ez meg is történt és egy igen kellemes délutánt töltöttünk együtt tulajdonképp végig csókolózva az időt. Már az első randink végén éreztem rajta a változást… Az addigi érdeklődése elkezdett visszahúzodni és valahogy más lett. Addigra én már szerelmes voltam. December végén végül is csóközönök mellet megbeszéltük, hogy vége mert ő inkább visszamegy a pasijához, szereti őt és sajnálja, hogy ez így történt kettőnk közt. Én ezt megértettem és elfogadtam. Ekkor két hét szabira mentem és ezt a két hetet nem kívánom senkinek… Eléggé kibuktam hisz ahogy megszerettem a lányt rögtön faképnél is hagyott azok után, hogy egy hónapig mindent megtett az elcsábításomért. Minden vágyam és tervem vele kapcsolatba meghiusúlt. A szabiról visszatérve nemhogy a pasijához nem ment vissza, de két másik pasija volt párhuzamosan. Eléggé megalázva és becsapva éreztem magam. És a mai napig itt ül velem szembemn a csaj és jáccuk, hogy „barátok" vagyunk… És én nem tudok kimászni belőle. Nagyjából ennyi..

Hát én ezt az elméletet ilyen formában ismerem: ha az első randin nincs csók, akkor nincs értelme reménykedni. Kész vége, barát-zóna, bohóc utca, értékellekmintembert, stb. Levélírónk szerint meg éppen fordítva, ha nincs csók, éppen az jelenti a folyatást.

Bokréta Mindenkinek,

Csak 1 sztorim van, ami visszagondolva is rossz emlékeket idéz fel bennem, de hajrá.
Ez kb. 5 éve történt velem én akkor 17 ées voltam a pasi 25.
Interneten egy társkeresőn ismerkedtünk össze,minden klappolt, ő repülésvezető volt akkor (lehet most is az) én általa a mennyekben éreztem magam.
Miután találkoztunk, akkor is.
Első randink a szokásos ismerkedős helyen volt a csodás Margitszigeten, estébe nyúlóan.Nyár, illatos virágok és bimbodzó szerelem a szivemben.Tapasztalatlan fruska lévén nem tudtam, hogy első randin mégha szétvet a vágy se csókolózz, mert túl könnyen kaphatónak mutatod magad, még ha az sem vagy!
Hazaérve boldog repülés a szerelemtől, pár nap múlva találkozó. Este msneztünk, minden ok és szép volt.
Harmadik találkozás után P. mondta menjünk fel hozzá, megmutatja az új legénylakást amibe most költözött be.
Kis bor, beszélgetés, kedvenc zenék megmutogatása után egymásba gabalyodtunk, csinált habos fürdővizet, ott folytatódott a borozgatás, miegymás.
Később már a padlón műveltük a bevezetést, és ekkor jött a kopp, számomra inkább volt mélyzuhanás.Most visszagondolva tényleg nem kellett volna ilyen hamar a dolgok közepébe vágni de folytatódjon a sztori.
Ő:- Ne haragudj de nekem nem megy tovább, tényleg gyönyörű és kedves lány vagy, de csókolóztál velem az első randin és nem akarom tovább folytatni veled, nem akarlak kihasználni.
Én: (csak bámultam..)
Felöltöztünk, lekisért a buszmegállóba, felszállt és eljött velem a végállomásig.
Ott még mondtam neki,hogy hiába pár alkalommal találkoztunk, és szeretm Őt. De P. hajthatatlan volt.
Felszálltam a buszra..pityeregtem hazáig, aztán pont ment el egy repülő..Azóta ha repülőt látok eszembe jut eme szomorú emlék..
Tipikus olyan eset, amiből tanul az ember lánya.
Azóta első randin sosem csókolozom...

Most kamu-e a sztori vagy sem? A szakítóblogon nem lehet elég nagyot álmodni, a legképtelenebb dolgok is megtörténnek emberrekkel. Meg hát: "Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot." És minden apához egyszerre tartozik egy Harmonia Caelestis és egy Javított kiadás.

Sziasztok! Egy ideje már a blog rajongója vagyok, olvastam itt már mindent, de sajnos vagy nem sajnos én is tudok újat mondani, írni.  A pikáns kis történetem röviden:

Én 20éves egyetemista voltam a csaj szintén, egymás mellett ültünk (az egyetemi) előadásokon. Én kiszúrtam, ő kiszúrt, a csaj szőke, szép arcú, brutálisan dögös nőszemély. Eldöntöttem akarom, kell nekem mindenáron.(!) Baromira nem vagyok/voltam egy Don Juan de ez a csaj kiváltott belőlem valamit, amin felbuzdulva felhívtam magunkhoz (apámmal éltem együtt) közös „tanulásra”. Látszott rajtam, h a tanulás csak egy ötlettelen gyenge álca volt arra, hogy bepróbálkozzak nála:) és igeeeen(!) sínen voltam vette a jelzést, leleplezett de nem zavarta a helyzet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyen fog menni a dolog, de pozitív csalódásként ért, amikor rám nézett, megcsókolt és ennyit mondott: „van nálad gumi?” Mondanom sem kell, volt nálam tök véletlenül (kb. 10doboz is). Megtörtént, aminek meg kellett történnie, hát nem éreztem szarul magam. Eksön után, csaj ki szobából, fürdőbe be, közbe apám haza jött(!) Egyből levágta a szitut, egyébként is jófej az öreg  jelezte nekem, hogy ő nem is zavarna 1-2óra múlva, visszajön közbe (V betűt formált az ujjaival). Apám fordulna ki a bejáratin, amikor nyílik a fürdőszoba ajtó, és az én bombázom egy, száll törölközővel, libben ki onnan vizes hajjal 10/10  a csaj. Apám zavartan odaköszön, mire Anett kicsit megrémülve visszaköszön. Apám elment, Anett apámról áradozik, h milyen jóképű blabla….

Anettel a kapcsoltatunk pusztán a szexre összpontosult, én hiába akartam többet, de hamar levágtam, h ennyi a maximum, amit kaphatok, de megmondom őszintén baromira, élveztem a helyzetet még így is. Sokan csak álmodtak volna erről a csajról, nekem meg csak egy szavamba került, és jött egy jó kis párnacsatára.  Anett egyre többet volt nálunk, igazából jó barátok lettünk (legalábbis szerinte:) ) csak mi sörözés helyett a szexuális étvágyunkat elégítettük ki. Apámmal is értelemszerűen egyre többet találkozott, beszélgetett, apám meg az a laza Apa benyomását keltette, akkor 45éves volt, értett a fiatalok nyelvén. Anettel ez az egész 4,5 hónapig ment. Nem volt párkapcsolat, de azért kötődtünk egymáshoz valamilyen szinten, kedveltük egymást, sőt ki merem mondani szerettük egymást, de ez nem szerelem volt. És eljött a vég..

Egyik együttlétünk során Anett kicsit vadabb volt a megszokottnál, (rohadtul nem zavart:) ) ezt talán mondanom sem kell. Meg merem kockáztatni ez volt a legjobb teljesítmény mindkettőnk részéről Az aktus:) után Anett odafordult hozzám és azt mondta: „azt hiszem, beleszerettem az apádba” Mondom magamba ez mekkora nem csak gyönyörű ez a csaj, még humorérzéke is van, megfogtam az istenlábát. Felnevettem, mintha az év poénját hallottam volna. Aztán hamar lefehéredtem, mert Anett, nem igazán nevetett, sőt nem is mosolygott. Aztán elhadarta az egész történetet, hogy mikor először meglátta apámat ő már akkor tudta (!)

Hamar összeállt nekem a kép, csak azért volt velem, csak azért történtek mindig nálunk a dolgok, mert reménykedett a (kis hülye), hogy apám közelébe kerülhet. Lehet h szex, közbe is apámra gondolt brrrrrrr . Mondanom sem kell hamar leépítettem a csajt, hiába próbálta kimagyarázni a dolgot, az egyetemen is levegőnek néztem. Otthon pedig semmit se mondtam el a történtekből, mert APÁM BEÁJULNA….

Lehet, hogy sokan azt mondják majd, h kamu, de sajnos nem az. (bár az lenne). Melóból írtam, szóval nézzétek el, ha kicsit összecsaptam, de remélem a lényeg átjön:)
 

 

A szakítás sajnos/szerencsére nemzeteken átívelő, az egész emberiséget érintő akut probléma. Nagyon jól érezte a rigmust olvasónk, amikor a páneurópai eszme jegyében nemzetközi vizekre evezett, és egy erasmusos történetet küldött be.

nagyon érdekesnek találom a blogot, azt hiszem sok eléggé vitatható gondolkodásmódbeli sémára derül fény, amelyek szinte mindig ott munkálnak a magyarországi fiatalok szerelemhez-szexhez viszonyulása mögött. szerintem ezek jelentős része fasság, ezért lebontásukhoz szeretnék hozzájárulni egy francia lánnyal való szakításom rövid történetével (úgyse volt még erasmusos történet).

történt tehát, hogy pár éve elkerültem egy északi fővárosba tanulni az erasmus program keretében. ez utóbbiról azt kell tudni, hogy az ember némi pénzt kap, hogy egy félévet egy külföldi egyetemen töltsön el, a legtöbben pedig a többi európai náció szexuális szokásainak feltérképezésére használják fel ezt a lehetőséget (a legviccesebbek ebből a szempontból a katolikus déleurópai, nagyon morális környezetből jövők, akik jellemzően nagyon kiélik magukat erasmuson).

én (fiú) egy számomra nagyon szörnyű szakítás után voltam (néhány nappal a kiutazás előtt szakított velem a lány, akibe nagyon szerelmes voltam), úgyhogy gyorsan el akartam felejteni mindent. nem meglepő módon a második héten összejöttem egy francia lánnyal. csinos és okos lány volt, nagyon gyorsan egymásra hangolódtunk, bár azt, hogy angolul kellett beszélni, ami szerintem a létező legantiérzékibb nyelv, nehéz volt megszoknom. persze elsősorban szórakozásról volt szó, semmi komoly érzelem, együtt fedeztük fel a várost, és nagyokat derültünk egymás nagyon különböző világán, hátterén, bár, alapvetően szerepeket játszottunk (ő a kifinomult francia hölgyet, én meg a különc keleteurópait). elég jól eltelt kb egy hónap ebben a formában.

a csattanó a következőképpen nézett ki: egyik bulin a lány egy nyálas-gusztustalan olasz fiúval kezdett beszélgetni, és ez nagyon látványosan több volt egy felületetes ismerkedésnél. egy darabig türelmetlenkedve néztem ezt, aztán finoman, de határozottan megfogtam a lány kezét, és elhúztam onnan. a következő pillanatban szakítottunk is, a lány közölte velem felháborodottan, hogy "elege van az én kirekesztő párkapcsolat-felfogásomból", és hogy "úgy látszik ott kelet európában nálatok még mindig szolgasorban vannak a nők".

igazából egyáltalán nem értintett meg lelkileg az ügy, de elég sokat gondolkodtam rajta. ez nem valamiféle ürügy volt csak a szakításra, hanem ő tényleg így gondolta: neki joga van más fiúkkal is flörtölgetni, akár ott vagyok, akár nem. amiben lássuk be, van logika, hiszen miért kellene egy lánynak úgy tennie, mintha csak én léteznék a világon? pont emiatt, a magában elnyomott vonzódások miatt csalna meg. a franciák hipercivilizált szexuális kultúrája szerintem eléggé benne volt abban, ahogyan ez a lány viselkedett. nyugati lányoknál azóta is gyakran láttam ezt a felfogást, a magyar lányoknál viszont azóta se: mindenki szinte kényszeresen dolgozik azon, hogy elhitesse az adott fiúval, hogy meg se fordul a fejében, hogy másik srác is szóba jöhet. ezzel egyrészt hazudunk egymásnak (a fiúk is a teljesíthetetlen elvárással), másrészt lehatároljuk a saját lehetőségeinket, alárendeljuk magunkat a másiknak.

Hát addig viccelődtünk azzal, hogy az európai értelemben vett szakítások fóruma akarunk lenni, éppen ezért vállaljuk szakítások lebonyolítását sms-ben, msn-n, irc-n, skype-on, gtalkon, gmailen, e-mailen, vagy igény szerint akár személyesen is, hogy utolért minket a végzet. Mi értetek vagyunk, ha már nem kell tovább a kapcsolat, közöld az egész világgal a szakítóblogon! Ismerkedjetek, szeressetek, szakítsatok!

Ez most nem egy szokásos "megíromatörténetemet" levél lesz, sokkal inkább egy kérés felétek...  Mindezekelőtt első lépésként nem akartam avval kezdeni, mint mindneki, hogy "dejóezablog", na de azért mégis élek a lehetőséggel: Óriásiak vagytok...a legutóbbi poszt is..szóval teszik a dolog:)
Nos ami a kérésemet illeti, előbb talán elmesélek valamit elöljáróban: másfél éve voltam együtt egy kedves és gyönyörű lánnyal(Tündinek hívják), nagy szerelemben, semmi komoly probléma nem volt a kapcsolatunkban, nekem úgy tűnt minden rendben van köztünk(nem változott a viselkedése, vagy hozzáállása a dolgainkhoz). Ámde egyik legjobb haveromon észrevettem pár napja, hogy valami nem stimmel, mintha kerülne...egy ideig vadul tagadott(természetesen!), aztán egyik közös esténken történő nem elhanyagolható mennyiségű alkohol elfogyasztása után "véletlenül" elszólta magát, hogy egészen odavan az én barátnőmért..Erős faggatózásom után kiderült, hogy megcsal vele az én kis mindenem, ráadásul a "kapcsolatuk" már két egész hónapja tart. Mondanom se kell abban a pillanatban egy öklös pofánbaszást, vagy egy gyomorkéselést is jobban viseltem volna!
Na szóval, térjünk a lényegre: tudom nagyon jól, hogy a barátnőm (huu...szóval "voltbarátnőm" vagy hogy is van ez)minden nap átfutja a blogotokat, és mivel két napja (ez most történt velem, hétfőn éjjel) ki van kapcsolva a telefonom (képtelen voltam/vagyok vele beszélni) nem tud elérni, és kaptam egy sms-t tegnap, hogy "ugyanmitörténtveledmiértnemakarszszóbaállnivelem?"..hát szóval gondoltam a blogon keresztül üzennék neki...ha ez lehetséges! (szakítás élőben, nektek sem kellhet nagyobb szenzáció..)
Nem akarom magamat védeni, tudom, hogy ez szemét geci húzás, és aljas módszer így tudatni a végét, de..kurvára fáj, bevallom férfiasan, és rohadt szar érzés ez nekem, szóval ennyi elégtételt megérdemeltnek érzek..másfél év, legjobb barát(nem csak futó kaland), közben mesteri színjáték, hogy minden rendben..Szar, na!
Szóval az üzenet:
Kedves Tündi, biztos vagyok benne, hogy ez majd eljut hozzád előbb-utóbb. Most már tudok róla, hogy miket csináltál a hátam mögött-két hónapnyi hosszú idő alatt..megbeszélhettük volna, ha valami rossz irányba tévedt, de nem így történt. Most se nagyon térek magamhoz, azt hittem ennél több van köztünk, és több van benned (nem csak irányomba).Számomra evvel vége a dolognak..Szakíts, ha bírsz:én nem bírtam, de valahogy tudnod kell! Ennyi..

Szóval szeretném, ha ezt megjelentetnétek, ha nem nagy kérés! Persze, ha van más izgalmasabb történet, vagy ezt ti is durvának érzitek, nyugodtan éljetek a cenzúrajoggal, de úgy érzem másom nem nagyon maradt. Előre is köszi.

Korda Gyuri országában azt hiszem természetes dolog pókerjátszmának tekinteni a párkapcsolatokat, pedig sem a nyílt kártyák, sem a taktikázás nem vezet sehova, nézzétek Ross is hogy járt:

 

 

Az "A gyárban dolgoztunk" post kapcsán érdekes vita alakult ki arról, hogy erőszakos volt-e a srác avagy sem. Hogy árnyaljam a képet, álljon itt az én ellentétes, igazi lúzer sztorim.

Tavaly megismertem egy lányt, az egyszerűség kedvéért nevezzük L.-nek. L a tipikus magabiztos és nagyszájú szöszi volt én meg pont az ellentéte, úgyhogy mint nőt nem is igazán vettem számításba (az önbizalom ugye). Aztán egyszer elmentünk bulizni egy közös társasággal, és azon kaptam magam, hogy folyton keresi a társaságomat. Elég hamar leszögezte, hogy van barátja, ehhez mérten nem is történt semmi extra, félrevonulás, beszélgetés hajnalig, együtt alvás (szó szerint). A többletinformáció tudatában (hogy foglalt) ez teljesen helyénvalónak is tűnt, gondoltam majd másnaptól minden megy a régi kerékvágásban. Hát nem ment, ez a felállás még megismétlődött párszor, több egyszer sem történt ami továbbra sem volt perdöntő (egyszer sem maradtunk igazán kettesben, és mindenki tudta róla hogy van barátja).

Aztán azért kezdett egyre inkább frusztrálni a dolog... egyrészről gyakran hangoztatta, hogy van barátja akit szeret, másrészről viszont egy külső szemlélőnek kb annyi jött le belőlünk, hogy bimbódzó szerelem. Elkezdtünk kettesben is találkozgatni, de én már egyre inkább meg voltam zavarodva, hogy akkor most akar-e valamit vajon vagy sem (és persze azis frusztrált, hogy egy balfasznak éreztem magam). Aztán odáig ment a dolog hogy párszor nálam aludt, dvd-ztünk összebújva meg ilyenek, én meg magamban szépen lassan begolyóztam, hogy mégis mit kéne tennem. Persze most már utólag tudom, egyszerűen lépni kellett volna határozottan... csak hát mindig megszólalt a fejemben az ördög és az angyal, hogy "itt fekszik az ágyadban", "barátja van akit szeret", és azzal hitegettem magam, hogy majd ő lép, ha akar. Amúgy az igazsághoz tartozik, hogy én jól éreztem magam így is, időtöltésnek kellemes volt és végülis egy foglalt lánynál a semminél minden több egyfajta eredmény.

Végül persze összevesztünk, mert a frusztráltság kiütött a viselkedésemre is, másrészről úgy tűnt, hogy a kapcsolatát is újraértékelte és nem akarta kockáztatni miattam. Sajnos úgy vesztünk össze, hogy azóta sem beszéltünk, így máig nem tudom, hogy mit akart tőlem valójában, vagy mit érzett irántam. Szóval ennyi. Mielött a kommentelők feltalálnák a spanyolviaszt, igen, egy szerencsétlen fasz voltam. Éppen ezért írtam le ezt a sztorit, hogy tanuljon belőle aki hasonló mentalitású, mint én, és "erőszakoljátok" meg bátran a lányokat :) Néha jobb bemondani egy All in-t mint minden körben eldobni a lapokat és melengetni azt a néhány szaros zsetont amíg ki nem készültök idegileg.