Ekkor már a szóbeli érettségiknél jártunk, megbeszéltük, nem nagyon fog keresni, tanuljak inkább. Két hét elteltével semmi reakció, írtam neki egy sms-t: „Ennyire ragaszkodsz hozzám?”
Sziasztok!
Régóta gondolkodtam ennek a sztorinak a megírásán. Hozzá kell tennem, kicsit félek a kommentektől, lesz itt MNK-zás, az tuti.
Én lány (18), ő fú, legyen Z (26). Régóta nézegettük egymást, ez nem is volt nehéz, mivel elég közel laktunk egymáshoz, de valahogy sosem történt semmi. Én évek óta kapcsolatban, ő is már évek óta a legjobb barátnőmmel járt (már csak ex-legjobb barátnő, de már a történet elején is az volt.) A két család jó kapcsolatot ápol, és hivatalosak voltunk egy szülinap megünneplésére. Én is. Elmentem, de nem akartam sokáig maradni, egy héten belül kezdődtek az írásbeli érettségik, tanulni akartam még. Nem így alakult.
A buliban jól leitattak (jó, ilyen nincs, ittam én magamtól is, de rásegítettek, az is tény). Régen voltam ilyen részeg. Észrevettem, ő is spicces, nagyon nézeget, mellém ül, beszélgettünk. Közben barátnője hívta, menjen át hozzá, de lerázta. A lényeg: nemsokára a mosdóban smároltunk, nálam aludt, de részegen nem volt egy nagy élmény. Hajnalban hazaküldtem. Délután átjött beszélgetni, ő nem bánta meg, engem azért furdalt a lelkiismeret a barátom miatt. Innentől szinte minden nap nálunk volt, elmondta, mennyire rossz neki a barátnőjével, én mennyivel érettebb gondolkodású és kedvesebb vagyok, és ő mennyire szenved stb. Ennek ellenére nem akartam vele semmi komolyat, az óta az éjszaka óta többet nem feküdtünk le, egyszer próbálkozott csak, de én nem akartam. Azt mondta, neki elég, ha legalább beszélgethet velem. Elfogadta, hogy nem akarok járni vele.
