értékellek mint embert

Bizonyára sokan meglepődtetek, hogy a szakítósblog egyéves születésnapjának alkalmából a Corvintetőn a kezetekbe nyomtuk a képeslapot, hogy jön a Szakítóskönyv, aztán meg nem jött. Persze az is lehet, hogy fel sem tűnt nektek, de akkor ezúton tájékoztatunk titeket, hogy Szakítóskönyv lesz és jön, méghozzá október 1-jén, Szakíts, ha bírsz - Értékellek mint embert címmel. 

Kiemelt partnerünk a Bookline (reklám helye) ezért ott már most előjegyezhető a könyv (ez is a reklám helye), kedvezményes, 2400 forintos áron.

A könyv megjelenése ismét lehetőséget szolgáltat nekünk arra, hogy egy kiváló bulival ünnepeljük meg magunkat, amelynek már az időpontját is tudjuk. Mindenki írja be a naptárjába, hogy 2008. október 10. Szakítóskönyv-bemutató, Parázs presszó, ahol a megszokott thai kajával és sörrel-borral folyó kánaán mellett meglepetés sztárvendégek várhatók, úgyhogy mindenképpen érdemes eljönni. Jó lesz, gyertek.

Emlékeztetőül - így néz ki a könyv borítója:

A nem-szakítás egy különlegesen kegyetlen fajtája a szakításnak. Láttunk már rá jó pár példát a blogon, most a megválaszolatlan smsről következik egy példabeszéd.

Sziasztok!
 
Nagy élvezettel olvasom blogotokat megannyi tanúlságos történet:)
 
Azt hiszem van cikisebb módja a szakításnak, annál a mondatnál, hogy "maradjunk barátok", a nemszakítás.
 
Barátosném története következik alant, akivel kb fél éve "nemszakítottak".
Elöljáróban annyit tudni kell barátnőmről, hogy mesteri érzékkel válogat az ellenkező nem legfurább egyedeiből. Azok közül is a zűrösebb, küszöbönalvós, zaklatós, freudnak is fejtörést okozó, művészlélek fazonjaiból.
De a tavalyi év hóolvadásos tavaszán úgy érezte megtört a sokévnyi katasztrofális széria és végre talált valakit, akitől még két hét után se törte ki a sikítófrász.
Egész jól alakultak a dolgai (nevezzük) Ábellel, aki igaz zenész-művészlélek, igaz 17 évvel idősebb barátnőmnél, igaz alig beszél magáról és a dolgairól, stb, de a szó legkitekertebb értelmében normális és jó vele lenni.

 

Sziasztok!

 

Ma fedeztem fel a blogot, és olyan üdítőnek találom, hogy megosztom én is egy majd 5 évvel ezelőtti történetemet, amelynek magam is szereplője voltam, de nem úúúgy.

Szóval, huszonkét évesen egy nemzetközi diáktalálkozó alkalmából vonattal egy szomszédos országba utaztunk egyik legjobb barátnőmmel. Az ország rejtélyességéből is adódhatott, hogy az egycsillagos szállodában, ahol a szervezők elszállásoltak bennünket, a 2ágyas szobákba hármasával kellett csoportosulni. Hozzánk csapódott ekkor egy tőlünk két évvel fiatalabb fiú, diplomata gyermek. Kellemes beszélgetőtárs volt, elég művelt, szórakoztató stb., így én is összebarátkoztam vele, nemcsak a barátnőm, aki egy hosszú ideje tartó kapcsolatban volt ekkor, viszont akinek nyilvánvalóan udvarolt. Valahogyan összejöttek, ami ennyi idősen ilyen környezetben nem számít csodának. Drága barátnőm - a fiú kitartását látva - mérlegelést követően szakít a tartós kapcsolatával, elkezdenek â01Ejárniâ01D. Én vidáman szemlélem az eseményeket, megyünk együtt bandában is, jönnek hozzám születésnapot köszönteni, együtt is jönnek, külön is, telnek a hetek.

Üdv,

Jópár hete találtam rá a blogra, nem mondom, de azért mégis, tetszik.

Szóval egy történet, ami velem esett meg. Nem is igazából szakítás mert úgy sose volt meg, meg talán sose lesz, de úgy vége sincs az egésznek talán soha.
Internet. Beszélgettünk, sokat-sokáig... 3-asban, Ő, én, és egy szintén netes ismerősöm, fiú, aki mondjuk legyen a történetben T. A lány pedig talán lehetne L.
Kb 4-5 hónap után rávettem magamat, és L.-t is a találkozásra, elhívtam tűzijátékot nézni. T tudta, mivel közben kiderült hogy ők összeszűrték a levet. Hát üssekavics, közöm nem sok. Elengedte. /itt megjegyzem T-t egy évvel ezek elött az eseményekről ismerem, teljesen véletlen találkoztunk./
Szóval tűzijáték. Kis séta, sok beszélgetés elötte, közben, és mivel az eső elmosta /igen, az az augusztus20./ így az épületben további beszélgetés. T-vel nem kéne kicseszni, így megmondtam hogy engem vonz, de nem tudok mit tenni, döntsön Ő. Hát na, lesmárolt, igen /elsőcsók/.

Látjátok, ilyen sztorikat kellett előbányásznom, hogy legyen délutáni poszt is. Küldjetek olyan levelet, amiben van is szakítás, nem csak kifacsarhatatlan lányok.

Tudom, az alábbi sztoriban sincs tényleges, véres szakítás, így aki
erre vágyik ne is olvassa tovább.

Adott egy közepes méretű baráti társaság. Sok közös buli, móka és
kacagás után új tag (Évi) csöppen bele. Régi tag (István) pár hónap
ismertség után vészesen beleszeret. Csakhogy Évinek István legjobb
barátja (Géza) iránt támadnak érzelmei, amik nem is tűnnek
viszonzatlanoknak. István, mint minden rendes ember teszi hasonló
helyzetben, disztkréten visszalép és gondosan eltemeti vészes
vonzalmát. Sikeresen.
Néhány hónappal később (vizsgaidőszak elmúltával) kiderül hogy Géza
nem gondolta komolyan, csak amolyan flört jellegű eseményeknek
tekintette a történteket. Géza szerint Évi se gondolta komolyan, pedig
ebben súlyosan tévedett. Magyarán Évi szépen felsül, sokáig
reménykedik még míg végre egyértelmű elutasítást kap Gézától. Ezután
beletelik egy kis időbe míg Évi érzelmileg helyrejön.

Kivártuk a bloghu átállást, és akkor mától rákapcsolunk, és visszatér a napi két poszt. Viszont a helyzet az, hogy nyáron ti sem nyomtátok a gázpedált, és a heti posztok összeállításánál egészen tavaly karácsonyig kellett visszamennem a ropogós, szaftos történetekért. Úgyhogy vagy küldtök sztorikat, vagy feléljük az archívumot és visszavonulunk.

A képet innen loptuk

Már a kezdetektől fanatikus rajongója vagyok a blognak, így a vizsgaidőszak végeztével pedig megszállt az ihlet, gondoltam pötyögök nektek kedves olvasóknak egy kevésbé kedves történetet. Vagy rögtön inkább kettőt.

 

A törpénet főszereplője nem személyem, hanem egy közelebbi rokonom, nagybátyám, akit az anonimitás nevében hívjunk mondjuk Bélának. Béláról előzetesen annyit hogy a sodró események idején már a harmadik X felett járt, nagymamámmal egy háztartásban élve nevelték közös gyermeküket feleségével. Nagybátyám életének akkori párját nevezzük szimbólikusan Gizinek, a név csak jelzés értékű de később még szignifikáns szerepe lesz.

Az évek boldog középosztálybeli tengődésben folytak a család számára, ezzel szembesültem is közös ebédek során. Azonban a gyermek cseperedtével gondok léptek fel. Mind nagybátyám, mind a felesége valamilyen meghatározhatatlan indítékkal élve nagymamám ellen fordult. Megindultak a gyülölködő megjegyzések, trágár ócsárlások. Utólagos közösen elfogadott családi álláspont szerint Gizi buzdította nagybátyámat a mama lakásból való kiutálására, magának szerette volna az egész életteret. Végül küldetésük sikerrel járt, cukorbeteg nagymamám nem bírta tovább a gyűrődést, és hozzánk költözött.

Na végre beengedett a nyomorult bloghu, lássuk a posztot.

Sziasztok!
 
Eljött az idő, hogy én is belépjek a klubba. Adott a klasszikus felállás: Én (faszi) Ő (a nő) Másik (a másik faszi).
 
Lássuk akkor a sztorit. 9 és fél évet élt a kapcsolatunk. Majdnem 20 voltam, amikor összejöttünk, ő egy picit idősebb. Mindkettőnknek ez volt az első komolyabb kapcsolata. Különböző okok miatt, nem kívánva azokat részletezni, 2004 év végén költöztünk csak össze. Előtte távkapcsolat, aztán egy városban élés. Közös életünkben voltak kisebb összezördülések, nem beszélések a másikkal, de ilyen mindenhol van. Amellett, hogy én otthonülős voltam-lettem, ő a kollégáival, köztük a Másikkal rendszeresen járt szórakozni, de nekem azok az emberek nem jöttek be – én ezt nem mondtam neki, ő meg nem mondta nekem, hogy te „pöcs” szedd már össze megad, mert így nem lesz jó. Gyakorlatilag eléltünk egymás mellett a problémáinkkal, ahelyett, hogy kibeszéltük volna őket.
 

A vasárnap a könnyű, gyorsan emészthető posztoké, nem is vágyik ilyenkor az ember másra, mint egy óvodás-korú cukorfalatra, vagy egy álomférfire parasztos akcentussal.

Sziasztok!
 
Nekem ezek a legfrissebb sztorijaim:
 
1. Elit szórakozóhelyen egy óvodás-korúnak kinéző nagyon cukorfalat fiatalember odahellozik nekem és megkérdezi, hogy mi a helyzet, mondom neki, hogy mielőtt válaszolnék mondja már meg hány éves, és akkor egy "hát tényleg ez számít?"-tal megsértődik, közli, hogy 21, kiröhögöm és mondom neki, hogy igazából tök mindegy mi az igazság, mert én kétszerannyi idős vagyok, ő akárhány éves is, erre pimaszul rávágja, hogy nekem meg kétszerakkora, akármekkorára is saccolod és nagyfiúsan eltávozik.
 
Abban, hogy ne fussak utána, csak az tartott vissza, hogy mivel nem tudjuk mekkora az akkora, így igazából lehet, hogy a kétszerakkora, nem is annyira nagy :)
 
 
2. Két barátnő beül meginni egy fröccsöt egy kocsmába, pár perc múlva belép a terembe egy gyönyörűszép férfi, ezután a bátrabb barátnő  megkérdezi tündérien a srácot, hogy :
- Lenne kedved ideülni hozzánk?
Amire álomférfi parasztos akcentussal és hanglejtéssel a lehető legbunkóbban kiböfögi, hogy:
- Minek?
 
Ezután a lányok csak mosolyogva intettek, hogy akkor nyugodtan fáradjon tovább.
 
A
 

Az apokalipszis lovasai ernyedten engedték el harsonáikat, amikor az előttük álló fiatalember a naplemente állásából kiszámolta szerelmét. És ne legyen közünk tőrös férfiakhoz, ne feledjük.

Innen loptuk

Sokáig gondolkoztam, hogy megírjam-e nektek a most következő sztorit, mert elég hosszú és igazából szerintem okulásra sem jó, viszont extrém vicces. Átélni nem volt annyira vicces, de elmesélni mindig az. Előre is elnézést, kissé hosszú lesz, de vigasztaljon a gondolat, hogy átélni még hosszabb volt.

A vonaton ismerkedés is olyan fiktív és egyben zajos történet. Érdekes, hogy fél évig jártam pécsre és vissza, és kurvára nem állt velem szóba senki, ellenben egyszer nem bírtam leszállni a Piliscsabára tartó vonatról, csak Újpesten, ami akkor a világ végének tűnt (ma itt dolgozom). Sétáltam haza szentségelve éjjel. Ne ismerkedj vonaton, soha.

Innen loptuk

Tavaly november végén történt. Egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg. Vagyis ott írt nekem a fiú. 10 évvel fiatalabb nálam. Engem zavart a korkülönbség, de leveleiben, majd msn beszéletéseinkben meggyőzött arról, hogy ne foglalkozzak vele.